2 gyerek, 4 nap, 88 kerék

Mit csinál az ember, amikor Prágából előző éjjel hazajővén első munkanapján az a hír fogadja, hogy másnap reggel (opcionálisan aznap délután) irány London? Blogol.

Szóval voltunk Prágában. 2 gyerekkel, vonattal.

Vonattal utazni állat, és erre Jul hívta fel a figyelmemet. Egyrészt ha csak a költségeket nézzük, 20-30k huffal olcsóbb benzinileg (gyerekek kicsik, ingyen utaznak, viszont helyjegyet Adél kapott), másrészt meglepő módon időben is jobb: a Hungaria Express (visszafele Jan Jesenius) menetideje kb. 7 óra (visszafele ezt megdobtuk úgy 30 perccel: egy elütött vaddisznó után volt kénytelen kapirgálni az ütközőkről a pacalt a személyzet egy ideig) — cserébe pelenkázás, etetés, altatás mind menet közben történik, szemben az autós megoldással, ahol minden szar miatt félre kéne állni, ráadásul nem tudunk a gyerekekre koncentrálni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a vonatjeggyel P+0 zóna (a teljes belváros) tömegközlekedés is jár grátiszba’, nem kell megoldani a kocsival a parkolást, és nem (annyira) mosott szar az ember mikor odaér, mint autóval.

Apropó gyerekek: Adél egy zseni, Márti meg egy tündér, mindketten a lehető legjobban, gyakorlagilag egy nyikkanás nélkül viselték az utat oda is, vissza is. Nyikkanás itt persze sírást jelent, ne gondoljuk, hogy nem dumálta mindkét gyerek végig (alvás nélkül) az utat!

Prága meg gyönyörű, lakható, barátságos, még akkor is, amikor egyébként 8 fok és szitáló köd van — de rossz idő nincs, csak rossz felszerelés, mi pedig készültünk. Senki nem fázott, tudtunk sétálni, tudtunk esténként (otthon) sörözni és beszélgetni, köszi Baltsynak és Bálintnak a remek hostolást, nagyon jó volt!

Apropó “88 kerék” állítás courtesy of Yahoo! Answers, meg vagonWEB.cz; I love you, internet.

Róma.

Jegyzetszerű tapasztalatok (executive summary)

  • A metró az egy mayhem. Mivel az útikönyv azt állítja, hogy taxizni tilos mert átverik az embert, metróval jöttünk a vonatállomásról az apartmanba. (Reptérről vonat teljesen Európa.) Never again, és nem csak a tömeg miatt: ennyire szarul szervezett jegyeladást, és ilyen hosszú aluljárókat (ahol ráadásul opportunista módon mész fel értelmes térkép híján, majd csalódottan tapasztalod, hogy a kilométrenyi mozgójárdával és mozgólépcsővel szaggatott alagút konkrétan a senkiföldjére visz fel, ahonnan csak visszafele tudsz haladni, mert egy autópálya van az orrod előtt), szóval ilyen rémes föld alatti közlekedést még nem is láttam — marad a taxi.
  • Btw taxi. A hír igaz is meg nem is. A reptéri transzfer 40 Eur, se több, se kevesebb. Városba érkezve ezt nem feltétlen tudod, óra alapján meg simán kijön valóban 60-70 Eur is. Az érdekessége a dolognak az, hogy minket még reptéri transzfer rendelése után is megpróbált lehúzni a taxis. (Nem sikerült neki. Magyar vs. olasz…)
  • És ha már tágabb értelemben vett közlekedés, egy általánosabb meglátás. Voltam (vezettem) Párizsban és Portugáliában (meg Spanyolba’ is), voltam Rómában és figyeltem autós szemmel a közlekedést. És bár kaotikusnak tűnik, nem olyan életveszélyes, mint a Budapesti. Igen, megy mindenki a feje után és bizonyos szabályokat áthágnak, de nem olyan önző módon, mint az átlag budapesti autós. Szóval mielőtt nagyon elkezdenénk kritizálni az ún. mediterrán közlekedési káosz mémet, azért nézzünk szét a saját házunk táján, ahol szintén áthágjuk a szabályokat, csak ráadásul még életveszélyesen is.
  • Fon: van nekem Fon routerem, de azt kell mondjam, hogy Anglián kívül (ahol ugye az összes BT hotspot használható Fon accounttal) sehol nem vettem hasznát (persze azt a 14 vagy mennyi Eurót már így is többszörösen visszahozta). Térkép szerint Rómában is van egy csomó Fonero, de nyilván úgy, mint én: a lakásban üzemel valahol az eszköz, márpedig az 5-600 éves falak többek között arra is jók, hogy nem engedik ki a jelet. Utcán egyszer találtam rendes, nyílt wifit.

Venue-k

Róma egyébként gyönyőrű kis hely, a Spanyol lépcsőtől kb. 2 utcára laktunk (úgyhogy igazából a reneszánsz városközpontot láttuk sokat). Ezt láttuk az ablakból:

Ha lett volna netem (koncepciózusan nem zavartattam magam, hogy nincs), kb. ezeken a Foursquare venue-ken checkinelhettem volna:

  • Spanyol lépcső
  • Trevi kút
  • Pantheon
  • Piazza del Popolo / Santa Maria del Popolo / Porta del Popolo (ahol már építették a színpadot a pénteki giga-nyugdíjreform-tüntire)
  • Pincio és Villa Borghese
  • Gyerekmúzeum (Il Museo dei Bambini di Roma)
  • Colosseum
  • Basilica di San Clemente
  • Szent Péter Bazilika (és útközben Castel Sant’Angelo)
Szóval a basic venue-k. És persze a helyek nagy részére gyalog mentünk (mi állatok), kétszer szálltunk buszra, Adél a hátamon csücsülve élvezte a kilátást/lovakat (nyihaa/prr)/templomokat (tepe, put tó)/embereket (minden olasznak volt egy “ciao bambino”-ja Adél számára), és a lovakat (nyihaa/prr).
Térkép
Kartográfiai értelemben 4 forrásunk volt:
  • egy útikönyv
  • a Google Maps offline-ba cache-elt Róma-térképe (szart se ér, mert nem elég részletes és nem kereshető)
  • a Triposo Róma-appja (jó és részletes leírásokat ad a helyekről, a fő információs forrás volt, de útvonalat tervezni városon belül szar vele, az offline térkép és a gps support ellenére)
  • a TripAdvisor Róma-appja (inkább közösségi alapú, tehát csillagozós, ami torz eredményeket ad, a hülye amerikai turisták inputja miatt, viszont van benne egy jó “point me there” iránytű-és-távolságmutatóka, és persze offline térkép gps támogatással)

Nyaralás 2010: Mencshely és környéke.

(Megj.: Környéke is tökjó kis helységnév lenne ide Magyarországra.)

Mivel a regulár nyaralási időszakban előreláthatólag szülünk és/vagy babázunk, az volt az ötletünk, hogy május végén úgyis olyan jó idő van már, uccu menjünk el nyaralni, ne túl messze Budapesttől, de lehetőleg ne legyen 3G, sőt, EDGE se. (Szóval “past the EDGE” menjünk.)

A megoldás Mencshelyen lett a José Luis Martínez-féle udvarház, kis parasztház, nagy kert, tűzrakóhely, minden. Persze az időjárás nem volt a pakliban, a félméteres falak nem tudtak átmelegedni, úgyhogy jó hideg volt a házban, meg egy ideig kint is. Ráadásul úgy elkapott az allergia, hogy 2 napig alig láttam ki a fejemből.

Ettől eltekintve jó kis trip volt, kis Bácshegy, Nagyvázsony, Veszprémi állatkert. Képek erre.