google címkével jelölt bejegyzések

Google Nest.

https://twitter.com/lipilee/status/423413596375511040

Részben, de nem teljesen értek egyet Ben Thompsonnal Google-Nest ügyben:

  • Igen, a Google keres(gél)i az irányt a hirdetésből továbblépésre, a “valóban fasza consumer device” piacra. Erről szól szerintem mára (a rövidtávú szabadalmi vonal mellett/után) a Motorola (látszik, hogy szabadjára van engedve ott az alkotószellem mostanság), és erről szól a Nest.
  • Nem kell (egyelőre) elhinni, hogy most már a Google-nek szenzora lesz a lakásunkban slash össze kell majd kötni a Google+ accounttal slash SkyNet. Ez egyelőre biztos nem direkt szándék.
  • Egészen biztos viszont, hogy a know-how cél volt a felvásárlással. Amit ehhez én hozzáteszek: nem csak a “valóban fasza consumer device” gyártás know-how-ja, hanem a szenzoros adatból használható adat és -bányászata témakörben is.

És engedve a szenzációhajhászásnak (ne vedd komolyan): marhára kíváncsi vagyok, hogy mit főz a Google mondjuk 10 éves távlatra! Ray Kurzweil, Andy Rubin, robotikai felvásárlások, és most a Nest?! What is going on, nemigaz?!

SnowManDroid.

A legfrissebb Google+ app kapott egy kedves easter egg-et, illetve inkább christmas egg-et:

Megnyitod a Photos appot, rámész a fotóra, megrázod a telefont, és bumm, havazik. Az a kis Windows 95 app (óppárdon, program, sőt: progi) jut eszembe, amit elindítottál, elkezdett havazni a munkaasztalon, és a Windows ablakok tetején még meg is maradt.

Itt teszem hozzá, hogy legalább a Google+-ban esik valami!

A Google+ probléma és egy alternatíva. (Ugyanitt: bétateszterek kerestetnek!)

Magánembernek magánszférát!

A minap (hétfőn) @deKata volt olyan jó, és ártatlanul elkezdett egy kisebb baráti flamewar-t a Google+ szükségességéről (innen érdemes olvasni), amibe én, trn mester (@ZsoltVajda), és @rszaloki is beszállt. A lénye: a Google+ #minekvan, és egyébként is, igaz hogy ingyen van a szolgáltatás, az ökpszisztéma, de akkor is bassza meg a Google. (Ez a tágabb téma persze önmagában is megér egy poszt-sorozatot.)

A vicc az (és ezért innen is bocsánat tőlük), hogy az alapproblémával jórészt egyetértek: a Google+ által prezentált privacy invasion tényleg túlmegy jónéhány határon. Ám azt is látnunk kell (és nálam innen a devil’s advocate attitűd), hogy nem a Google+, mint közösségi háló a probléma forrása, hanem maga a Google szolgáltatások jelenlegi (socialra alapozó) felépítése. If it’s free, you are the product, ez halmozottan igaz a Google-re! A szolgáltatás (a social része is) opt-in, hiszen hozzájárultál, hozzájárulsz mindehhez az egyéb Google szolgáltatások használatával. És a “Google social” probléma mellett engem régebb óta zavar, hogy életünk jelentős részét tartjuk a személyes privacy preferenciáinkra magasról szaró szolgáltatóknál, és igen, a Google-lel szembeállítható úgynevezett alternatívák 95%-át is simán ide sorolom. (Sőt, továbbmegyek: az agresszivitása mellett is az egyik legélhetőbb alternatívának tartom a Google-t a rosszak közül. De ez másik sztori.)

Régóta zavar, és bár rinyálni is jó, én úgy döntöttem, teszek is ellene. Bővebben…

Firefox OS: rapidvélemény hands-on után.

2013-03-17_firefoxos

Még szerdán, a Telenor Okostelefon Akadémián nyomkodtam meg néhány Firefox OS-t futtató gépet. Nem kerítek nagy feneket neki, és nem is emlékszem mit mondtam (vagy ami még jobb: írtam) esetleg korábban a Firefox OS-ről amit most majd az orromra húztok, de a mostani tapasztalatok alapján jó ötletnek tartom, és azt mondom, hogy van jövője, sőt: a WP8-at szerintem úgy egy negyedév alatt le fogja nyomni (easily), amikor megjelenik. Lássuk tehát röviden-tömören. Bővebben…

WP8 és a piaci dominancia: lesz ebből részesedés? [Agyvihar]

HTC 8X: mint műtárgy, gyönyörű
HTC 8X: mint műtárgy, gyönyörű

Most, hogy egy ideig WP8-userként (egy HTC 8X segítségével) igyekeztem megérteni a platformot, felidéztem, frissítés céljából, amit lassan egy éve lamentáltam a három nagy mobil platform (Android, iOS, Windows Phone) jövőbeni viszonyáról:

(…) én úgy látom, hogy 1-2 éven belül új rend fog beállni a mobil világban:

  • Az Android, mint szoftver- és hardverszinten is bazaar hozzáállású platform, jelenlegi formájában verhetetlen. Ingyenesen licenszelhető, módosítható, ennél nyíltabb megoldás jelenleg nincs, még akkor se, ha az egészet jóságos diktátorként összefogja egy Google. Az Android piaci elsősége marad. Talán beáll, inkább nőni fog.

  • A Windows Phone szoftveresen cathedral (hiszen “felülről” nyomja a MS), emiatt zártságra van kárhoztatva annak minden előnyével és hátrányával együtt; harveresen, gártó partnereket (és: gyártókapacitást!) tekintve viszont nagyon is bazaar, igaz, a licenszelése nincs ingyen, de ez nyilván nem fog senkit visszatartani. A Windows Phone záros időn belül le fogja nyomni az iOS-t piaci részesedésben, egyszerűen nagyobb piaci erő fog mögötte állni.

  • Az iOS marad ami marad bezárt platform, bezárt OEM, cathedral a négyzeten — de harmadikként.

Nos, ez a világ még odébb van, a Windows Phone szerintem még a mai a verzióval sincs közelében sem az őt kizárólag fejlesztési modell alapján megillető iOS-verő pozícióhoz. Wha’? Miért? Bővebben…

A Google+ már menő.

Érdekes, hogy egyre inkább legitim szociális platform a Google+. Ezt nem azért mondom, mert egyrészt az androidportal.hu Google+ közösségben rövid idő alatt több, mint 800 tag jött össze és az összes szociális platformot összevetve a legkonstruktívabb fórum (itt most épp Android geekeknek) valódi élettel és aktivitással, és nem is azért, mert saját újévi fogadalmam is az, hogy rendbeteszem a G+ köreimet és elkezdem sokkal aktívabban használni (a Google+ közösségen kívül persze, amit napi szinten forgatok).

A fentiek mellett viszont tegnap még maga Guy Kawasaki (a Guy Kawasaki) is a Google+ mellett állt ki, mondván:

…suck it up and get with Google+ already.

…És ilyesmit egyre többet olvasni.

Szóval emberek: a Google+ nem ciki többé. Cserébe nyílt, jól használható, és élettel teli. Tessenek megismerkedni vele!

Google, Drive, QuickOffice.

Lássuk, hogy fog ez történni:

  1. Google Drive (itt van, állat a koncepció)
  2. offline Google Drive (jön a Google I/O-n)
  3. egy minőségi mobil office suite beszerzése a mostani csetlő-botló Google Docs helyett-tetejébe (QuickOfficea Google felvásárolta)
  4. …integráció…
  5. Profit: Microsoft, és a többiek elfenekelése egy cloud alapú, szuper használhatóságú office megoldással, ami offline storage-dzsel, Android és ChromeOS támogatással is rendelkezik.

You watch.

Milyen lehet az email utáni világ?

Ezzel a kérdéssel indít egy IT World cikk, és aztán jönnek a válaszra esélyes megoldások: Facebook, Twitter, Google Wave (a koncepció, mármint), satöbbi, satöbbi.

A kérdésfeltevés helytelen, az email jelenlegi formájában nem tud kimúlni, és azt is megmondom miért: azért, mert a technológiát még egy olyan világban dolgozták ki, ahol a profit másodlagos volt a felhasználhatóság, pontosabban az interoperabilitás mögött. Magyarul: az email egy olyan nyílt szabvány, amit az implementál, aki akar. A cikkben felmerülő lehetséges válaszok pontosan arra világítanak rá, hogy ma nincs ilyen, ma szolgáltatók vannak, üzleti érdekekkel, akik több vagy kevesebb elszántsággal (és sikerrel) walled garden-t építenek. Nekik nem céljuk, hogy legyen egy szabvány, amit mindenki használ, nekik az a céluk, hogy legyen egy általuk gründolt szolgáltatás, amit mindenki használ — ez pedig nem ugyanaz, nagyon nem.

Összehasonlításképpen, az email nagy vonalakban egy pár darab RFC: az SMTP (RFC 821, illetve RFC 2821), az IMAP (RFC 3501), és a POP3 (RFC 1939) összessége. (Most itt nagyvonalúan elsiklok a POP3 before SMTP, meg hasonló extrák fölött, mert nem vágom fejből a számukat.) Ezeket a protokollokat az IETF tartja karban, egy nonprofit, az internetért dolgozó, és nem azon leechelkedő szervezet. És bár az RFC dokumentumok nem esnek “free” licensz alá (ennek is komoly irodalma van), az RFC-k tiszta, átlátható dokumentumok és nem változnak. Csinálnál saját mail szervert? Go ahead, ott a protokolldoksi, valósítsd meg, aztán hajrá. Csinálnál klienst? Detto, ott a doksi, csináld meg. (Csinálják is sokan.)

Ehhez képest egy Facebook Connect, egy Twitter Oauth, egy szolgáltató, vagyis egy profitorientált cég által karbantartott API-k, teljesen zárt licensszel (Terms of Use), amit bármikor kényük-kedvük szerint változtatnak. (Az RFC 821 1982 óta nem változott. Az Oauth ha jól emlékszem, úgy 2 hete.) Ami nem változik, az a hozzáállás: Facebook Connect-tel sose fogsz saját Facebook node-ot megvalósítani, Twitternél detto, a lényeg mindig az, hogy az adatod náluk, a szolgáltatónál maradjon, és lehetőleg ne lehessen egyszerűen átemelni, metásítani másik szolgáltatásban. Klienst megvalósíthatsz, de meglehetősen korlátozott funkcionalitással, gyakorlatilag slave-ként üzemelve az anyaszolgáltatás emlőin.

Ezzel persze semmi baj nincs, ha akként tekintünk ezekre a csökevényekre, amik: kommunikációs technológia helyett szolgáltatások. Ja, és: ha nem említjük egy lapon őket az emaillel.

Összefoglalva: a mai szolgáltatások “connect” API-jainak az a célja, hogy használatukkal még több adat folyjon be a szolgáltató adatbázisába és ezzel növelje az adott cég reklámozási képességeit, értékét. Az emailhez kapcsolódó protokollok célja az (volt), hogy az emberek tudjanak egymással kommunikálni.

Vannak kísérletek ma is interoperábilis technológiák, szabványok létrehozására, némelyiket használja is egy-egy szolgáltató. Az XMPP jó példa, a Google implementációjával még talán el is érem a jabber.org-os buddykat (asszem, de nálam okosabb emberek majd megtrollkodják ezt a mondatot kommentben). Az OpenID meg egy másik, csak azt meg a kutya nem használja. De persze ezek is csak addig jók, amíg nem implementálja a szolgáltató — kis módosításokkal. A Google Talk accountommal biztosan nem fogok tudni kommunikálni a Facebookos haverral, pedig mindkettő XMPP. Az OpenID lényege az lenne, hogy bárhova be tudjak jelentkezni akár egy saját OpenID authority által adott referral-lal — de ha minden igaz, már a Google se engedi ezt, csak néhány “trusted” szolgáltatót. (De megintcsak: javítsatok ki. Vidítsatok fel.)

Mi lesz az email után? Nem tudom. Azt látom, hogy ma semmi sincs még a közelében sem annak, hogy kiválthassa az emailt. Az egyszerű használhatóság (ami ugye a mai startup vonal Szent Grálja) szart sem ér, ha zárt a szolgáltatás. Márpedig manapság általában zárt.

Oracle vs. Google: mi lesz a nyílt API-kkal?

A változatosság kedvéért egy Slashdot bejegyzésre, és természetesen annak kommentjeire szeretném felhívni a geek érzületű nagyérdemű figyelmét. (A Slashdot híresen a legértékesebb és legjobban közösségi-moderált kommentfolyamokat generálja, óriási ötlet tőlük, hogy az RSS feedjükbe behúzzák a legérdekesebb hozzászólásokat.)

A cikkben az Oracle vs. Google perről van szó, illetve annak tartalmáról. (Az, aki nem követte, de szeretné hirtelen, a Groklaw-n megtalál minden előzményt. Illetve a Slashdot ezt a blogposztot referálja, de tényleg érdemes a Slashdotot hozzáolvasni a forrás után.)

Összefoglalva: miután a bíróság az Oracle vádjainak kb. 90%-át eleve kikukázta és amúgy sem állt túl jól a cég szénája a “Java lopás” témakörben, az Oracle új érvet vett elő: jelesül azt, hogy a Google engedély nélkül lemásolta a Java API-jait az Androidban, és ezzel az Oracle szerzői jogai sérültek.

Ebből pedig felmerült a kérdés: szerzői jogi védelem alá tartozik-e, copyrightolható-e egy API? És ha nem is túl nagy, azért nullánál nagyobb esélye van annak, hogy a bíróság úgy dönt: igen. Bővebben…

Google Reader Play: ti tudtátok?

Ámulok. Ülök a gépem előtt és ámulok. Ti tudtátok, hogy a Google Readernek van egy “Play” nevű felülete?

A Google Reader ugyebár nagyjából a legjobb RSS-olvasó, minden fapadságával együtt. Kicsit látszik rajta, hogy a Google-nél mérnökök dolgoznak, meg néha elvész belőle egy-két funkció (pl. a Share, amikor megjött a Google+), de alapvetően egyszerű és nagyszerű.

Erre most látom, hogy újabb eldugott funkcióként a Google Reader Play már 2010 március óta ott csücsül. Hogyhogy nem tudtam én erről?

Folder Settings… > View in Reader Play Bővebben…