speak no evil

Sajnos a CyanogenMod 5.0.8 Dreamen elég jelentős sebességvesztést eredményezett: a zenelejátszó akadozik, egyes alkalmazások sokáig indulnak (a csodálatos camera is vagy 10-15 másodpercig, ami nem jó akkor, amikor az ember snapshotot csinálna), és bár az új Launcher gyönyörű, sajnos az is lassú. Visszaálltam hát 5.0.7-re, Nandroid restore segítségével. Mivel először csináltam ilyet, meglepett, hogy a su jogokkal futó alkalmazások nem futottak többé su jogokkal: a nandroid nem állítja vissza a felhasználó su jogát. A megoldás pofonegyszerű, Android SDK alatt ezt kell parancsolni:

adb remount
adb shell chmod 6755 /system/xbin/su

(Gondolom 5.0.9-ben megint minden baromi gyors lesz.)

A cím megtévesztő, a HTC Dream kamerája igen messze áll az álomeszköztől: talán ha 3 Megapixeles megvan, fostosan ergya az érzékenysége (esti fotó gyakorlatilag kilőve), szar az AWB processzor.

Eleinte azt hittem (reméltem), hogy a Dream megvásárlásával redundáns lesz a Canon IXUS70, hogy azt eladhatom, mert sose fogom többet használni, de természetesen egy Canon az továbbra is Canon, a mobilba épített kamera pedig az, ami: mobilba épített kamera. Látjuk a különbséget, ugye?

És mégis: napról napra jobban élvezem vele a fotózgatást.

Az az élmény kerített hatalmába, ami régen jelen lehetett a fotózásban, és amit annyira bírok a régi képekben: hogy rossz kamerával is lehet fotózni, csak meg kell találni, hogy mit. Nem akarom magam persze a Magnumosokhoz hasonlítani (ha-ha, távol álljon tőlem!), de ez a bekorlátozottság, hogy van egyféle fókusz, egyféle fénybeállítás, ez nagyon élvezetes, felszabadító érzés. Nem kell azon görcsölni, hogy vajon jól állítottam-e be a fényháromszöget, hogy vajon a témába belelóg-e a mellette álló amerikai turista seggének görbéje, vagy inkább kijjebb zoomoljak-e 2 mm-rel. Itt az van, amit látsz, wysiwyg, persze utómunkázni lehet, de nálam az eleve hagyományosan inkább fény-kontraszt kompenzációra és crop-ra korlátozódik, színegyensúlyokkal már nem szoktam játszani, azt már csalásnak érzem. Régebben időnként csináltam Selecite Gaussian Blur-t, a kép szemcsésségének csökkentésére, de leszoktam arról is: ha szemcsés, hát szemécsés, ez egy ilyen szemcsés világ.

Ez az élmény talán eggyel közelebb hoz a Brownie-m használatához: bár a G1-gyel kétségkívül egyszerűbb a fotózás (pláne amióta az előhívós hely eltökítette a Brownie 620-as filmtekercsét), de azért egy Brownie az egy Brownie. Mindenesetre ott is ugyanezeket a korlátokat élvezheti az ember: minden fix, wysiwyg. (Kapcsolódik ez a régi fotóblogger-életérzéshez, aki csinálta, tudja, miről van szó.)

(A mobillal készített képek itt és itt listázódnak.)

(Cikk eredetije az androidportal.hu-n.)

Kb. 1 hete használom a HTC G1-et a legfrissebb CyanogenMod-dal, vagyis Android 2.1-gyel. (Előzmények itt.) a verdikt eddig: megérte váltani, nagyon is. Azt hiszem bugba eddig egyáltalán nem szaladtam bele (vagy ha igen, olyan kicsi volt, hogy nem emlékszem rá); a telefon sebessége elfogadható — nem Desire, meg nem Nexus One Froyoval, de ne legyünk telhetetlenek, ez egy 2 (vagy mennyi) éves hardver. Minden pattan pont annyira, amennyire kell, időnként egy kicsit beakad, de túlnyomórészt konzisztens a felhasználói élmény, és konzisztensebb, mint a 4.2.x sorozat (pedig az is jó volt). Nem mondom, hogy nincs hova gyorsítani (mert mindig van), és persze várom a Froyo, illetve a JIT általi 400%-os gyorsulást, de nem is panaszkodom. A verzió upgrade után (óta) 2 apró tweaket eszközöltem a telefonon, ez a cikk eredeti célja.

Először is, a DangerSPL folytán (ami ugye prerequisite volt a CM 5.0.7 Dream telepítéséhez) mintegy 7 napig amerikai kiosztású billentyűzetem volt a G1-en, pedig a gombok alapján angol lenne az. Ez többnyire nem zavar, de kevésnyire igen, mert a hardware keyboard ugyebár pont akkor jön számításba, amikor az ember pl. terminált emulálna, vagy hosszabb emailt írna, és ilyenkor bizony jól bír jönni az, ha a kettőspont nem Alt+H, hanem valóban Alt+J, ahogy a felfestés van, illetve még karakterisztikusabban a pipe meg a backslash is a helyén van. Száz szónak is egy a vége, egy nagyon egyszerű hack (mit hack! egy adb parancs) megoldotta a problémát, és most boldogan evaluaálhatom odaát a párhuzamos vonalak ittasságának mértékét.

A másik, érdekesebb kérdés az overclock kérdése. A CyanogenMod korlátozott oc tulajdonságaiból a SetCPU-val hoztam ki a maximumot. (Itt jegyzem meg, nincs semmi bajom a túlhúzás korlátozottságával: ha lehetne, sem nagyon akaródzna az 528 MHz-es procit pl. 730-on futtatni, az szimpla perverzió. 576 MHz should be enough for everyone!) A SetCPU egyébként vicces egy app, a Marketen pénzbe kerül (következésképp itthon nem is lehet Marketről letölteni, de pl. a SlideME marketről igen — szintén pénzért), viszont a félhivatalos xda-developers oldalán maga a fejlesztő bocsátja ingyen a köz szolgálatára. Ide is hiperlinkelem még egyszer, figyelj: hiperlink.

Az 528 és 576 MHz közötti különbséget nem nagyon érezni. Talán, talán kicsit pattanósabb a készülék, de mivel eleve nincs baj az általános felhasználói élménnyel, tulajdonképpen mindegy is. Ami viszont állat: amikor a telefont nem használom, az órajelet a SetCPU ügyessen-okossan 122 MHz-re csökkenti, és ennek viszont látszik az eredménye — az akku élettartamban. Konkrét tesztet még nem csináltam, de az elmúlt napok nehézsúlyú felhasználása ellenére (terminál emulátor, WiFi tether, volt itt minden) leszoktam a minden éjszaka default töltőre helyezésről. Valamikor napközben számítógép USB-jéről szoktam rátölteni, de nem okoz különösebb lelki problémát, ha nem töltöm csurig, mert tudom, hogy kibírja.

Megvan az az érzés, amikor úgy a helyén vannak a dolgok? A fenti két tweak után engem ez az érzés fogott el, most valahogy úgy egységes egész a telefonom, és ez jó érzéssel tölt el. Persze azonnal upgradelek, amikor kijön az 5.0.8, de nem azért, mert az 5.0.7 szar, hanem mert Cyanogen mester jobban tudja, hogy mi kell nekem, mit Steve.

(Ha kommentelnél, az Android Portálon tedd!)

(Cikk eredetije az androidportal.hu-n.)

Jul Pulse-ának Android 2.1-es firmware-ét még múlt vasárnap telepítettem, és még mindig nagyon tetszik az új felület. Nem is bírtam sokáig a CyanogenMod 5.0.7 Dream/Magic portjának bejelentése után: ahogy elnézem, pontosan 1 hét kellett ahhoz, hogy minden olyan állapotba kerüljön Android 2.1 alatt is a G1-en, ahogy az nekem jó. Read more…

1. Google Chrome (pontosabban Chromium): egyszer már feltettem, aztán leszedtem, most megint feltettem, és próbálgatom. Nagyon szeretem a “pin tab” funkciót, illetve a jail-elt tabos alapelvet. Eddig azért volt külön Prism ablakban a GMailem, hogy ha a Firefox összeszakad egy elszállt tab miatt (ami azért előfordul), akkor ne menjen vele miden. A Prism-mel meg aztán jönnek a problémák, most pl. (dolgozik az Ubuntu packaging team) egy ideje a Prism saját magában nyitja meg az emailben küldött linkeket, én meg lusta vagyok utánajárni, hogy hogy kéne ezt a Firefoxba irányítani. Chrome alatt ez nem probléma. Maradéktalanul elégedett se vagyok: egyrészt hiányzik a Firefoxban létrehozott és megszokott minimalista környezetem: a Tiny Menus és a Smart Bookmarks, másrészt a banki ügyeimet Chrome-ban intézni, annak tudatában, hogy valószínűleg minden adatom letárolásra kerül valahol a Skynetben… na az neccesnek hangzik. Árnyalja a helyzetet, hogy a “pin tab” funkcionalitást Firefox alatt is elő tudom állítani, “there is an addon for that”, a neve pedig Tab Utilities, ami viszont egy rakás kifejezetten annoyance-kategóriás alapbeállítással jön — szop, lop, kávét főz, csak minek. De mégiscsak megvalósítja azt, ami nekem kell. És persze a Firefox mellett szól a rengeteg plugin, kivéve azokat, amik összeomlasztják a Firefoxot a GMaillel együtt… Szóval a meccs nincs lejátszva (messze nincs).

   A Chromium természetesen egészen egyszerűen telepíthető Ubuntura:
   sudo add-apt-key ppa:chromium-daily/ppa; sudo apt-get update; sudo aptitude install chromium-browser

   Telepítés után a Google idegesítő marhaságait (alapbeállítások) még érdemes kigyilkolászni, nekem pl. a Chrome ne fordítson le minden magyar oldalt, ne töltsön ki automatikusan minden formot, illetve a helyesírásellenőrzést is általában inkább fejben oldom meg.

2. Flash 10.1 r53 (041910-es release): szintén volt már fent is, aztán lent is, különösen azután, hogy a r52 nagyjából fixen szakajtotta össze a böngészőket minden egyes Youtube videó után. Az r53 eddig jól teljesít, a gyorsaságra eddig se volt panasz, meglátjuk, mennyire stabil. Aztán majd egyszer a telefonra is felteszem.
3. Seesmic Web: a telefonomon az 1.3 óta ismét Seesmic-et használok, ennek kapcsán tök véletlenül fedeztem fel azt, hogy a Seesmicnek van egy webes kliense is, ami nagyon jó. (Meg pl. azt is, hogy John Cleese valaha a Seesmic TV-n bródkasztolt.) Szóval a Seesmic Web nagyon jó, azóta az elsődleges számítógépes Twitter alkalmazásommá nőtte ki magát. Nagyon várom a ping.fm integrációt egyébként (a Seesmic nemrég felvásárolta a Ping.fm-et, úgyhogy ez egy ideje a csőben van), és az se lenne hátrány, ha a Seesmic Web geolocation támogatásán reszelnének egy kicsit, de igazából ennyi, amit fel tudok ellene hozni. Megér egy próbát.
4. Tasque: és végül a todo-kezelő alkalmazás. Van ugye a Remember the Milk, ami ezer sebből vérzik, de jelenleg nem tudok nála jobb feladatkezelő alkalmazást. És ahogy telefonon Astrid-ot használok a feladataim kezelésére, úgy asztali gépen Tasque-ot. Minimalista cucc, se keresni, se pl. tag-re szűrni nem tud, szóval gagyi fapad (nemrinyál, ingyenvan), de a feladatot teljesíti: ki lehet pipálni alkalmazást, editálni, jegyzetet hozzáadni. Szerencsére asztali gépen ha ennél több kell, ott a böngésző, és a rememberthemilk.com. Ubuntu alatt szimpla aptitude install tasque, aztán account beállítás.

Tegnap (vagy talán tegnapelőtt) óta elérhető a Marketen az Opera Mini 5, a más platformokon már bizonyított böngésző Androidos változata. Mivel hagyományosan a gyorsaságáról ismert, adtam neki én is egy gyorstesztet.

Először is: elképesztően gyors! Az Opera mobilalkalmazásai régóta az élvonalban vannak a sebességükkel, amit az Opera tömörítőszerverek hadával éri el: saját állításuk szerint a tartalmakat 90%-osan tudják tömöríteni, mielőtt leküldik a böngészőnek. Az eredmény szerintük “lightning fast”, ami nem áll messze a valóságtól. Ennek ára az, hogy minden adatod átmegy az Opera szervereken, ami pl. Facebook-, vagy GMail-azonosítók esetében adatvédelmileg viszonylag aggályos. (Persze tulajdonképpen ne legyenek illúzióink, nekünk akik Nagy Testvér telefont vettünk, hogy a Google Skynet ugyanezt csinálja, még ha nem is reklámozza.)

Tovább is van, klikkeljé’!

A felszín természetesen már mindenkinek megvan, sok aspektusával együtt: az Apple úgy döntött, hogy 20 (húsz) szabadalmának megsértéséért bepereli a HTC-t. Természetesen a HTC egyelőre nem foglalt állást, mivel hivatalos értesítést még nem kaptak a dologról, csak a sajtóból értesültek, még az ominózus 20 szabadalmat is a Gizmodo-nak kellett előtúrnia. Az is elmondatott, hogy az Apple beijedt az Androidtól, hogy trollkodik, illetve hogy a tolvajkodás, amit régen olyannyira propagáltak, már nem olyan vicces, ha más követi el azt az ő sérelmükre. (Persze vegyük észre: nem “óriási ötletek ellopásáért”, hanem szabadalomsértésért perelnek. Nem mindegy: az egyik művészet, a másik iparjog!)

De azt, hogy a HTC most ettől megijedt volna, azért fogadjuk erős kétkedéssel. Nagy piaci szereplőkkel a (patent) trollkodás ugyanis nem feltétlenül így működik. Teljes cikk az androidportal.hu-n…