my computer címkével jelölt bejegyzések

Most nem vagyok olyan elégedett az XBMC-vel.

Kb. tavaly év vége óta törik a Youtube plugin az XBMC-men. A hibajelenséget kb. úgy lehet leírni, hogy “időnként eltörik és úgy marad”. Legutóbb egy modul upgrade megoldotta, de aztán egyszercsak megint eltört (látszólag ok nélkül, nem volt upgrade vagy ilyesmi), és azóta is csöndben van. Ez azért fölöttébb kellemetlen, mert Adél XBMC-n, Youtube által nézi (nézné) a Micimackót, Pettsont, és a többieket. Szerencsére amikor múlt héten 39 fokos lázzal egész nap csak a fotelban üldögélt szegény, pont működött a plugin, viszont ahogy kitettem a lábamat csütörtökön a lakásból, eltört, és azóta SKSH. Whiskey tango foxtrot.

(Itt jegyzem meg, hogy a Youtube plugin az én tecső useremmel van összerendelve, úgyhogy képzelhetitek, milyen a “suggested” feedem: békésen megfér egymás mellett Chris Harris mindenféle videója, az orosz halálmetál, a Robot Chicken részletek, és Scooby Doo kalandjai.)

Soundcloud, az új kedvencem (XBMC-n is).

2013-02-19 18.51.27

Új (bár e poszt megírásakor már pár hónapos) szemi-kedvencem a Soundcloud. Aki nem ismerné,

SoundCloud is an online audio distribution platform that allows collaboration, promotion and distribution of audio recordings.1

A kollaboratív részét nem nagyon használom ki (egyelőre; talán majd egyszer beindulok), viszont egy csomó zenét lehet ott követni, sávszélességileg olcsóbb, mint a Youtube.

Paradox módon egyébként a Klub Rádió miatt kezdtem el használni: a Haza és haladásos, Szabad sávos több interjút is (Oszkó, Bajnai) oda pakoltak fel. De van itt ’86-os Eric Whitacre, amikor a hangja még olyan volt, mint Alan Wilder, a zenei világa meg mint a  Duran Duran (hallgasd és szörnyülködj), és van Eric Whitacre a mai világból, amikor… nos, amikor már nagyon jó zenét teremt.

Na de beszéljünk az XBMC-ről, mert természetesen there is an add-on for that. Ráadásul Török Zsolt révén magyar vonatkozású!

Bővebben…

Keressünk “how the fuck”-ra!

Nem tegnap konfiguráltam Sambát utoljára (szerintem kb. 2005-ben), de most szükség lett rá. A világ (de főleg a Samba) állapotát mutatja, hogy főverziót azóta se lépett, viszont ezzel együtt használhatóbb se lett, nincsenek grafikus konfiguráló eszközök, stb. Minden panasz, ami 10 éve érvényes volt, ma is az.

Fél óra szopás (szopás itt == agyam utolsó zugából próbálom előrángatni, hogy hogy kellett ezt) és kiterjedt guglizás után végül az elkeseredett

how the fuck do i configure fucking samba

keresőkifejezéshez folyamodtam.

Screenshot - 01182013 - 11:56:40 PMAz első link alapján be tudtam állítani.

 

Mit csináltam karácsonyi szünetben? (Azaz: XBMC, My Computer update.)

Mint rendesen, a karácsony és újév közti szabira rengeteg home deko dolgot terveztem/tünk el, amiből (és ez tulajdonképpen meglepő) egészen sok meg is valósult, főleg azért, mert jórészt egy precedenciagráfra volt felfűzve minden. Ami ebből egy geekblogba befér, az az XBMC átállás, amit január 1-én és azóta ejtettem meg. (Ha az XBMC előtörténetére vagy kíváncsi, erre keresgélj, meg főleg erre.)

Történt ugyanis, hogy átrendeztük (na jó, koncepciószinten elgondoltuk és elkezdtük átrendezni) a dolgozószobát (kurvajó lesz), és ezen felbuzdulva kitaláltam valamit: Bővebben…

Raspberry Pi alapú médiacenter RaspBMC-vel.

Nagymértékben kedvenc, és kismértékben kálvária nálam az XBMC. Kedvenc, mert nagyon jól összerakott médiacenter szoftver, az Android után talán a legjobb példa arra, amikor egy nyílt forrású célszoftver a saját ipari szegmensében a csúcs. És kálvária, mert bár a szoftver szuper, eddig nem sikerült teljesen csöndes médiacentert összeraknom köré, mindig volt egy táp, egy ventillátor, ami ha mégoly halkan is, de rontotta az élményt.

Talán eddig.

Most ugyanis Gábor kolléga jóvoltából kipóróbálásra nálam jár egy Raspberry Pi, tudod, a kis 50 dolláros ARM alapú számítógép, én pedig kipróbálásként rátelepítettem egy Raspbmc-t, az XBMC Raspberry Pi-re optimalitált verzióját.

Bővebben…

XBMC 11.0 Eden: gyorsabb, szebb, jobb.

Nem is vettem észre, pedig az RSS feed ott megy a képernyő alján tickerben: még március végén kiadták az XBMC új stabil verzióját, az Eden névre hallgató 11-es verziót. Ma kerültem oda, hogy frissítsem az Ubuntut (és benne a PPA repóból az XBMC-t) a házi médiacenteren, és első blikkre elégedett vagyok:

  • szemmel láthatóan gyorsabb, pattanósabb lett az alaprendszer
  • végre működik (ráadásul out of the box, geoip alapján) az időjárás
  • (eddig se volt csúnya, de) szebb lett a default skin (custom skinekkel pedig nem bajlódunk)
  • egyszerűbb használni a film közbeni menü gombot, könnyebben eljutni pl. a Subtitles menübe
  • gyorsabb lett a feliratok automatikus letöltése (eddig volt mondjuk 20 mp a teljes rutin, most inkább csak 5)

A teljes changelog egyébként itt található — eszerint nagyon sok sebességnövelő optimalizálás került bele, ami jó. Itt jegyzem meg, hogy az Atom proci azóta is bőven elegendőnek bizonyult az itthoni filmlejátszás feladat betöltésére.

Volt továbbá egy félelmem, hogy a frissítéssel eltörik az Androidos XBMC Remote app, de szerencsére ugyanúgy működik, mint előtte.

És végül: az Edennel végre kiadták az XBMCbuntu final verióját is. Ez egy XBMC live blackbox azoknak, akik lusták rendszert telepíteni és alapvetően nem is kíváncsiak, hogy mi van az XBMC default skin alatt. A rendszer Ubuntu alapokon nyugszik, de Unity és hasonló bohóckodás helyett LXDE a grafikus alap, tehát kellően lightweight. A disztróba ráadásul bele van építve egy Chromium is, úgyhogy ha éppen netezni támad kedved filmezés közben, át tudsz kapcsolni XBMC-ről desktop nézetre. De persze a géped XBMC-be bootol, és ha nem akarod, sose látsz mást, mint az XBMC felületet — és ez így pont jó.

Aki még nem tette, annak irány a letöltés!

Otthoni médiacenter XBMC-vel.

A karácsony-környéki szabi (majdnem 2 hét, bee-yatch!) egyik eredménye, hogy csináltam egy $SUBJECT megoldást otthonra. Az ok egyszerű: meguntam, hogy

  • csak az én (egyre ramatyabb állapotban levő) netbookomon tudunk csak filmet/sorozatot nézni;
  • csak a tévé beépített hangfalát használjuk, miközben ott van kihasználatlanul az Altec Lansing hangfal;
  • nem tudunk a nappaliban zenét hallgatni;
  • Adél sportot űz abból, hogy lepakolja, kibontja a DVD-ket, majd a padlón szanaszét heverő lemezeken korizik;
  • ott van az ablak alatt egy kihasználatlan 30×20 centis padlófelület.

A frusztráció áthidalásához szükséges végső lökést aztán vicces módon Fagyal Csongor élvezetes cikke (már amennyire egy ilyet élvezetesen lehet írni) adta, és eldöntöttem, hogy Intel Atom, XBMC lesz a befutó.

Annak kedvéért, aki nem ismerte eddig: az XBMC egy eredetileg XBox-ra készült, közösségi alapon (GPL alatt) fejlesztett médiacenter szoftvercsomag. Bővebben…

Ubuntu 11.10 Orbitális Oblák.

Múlt pénteken (meg aztán ma) impulzív jelleggel frissítettem a gépem Ubuntu 11.10-re.

A sztori persze nem így kezdődött: először is fejembe vettem, hogy visszaállok Arch Linuxra, felgyorsítandó a már eléggé koros hardware-nek tekinthető MSI Wind U100-at. Nos, az Arch már nem nekem való. Azzal még nincs számottevő problémám, hogy a sikeres install után (ne feledjük, az Arch installja kb. azokból az időkből származik, amikor a Debian telepítőjében dselect-tel kellett egyenként kiválogatni a telepítendő csomagokat…. szóval nem egy mai darab) az alaprendszerben nincs grafikus felület, hiszen az Arch csomagkezelője egyszerű és jó. De az, hogy Dropbox, msttcorefonts, és ilyesmi telepítéséhez már AUR (vagy mi) használata, és azt hiszem manuális download kell, ez már az a kényelmetlenségi faktor, amit értek és támogatok — elvben. De gyakorlatban öreg vagyok már én ehhez / annyival nem lesz gyorsabb az a gép (, győzte meg magát a művész).

Aztán következő lépésként, még mindig a lájtvéjtet szem előtt tartva feltettem egy Xubuntu aktuális verziót… Nos, az meg nem üti sajnos meg azt a szintet, amit ma szerintem egy oprendszernek meg kell. Mind you: RAM-használatban sem… de grafikailag sem.

Szóval biztos ami biztos alapon persze itt van az utolsó jó Ubuntu, a 10.04 Netbook Edition, ha már nagyon elegem lesz ebből a szép új “azt kapot amit látsz, ne nyúlkálj hozzá mert kezedre csapok” rendszerből. Alapvetően viszont mivel mostanság szinte csak cikkírásra használom a netbookot, még talán meg is szokom.

Lássuk tehát az első benyomásokat, megjegyzéseket:

  • Elhagytam a kb. ’97 óta signature hotkeyemet: a Mod4+H (setxkbmap hu) és Mod4+J (setxkbmap us) kombókat, helyette átálltam Windowsos Alt+Shift kombóra nyelvváltáshoz.
  • Persze agyfaszt kapok (látszólag megváltozhathatatlan default #1) attól, hogy az Alt+Shift az esetek kis százalékában nem a billentyűzetet váltja át, hanem az adott alkalmazás menüjébe megy be.
  • Agyfaszt kapok attól is (látszólag megváltoztathatatlan default #2), hogy az F10 (ami ugye terminálban egy sor ncurses program felső menüjét hozza) szintén az éppen nyitott alkalmazás menüjét hozza be.
  • Agyfaszt kapok továbbá attól is (látszólag megváltoztathatatlan default #3), hogy a rendszer default fontméretét nem lehet a beállítások közt módosítani. “Ubuntu 11″ fontméret, ORLY? És ha én 9-hez szoktam?
  • Valamint agyfaszt kapok attól is (látszólag megváltoztathatatlan default #4), hogy a Mod4 a Unity (egyébként jó) gyorskeresőjét (vagy dashboard-ját) hozza be, ezáltal a régi jól megszokott Mod4-et tartalmazó billentyűkombinációim nem működnek (megbízhatóan).
  • Aztán agyfasz az is, hogy Empathy a default chat kliens és azzal van integrálva a Unity vagy mi. Mivel én szeretem az integrált dolgokat (és mint mondtam, nem sokat használom a gépet), hagytam fent az Empathy-t, pedig a Pidgin körülbelül 137,3% 133,7%-kal jobb chat kliens, és akkor még Skype-ot nem is integráltam. (Az újabb 100%.)
  • A Gwibber, mint (szintén integrált) “broadcast” (vagyis Twitter) kliens pedig a vicc határát súrolja, de most az egyszer teszek vele egy próbát, hátha fejlődött, mióta utoljára láttam.
  • A WiFi sokkal gyorsabban csatlakozik, ez jó.
  • A Unity-tól egyébként nincs rossz véleményem; használtam már korábban (csak ugye lassú a gép), netbookon ez egy jó felület lenne, mert helytakarékos. Nem mondom, hogy a Netbook Remix felülete nem szintén kurvajó, és nem tudom, hogy ebből a mostani “hmm, nem is rossz” feelingből mennyi az, hogy számomra újdonság.
  • Látszólag megváltoztathatatlan default #5: 4 workspace van, se több, se kevesebb. Zavarni nem zavar, de netbookon réges régóta 2-t használok.
  • Tudom, de még nem tapasztaltam, hogy reteksok RAM kell az Oblák alá. Megintcsak: nekem tulajdonképpen egy Chromium-nak kell elfutnia gond nélkül 2 GB RAM-mal, az már csak menni fog!
A fenti hülye defaultok kiküszöbölésére alaptelepítés esetén nem nagyon van mód. Természetesen feltettem a gconf-editort (mert a legelső agyfasz effekt, a bal oldalra helyezett fejléc gombsor ebből könnyen kiküszöbölhető), de hotkeyeket, ilyesmit ott nem nagyon lehet módosítani. Feltettem aztán a gnome-tweak-tool csomagot is (ötlet innen, ezt eddig nem ismertem), azzal fontméretet és pár más dolgot már végre lehet tweakelni, de a billentyűkombók problémájára még mindig nem találtam semmit.
Hogy legyen még egy pozitívum: a WordPress Zen Mode elcseszett jó. Sőt, mondok még egyet: itt a WordPress for Android 2.0 beta!
És felkészül, de majd később, és próba jelleggel: Linux Mint. Ki mit gondol a Mint-re váltásról? (Ha megteszem, az lesz a blogposzt címe: Ki Mint vet, úgy arat.)

Ubuntu Natty -> Lucid.

Miért, merülhet fel a kérdés, akarna bárki is downgradelni a legfrissebb-legjobb Ubunturól a kettővel ezelőtti verzióra? Hiszen a minap még ódákat zengtem róla, hogy egész jó a Unity, meg ilyesmi.

Nos, kénytelen vagyok downgradelni, hogy használható legyen a gépem másra is, mint a Unity-ben való kavircolásra. Továbbra is igaz a tétel: basszatok rá a kezemre egy baseball-ütővel, ha Ubuntut akarnék frissíteni. És az a tétel is igaz, hogy ha az Ubuntu a legjobb oprendszer, amit a desktop Linux nyújt, akkor a desktop Linux szarban van. Az a desktop oprendszer ugyanis, amihez rendszergazda kell, hogy az alapműködést biztosítsa, az nem desktop oprendszer, legalábbis nem otthoni felhasználásra alkalmas.

Na lássuk, röviden:

  • A “kétképernyős módban nem működik” buggal még éppenséggel együtt tudtam volna élni (bár nem kis nuissance), de fáradhatatlan munkával és két upgrade-del az Ubuntu elérte azt, hogy egyképernyős módban sem működik többé (ugyanúgy hiányzik a képernyő fele, mint ha második monitorként próbálnám használni), ha munkahelyen esetleg arra vetemednél, hogy a 10″-os kijelző helyett egy darab external monitoron dolgoznál. A képernyő fele hiányzik, nincs mit csinálni vele, mert hát a konfigurációkat az Ubuntuból kiirtották. És persze van rá ticket a bug trackerben, annak rendje és módja szerint lezárva. Akinek meg mégis szar, az úgy járt.
  • A “sleepből visszahozva nincs WiFi” bugot oda fejlesztették, hogy sleepből visszahozva a gép konkrétan lefagy. Ez is az a fajta agyfasz effekt, amivel éppenséggel együtt lehet élni (mindig kikapcs-bekapcs, sleep módot elfelejtjük), csak baromira idegesítő.
  • Az, hogy néha elmegy a WiFi kapcsolat, és csak restarttal jön vissza, az már közelít ahhoz a ponthoz, hogy nincs az az átdolgozott felhasználói felület, ami ezt megérné.
  • Az viszont, hogy a legutóbbi (és aztán még x) újraindítás óta egyszerűen nincs WiFi, az a showstopper kategória.

Hát uraim, ennyire nem jó a Unity. Úgyhogy most lerántjuk szépen a 10.04LTS Netbook Remix telepítőjét, és vissza arra a verzióra, ami működött is. Értetlenül állok a phenomenon előtt, hogy egy stabil alaprendszert hogy lehetett instabillá tenni — eddig legalább többé-kevésbé csak ui szintű bugok voltak, de ez, hogy konkrétan elmúlik a hálózat… Melyik átlagfelhasználó oldja ezt meg egymaga? Ki az, aki egy ilyen fiaskó után nem downgradel? (Jobb esetben korábbi verzióra, rossz esetben Windows 7-re.)

Áhh…