htc címkével jelölt bejegyzések

Galaxy S4 Design Story?

Még egy ok, hogy utáljuk az Apple-t: amióta perbe fogták a Samsungot dizájszabadalom (Európában: védjegyoltalom) sértése miatt, minden gyártó fontosnak tartja bemutatni, hogy az aktuális szászlóshajóját milyen isteni szikra alapján és milyen ihletett dizájnfolyamat mentén tervezték. Ez egy HTC esetében (ahol ugye szépek az eszközök) még csak-csak, de come on: Samsung? Hogyan tervezzünk egy szappantartót, ami ugyanúgy néz ki, mint az előző? Ki a faszt érdekel ez?

Mind you: ux fronton le a kalappal a Samsung előtt: attól függetlenül, hogy egyetértek-e az úttal amit járnak (erről pár sorral lejjebb), ezek jó dolgok. Viszont pont ezekről nem lehet érdemben beszélni, üres vatta. Amiről meg lehet (a test, a műtárgy), nos, ott meg inkább dolgozzanak valami igazán szépen a kedves terméktervező kollegák, ahelyett, hogy beszlének róla.

A saját út pedig röviden: a saját ui vonal nem tetszik. A saját fejlesztések, amik a felhasználóval való együttműködést, együttélést célozzák, nos, ezekre úgy tekintek, hogy igen, ez az út, amit ma egy mobilgyártónak járni kell (nem az, hogy 4:3-ról 16:9-re upgradelik a képernyőméretet). A Samsung ebben úttörő, és ez akkor is nagyon fontos, hogy ha pl. a szemkövetés addott esetben hülyeségnek tűnik. Szükség van ezekre az iteratív innovációkra (jaj!), mert ebből lesz (van) a jövő. Az, hogy a Samsung nem nyitja meg az egészet, nos, az megintcsak nem tetszik. De elítélni nem tudom őket érte, a 30%-os piaci részesedést nem adják csak úgy.

A videó annak, akit még ezek után érdekel:

 

Update: Szerencsére a HTC is kiadta a One készítéséről szóló kisfilmet, ami azért szerencsés, mert az egy tényleg szép eszköz, a gyártási folyamat pedig tényleg érdekes. Bigup!

WP8 és a piaci dominancia: lesz ebből részesedés? [Agyvihar]

HTC 8X: mint műtárgy, gyönyörű
HTC 8X: mint műtárgy, gyönyörű

Most, hogy egy ideig WP8-userként (egy HTC 8X segítségével) igyekeztem megérteni a platformot, felidéztem, frissítés céljából, amit lassan egy éve lamentáltam a három nagy mobil platform (Android, iOS, Windows Phone) jövőbeni viszonyáról:

(…) én úgy látom, hogy 1-2 éven belül új rend fog beállni a mobil világban:

  • Az Android, mint szoftver- és hardverszinten is bazaar hozzáállású platform, jelenlegi formájában verhetetlen. Ingyenesen licenszelhető, módosítható, ennél nyíltabb megoldás jelenleg nincs, még akkor se, ha az egészet jóságos diktátorként összefogja egy Google. Az Android piaci elsősége marad. Talán beáll, inkább nőni fog.

  • A Windows Phone szoftveresen cathedral (hiszen “felülről” nyomja a MS), emiatt zártságra van kárhoztatva annak minden előnyével és hátrányával együtt; harveresen, gártó partnereket (és: gyártókapacitást!) tekintve viszont nagyon is bazaar, igaz, a licenszelése nincs ingyen, de ez nyilván nem fog senkit visszatartani. A Windows Phone záros időn belül le fogja nyomni az iOS-t piaci részesedésben, egyszerűen nagyobb piaci erő fog mögötte állni.

  • Az iOS marad ami marad bezárt platform, bezárt OEM, cathedral a négyzeten — de harmadikként.

Nos, ez a világ még odébb van, a Windows Phone szerintem még a mai a verzióval sincs közelében sem az őt kizárólag fejlesztési modell alapján megillető iOS-verő pozícióhoz. Wha’? Miért? Bővebben…

HTC 8X és a Windows Phone 8 (teszt): hogy lesz ebből MS piaci dominancia?

A közelmúltban végre megejtettük a Telenor-Androidportal sörözést amit terveztünk már egy ideje (első körben egy 1 éve bezárt kocsmába — hiába, az apukalét), jól ki is használtam az alkalmat, hogy kapjak kölcsön egy HTC 8X-et. A Windows Phone-ra áttérést persze továbbra sem tervezem, de kíváncsi voltam, hogy egyrészt mire képes a HTC, amikor nem az Android platform legszebb készülékeit gyártja (fájdalom: HTC Sense-szel), másrészt természetesen: mennyi pontosan 0.5 Windows Phone, azaz mennyivel jobb, mennyivel más a WP8 a (-z általam a Nokia Lumia 800-on használt) WP7.5-höz képest.

Bővebben…

Tavaszi (n)agytakarítás.

Itt a tavasz, dagad a f én pedig belevágok pár életviteli projektbe:

  • Először is: ha jól látom, legalább 5 fok van kint; ez azt jelenti, hogy most várok még egy fél órát hogy feléredjen a habtestem, aztán végre resume-olom a futás projektet, amit egy laza 2 hónapos mandulagyulladás miatt még valamikor decemberben felfüggesztettem. Friendezzetek be Endomondon, meg minden!
  • Aztán: kijött az új TouchNooter (as covered elsewhere), amiből nekem egyelőre csak a levélnehezék feature működik… Mindenesetre leporoltam a Nook Simple Touch-t egy magánjellegű projekt kedvéért. Izgi!
  • Aztán újra csatasorba állítottam a HTC Dream-emet, mégpedig céges telefonként. (Long story, a céges Ericssonom sajátos formájú töltőjét teljesen elvesztettem, kezdett ciki lenni, hogy állandóan csak át van irányítva…) A legutóbbi állapot szerint CyanogenMod 6.1 van rajta, +15M hackkel. Nem pakoltam rá sokmindent, miáltal egy alapszolgáltatást nyújtó, de nagyon pattanós telefon, második készülékként tökéletes. Igazából csak egy ConnectBot, egy Tweakdeck, meg egy K9Mail került rá – ezek azok, amiknél kifejezetten jól jön a Dream billentyűzete. Btw: a következő telefonom hw billentyűzetes lesz, még hosszú onscreen keyboard megszokás után is nagyon jó érzés igazi gombokat nyomkodni!
  • Felhúztam a Dropboxomat is a legutóbbi, 2.1-es verzióra, ahol ingyen helyet adnak a fotók feltöltéséért. Most 4,75 GB-en állok, 1,6 GB-nyi fotó automatikus feltöltése után. Nem szeretem a Dropboxot a security dolgaik miatt, de be kell lássam, hogy kényelmes, és sokkal jobban működik ez a fotófeltöltés dolog vele, mint Google+-szal, amit értelemszerűen innentől nem használok ilyesmire. (Megj.: másra se nagyon.) Szóval: a telefonon levő fotók backupjának jelenlegi legjobb módja a Dropbox, főleg, ha az embernek pl. a desktopján Ubuntu van.
  • (Átálltam Astrid-ra is, de ez nem különösebben érdekes, másik sztori.)
  • A long shot projekt pedig a facebookom reaktiválása. A cél az, hogy kiküszöböljek minden zavaró csatornát belőle, és csak azok az infók érjenek el, amik érdekelnek is. Ezért egy egyhónapos gyakorlat keretében (amit még nem kezdtem el) talán napi szinten beloggolok majd, és a timelineomat bármilyen formában spammelő kontaktokat kitörlöm. Ez esetben spamelésnek számít az az egyébként jószándékú update is, ami nincs az érdeklődési körömben. Nyilván kb. 30 ismerősöm fog maradni a mostani (asszem) 400+-ból, de ez így van jól; a kísérlet lényege az, hogy a facebook annyira hatékony kommunikációs eszköz lehessen, mint a twitter — kíváncsi vagyok, lehetséges-e ez fizikailag.

Még nyunyurgatom a macskát 10 percet, aztán irány a flaszter. (Aka. project “Beton után aszfalt”.)

God licks your face.

Aki követi itt a jobb oldalon az Androidportál híreit, láthatja, hogy lelkes és kitartó G1 felhasználó vagyok. A szerelem (ha beszélhetünk szerelemről egy használati tárgy — egy telefon! — esetében) töretlen, zseniális dolog az Android, hogy 2010-ben egy 2008-ban kiadott eszközön kurrens Android verziót lehet futtatni:

Az első két nap összefoglalója: el vagyok képedve, hogy mennyire állat ez a rendszer. A CyanogenMod-os srácok egyszerűen zsenik, nem tudok betelni az érzéssel, hogy az első Androidos telefonon a legújabb Android verzió fut. Nagyon durva.

(Egyrészt ízlelgessük, hogy egy 2 éves eszköz mennyire elavultnak számít ma, valamint ennek hatásait a fogyasztói társadalomra, de itt most igazából nem erről akarok értekezni.)

Ahhoz persze, hogy kurrens Android verziót lehessen futtatni a G1-en, kiderült, hogy nem elég csak a legújabb CM-et felpakolni, elég rendesen ki kell nyomni az eszköz szemét és mindenféle házi hackot végezni rajta, hogy legyen elég RAM, működjön az Apps2SDext, a linuxos (tehát: rendes) swap, stb… Szerencsére csaadaam user jóvoltából az Androidportálon remek összefoglaló jelent meg arról, hogy ezt hogy kell csinálni — különben további hosszú napokig emésztettem volna magam, hogy összeszedjem a bátorságomat, meg a tudást a különböző forrásokból… És pont erről akarok mesélni.

Ama két nap “stock” CM6.1 használat közben ugyanis komolyan megfordult a fejemben egy új telefon (Motorola Milestone) beszerzése, amin out of the box, szopás nélkül működik a ROM. Annak tudatában is, hogy létezik megoldás, amivel extra RAM-ot lehet kicsikarni a G1-ből, működésre bírni a swap partíciót… Szóval hogy vannak még a G1-ben tartalékok. Nagy mázli, hogy csaadaam összeszedte ezt a tudást, és neki tudtam esni.

Lehet, hogy végül arra jutok, hogy így sem elég jó az új Cyanogen G1-en, hogy így is túl lassú. Lehet, hogy mégis hardware upgrade mellett döntök. De szar embernek érezném magam, ha ezt úgy tenném, hogy nem próbáltam ki minden lehetőséget.

Ilyen az Android user.

Nandroid backup vs. root. #android

Sajnos a CyanogenMod 5.0.8 Dreamen elég jelentős sebességvesztést eredményezett: a zenelejátszó akadozik, egyes alkalmazások sokáig indulnak (a csodálatos camera is vagy 10-15 másodpercig, ami nem jó akkor, amikor az ember snapshotot csinálna), és bár az új Launcher gyönyörű, sajnos az is lassú. Visszaálltam hát 5.0.7-re, Nandroid restore segítségével. Mivel először csináltam ilyet, meglepett, hogy a su jogokkal futó alkalmazások nem futottak többé su jogokkal: a nandroid nem állítja vissza a felhasználó su jogát. A megoldás pofonegyszerű, Android SDK alatt ezt kell parancsolni:

adb remount
adb shell chmod 6755 /system/xbin/su

(Gondolom 5.0.9-ben megint minden baromi gyors lesz.)

Dream camera.

A cím megtévesztő, a HTC Dream kamerája igen messze áll az álomeszköztől: talán ha 3 Megapixeles megvan, fostosan ergya az érzékenysége (esti fotó gyakorlatilag kilőve), szar az AWB processzor.

Eleinte azt hittem (reméltem), hogy a Dream megvásárlásával redundáns lesz a Canon IXUS70, hogy azt eladhatom, mert sose fogom többet használni, de természetesen egy Canon az továbbra is Canon, a mobilba épített kamera pedig az, ami: mobilba épített kamera. Látjuk a különbséget, ugye?

És mégis: napról napra jobban élvezem vele a fotózgatást.

Az az élmény kerített hatalmába, ami régen jelen lehetett a fotózásban, és amit annyira bírok a régi képekben: hogy rossz kamerával is lehet fotózni, csak meg kell találni, hogy mit. Nem akarom magam persze a Magnumosokhoz hasonlítani (ha-ha, távol álljon tőlem!), de ez a bekorlátozottság, hogy van egyféle fókusz, egyféle fénybeállítás, ez nagyon élvezetes, felszabadító érzés. Nem kell azon görcsölni, hogy vajon jól állítottam-e be a fényháromszöget, hogy vajon a témába belelóg-e a mellette álló amerikai turista seggének görbéje, vagy inkább kijjebb zoomoljak-e 2 mm-rel. Itt az van, amit látsz, wysiwyg, persze utómunkázni lehet, de nálam az eleve hagyományosan inkább fény-kontraszt kompenzációra és crop-ra korlátozódik, színegyensúlyokkal már nem szoktam játszani, azt már csalásnak érzem. Régebben időnként csináltam Selecite Gaussian Blur-t, a kép szemcsésségének csökkentésére, de leszoktam arról is: ha szemcsés, hát szemécsés, ez egy ilyen szemcsés világ.

Ez az élmény talán eggyel közelebb hoz a Brownie-m használatához: bár a G1-gyel kétségkívül egyszerűbb a fotózás (pláne amióta az előhívós hely eltökítette a Brownie 620-as filmtekercsét), de azért egy Brownie az egy Brownie. Mindenesetre ott is ugyanezeket a korlátokat élvezheti az ember: minden fix, wysiwyg. (Kapcsolódik ez a régi fotóblogger-életérzéshez, aki csinálta, tudja, miről van szó.)

(A mobillal készített képek itt és itt listázódnak.)

CyanogenMod 5.0.7 1 hetes tapasztalat, tweakek, G1.

(Cikk eredetije az androidportal.hu-n.)

Kb. 1 hete használom a HTC G1-et a legfrissebb CyanogenMod-dal, vagyis Android 2.1-gyel. (Előzmények itt.) a verdikt eddig: megérte váltani, nagyon is. Azt hiszem bugba eddig egyáltalán nem szaladtam bele (vagy ha igen, olyan kicsi volt, hogy nem emlékszem rá); a telefon sebessége elfogadható — nem Desire, meg nem Nexus One Froyoval, de ne legyünk telhetetlenek, ez egy 2 (vagy mennyi) éves hardver. Minden pattan pont annyira, amennyire kell, időnként egy kicsit beakad, de túlnyomórészt konzisztens a felhasználói élmény, és konzisztensebb, mint a 4.2.x sorozat (pedig az is jó volt). Nem mondom, hogy nincs hova gyorsítani (mert mindig van), és persze várom a Froyo, illetve a JIT általi 400%-os gyorsulást, de nem is panaszkodom. A verzió upgrade után (óta) 2 apró tweaket eszközöltem a telefonon, ez a cikk eredeti célja.

Először is, a DangerSPL folytán (ami ugye prerequisite volt a CM 5.0.7 Dream telepítéséhez) mintegy 7 napig amerikai kiosztású billentyűzetem volt a G1-en, pedig a gombok alapján angol lenne az. Ez többnyire nem zavar, de kevésnyire igen, mert a hardware keyboard ugyebár pont akkor jön számításba, amikor az ember pl. terminált emulálna, vagy hosszabb emailt írna, és ilyenkor bizony jól bír jönni az, ha a kettőspont nem Alt+H, hanem valóban Alt+J, ahogy a felfestés van, illetve még karakterisztikusabban a pipe meg a backslash is a helyén van. Száz szónak is egy a vége, egy nagyon egyszerű hack (mit hack! egy adb parancs) megoldotta a problémát, és most boldogan evaluaálhatom odaát a párhuzamos vonalak ittasságának mértékét.

A másik, érdekesebb kérdés az overclock kérdése. A CyanogenMod korlátozott oc tulajdonságaiból a SetCPU-val hoztam ki a maximumot. (Itt jegyzem meg, nincs semmi bajom a túlhúzás korlátozottságával: ha lehetne, sem nagyon akaródzna az 528 MHz-es procit pl. 730-on futtatni, az szimpla perverzió. 576 MHz should be enough for everyone!) A SetCPU egyébként vicces egy app, a Marketen pénzbe kerül (következésképp itthon nem is lehet Marketről letölteni, de pl. a SlideME marketről igen — szintén pénzért), viszont a félhivatalos xda-developers oldalán maga a fejlesztő bocsátja ingyen a köz szolgálatára. Ide is hiperlinkelem még egyszer, figyelj: hiperlink.

Az 528 és 576 MHz közötti különbséget nem nagyon érezni. Talán, talán kicsit pattanósabb a készülék, de mivel eleve nincs baj az általános felhasználói élménnyel, tulajdonképpen mindegy is. Ami viszont állat: amikor a telefont nem használom, az órajelet a SetCPU ügyessen-okossan 122 MHz-re csökkenti, és ennek viszont látszik az eredménye — az akku élettartamban. Konkrét tesztet még nem csináltam, de az elmúlt napok nehézsúlyú felhasználása ellenére (terminál emulátor, WiFi tether, volt itt minden) leszoktam a minden éjszaka default töltőre helyezésről. Valamikor napközben számítógép USB-jéről szoktam rátölteni, de nem okoz különösebb lelki problémát, ha nem töltöm csurig, mert tudom, hogy kibírja.

Megvan az az érzés, amikor úgy a helyén vannak a dolgok? A fenti két tweak után engem ez az érzés fogott el, most valahogy úgy egységes egész a telefonom, és ez jó érzéssel tölt el. Persze azonnal upgradelek, amikor kijön az 5.0.8, de nem azért, mert az 5.0.7 szar, hanem mert Cyanogen mester jobban tudja, hogy mi kell nekem, mit Steve.

(Ha kommentelnél, az Android Portálon tedd!)

CyanogenMod 5.0.7 vs. HTC G1.

(Cikk eredetije az androidportal.hu-n.)

Jul Pulse-ának Android 2.1-es firmware-ét még múlt vasárnap telepítettem, és még mindig nagyon tetszik az új felület. Nem is bírtam sokáig a CyanogenMod 5.0.7 Dream/Magic portjának bejelentése után: ahogy elnézem, pontosan 1 hét kellett ahhoz, hogy minden olyan állapotba kerüljön Android 2.1 alatt is a G1-en, ahogy az nekem jó. Bővebben…