on the road címkével jelölt bejegyzések

Wellnesshétvégelog.

Blue LagoonRemek kis wellness-hosszúhétvégét töltöttünk a soproni Fagus hotelben, ami szerencsétlenségére ezzel a névvel simán szerepelhetne a Brian életében római katonaként — is there anything funny about the name: Fagus… Sopianus?… Ettől függetlenül a hotel szupi volt, jó kaja, jó szauna, jó masszázs, úgyhogy puha a bőröm és laza a hátam (kb. még egy napig).

Még odafele beugrottunk és megnéztük a fertődi kastélyt (szép, de hideg), szombaton pedig átugrottunk Bécs mellé készházakat nézni, amibe aztán végül belefért egy eisenstadti kolbászos-forraltboros-sültgesztenyés túra is (végülis ott van a kastély, az is kész van, mint ház). Ez pedig elég volt arra, hogy feltűnjön: a nyugati országrészben (na jó, szűkítsünk a 84-es és 85-ös főútra) kb. kilométerenként van egy kereszt, ami valakinek a halálára emlékeztet, és ez nagyon durva. A vezetési morál pedig talán rosszabb, mint Budapesten (pedig vidék), elképesztő, hogy miket megengednek az autósok. Persze a gyorshajtás az default, de ugyanígy az (látszólag) 70-es sebességkorlátozott úton előzni vasúti átkelőben, elágazásnál (a sraffozott részen, hol máshol), ja és persze kanyarban. No wonder, hogy így hullanak.

Törökország képek a see no evil galleries-ben.

greetings from pamukkaleMivel az utóbbi időben családom és egyéb állatfajták (pl. cég, mint jogi állatfajta) miatt postolni is csak buszon, ill. budiból van időm*, megszavaztam, hogy a törökországi (egyébként nem vészesen sok) kép utómunkáira sose fogok ráérni, és feltoltam őket a galleries-be, as-is.

Látni kell, hogy ez kimondottan (felvállaltan) seggáztatós nyaralás volt, így a képek nagy része azon a két napon készült, amikor nem seggáztatás folyt: Alanyában és Pamukkaléban.

*: Jelen post szintén jórészt buszon írodik, elhaladva többek között az egészen érdekes módon becsapódó 156-os busz mellett is. A tömegközlekedésen való gépnyomás egyébként nem véletlenül nem terjedt el kis hazánkban: szállj fel egy csuklósbuszra, és meglátod, hogy nettó is megsüketülés és lelkek kirázódásának veszélye áll fenn.

T5.

Nem mondom, hogy könnyű az új Heathrow terminálon (ami egyébként kurvanagy) konnektort találni. Ráadásul valami újfajta konnektorok ezek, tök nehezen megy bele az európai (illetve sorry: a kontinensbeli) földeletlen villásdugó, aminek gyors bedugására már egész jó kis technikát dolgoztam ki: golyóstoll a föld lyukba, hogy lenyomja a fázis elől a kis műanyag baszt, és már mehet is be a dugó. Még kifele nézett emiatt félistennek egy talán német (de akkor nagyon jó kiejtésű), talán amerikai (de akkor mit keresett nála normális csatlakozó, ugye) csaj, akinek (miután ő bénázott vele pár percet) mintegy 2 másodperc alatt megoldottam az akut dugási problémáit, haha.

Továbbra is bírom az angol figyelmeztető táblákat:

Do not proceed to B gates until your gate number is displayed. [Innentől pirossal:] It will take 40 minutes to get back.

Semmi sallang, lényegretörő, mégis udvarias, I like it.

Dublin Hilton.

Nem mondom, hogy sima nap volt (bár az eleje annak tűnt): az Aer Lingus gépet vagy félóráig parkoltatták a kifutón (annoying), ahhoz képest, hogy azt hittem, 6-ra itt leszek, helyi idő szerint is 8 óra van, és még nem vacsoráztam. Állítólag a Temple Bar közel van, de szinte kizárt, hogy ma én oda el.

Ja és a várakozásoknak megfelelően valóban van ingyenwifi a szállodában, bár szerintem az a közeli (technikailag kevéssé büfé) lakos, aki szolgáltatja, nem tud róla.

Ich bin ein Fonero.

Rémlett valami, hogy a British Telecom lepaktált a Fon-nal, és tényleg: Fon userként az összes BT OpenZone hotspotot ingyé’ használhatom, és ilyen elég sok van errefelé — pl. itt a Heathrown is. (Ha nem működne maga az OpenZone, használhatnám a helyi wifi megoldást, mert ők meg a British Telecommal vannak lepaktálva és SSO megoldással autentikálnak. Sweet.)

Történt a héten.

Passo GrostéElőszös is: síeltünk. Cogolo, Madonna di Campiglio. Amikor megérkeztünk, kora nyári meleg, ami egy napozós-de-nem-síelős hetet vetített előre. Madonna fölött ennek ellenére baromi jó hó volt még akkor is, úgyhogy 2 nap alatt pirosra sültünk és síeltünk is. Harmadik nap kőkemény havazás, köd, ami kell, negyedik naptól pedig tökéletes síelőidő. Életem eddigi all time legjobb sípályája a Passo Grosté csúcstól (2505 m) induló piros: minden ízében tökéletes pálya, Carving technika tökéletesítő. Képek majd jönnek.

Itthon meg történtek közben a dolgok.

  1. Mindenekelőtt: a Nine Inch Nails CC licensz alatt kiadta a legújabb albumát. Az első letöltés 5 USD (ezért kapsz 320 kbps MP3-mat, FLAC-ot, DRM nélkül, de teljesen betagelve, bookletet PDF-ben) utána CC Attribution Non-Commercial Share Alike licensz — illetve ingyenesen az első 9 szám is letölthető. Az ultra deluxe edition-t 2 nap alatt el is kapkodták (2500 darabot), így 750 ezer USD bevétele biztosan van Trent srácnak.
  2. Jon Lech Johansen vett egy MacBook Air-t, és szereti – bár az eszköz nem tökéletes. (Figyeled, hogy nem a “szereti”, vagy a “vett” szöveget linkeltem, hanem a negatívumokat — a vér nem válik vízzé!)

    No BTO option for integrated 3G. Yes, I know, 3G sucks battery and requires a chip the size of Texas. Which is why my Sony Ericsson W880i doesn’t actually exist.

    (Jon Lech Johansen ugyebár, aki ugye először a DVD titkosítást törte fel, legutóbb pedig az Apple FairPlay DRM-jét.)

  3. Kicsi lett a Sinya!
  4. Apple iPhone SDK. Ezt itt megemlítem, mert jó dolog. Apple bloggerzek biztosan körbeírták már a témát. A Sun pedig egyből bejelentette, hogy Java VM-et fejleszt rá. Még szép.
  5. A Google megtámogatja az európai FSF jogi hátteret biztosító szervezetét, a Freedom Task Force-ot. (Figyeljük meg, mennyire tipikusan FSF: nem ám website, vagy valami: Pipermailben mutatom a sajtóbejelentést. Free as in freedom!)

Síelés, végre!

Ugyan ma 1-kor ettem és kisebb megszakításokkal autóban ültem este 8-ig, valamint kénytelen voltam Jul síbotjával kipecázni a saját síbotomat a hűtő (mint long term storage) mögül, sikerült elintézni a dolgokat, amiket el akartam indulás előtt, úgyhogy semmi sem áll utunkba a holnap (illetve ma) kora reggel induláshoz.

Val di Sole, Olaszország, állítólag nem sok hó, de szerintem lesz mire odaérünk. Most kikapcs, alv.

Rekreációs hétvége.

himmelblauJó kis rekreációs hétvégén vagyunk túl. Minimális laptophasználat (ez volt az alapelv), és sikerült rekreálnom a nyool által hazavágott távirányítót, úgyhogy megint zene költözött a lakásba. De emellett azért még belefért

  • péntek éjszakai Rudas,
  • szombati szeles múzeumi trip Bécsbe (persze we got lucky: nem annyira szeles, mint a mai nap), azon belül MAK és Coop Himmelb(l)au (tudtad-e, hogy a BMW Welt a Clark Ádám téren építendő hotelre is terveztek?),
  • palacsintaparty szombat este,
  • kis edzés és
  • thai masszázs vasárnap délelőtt,
  • majd húsleves után
  • The Bone Collector DVD-n (hanggal, ugye), Angelina Jolie (még amikor volt rajta husi), hello.

Még sok ilyet, de addig is alvás.