shu címkével jelölt bejegyzések

Ubuntu Natty a házban.

Korábbi Ubuntu frissítési fiaskók révén a fő munkagépen, a netbookon (és ami azt illeti, a desktopon is) az volt a policy, hogy ezeken a gépeken egy jó régi verziót tartok, ami biztosan működik.

Fiaskók: Ubuntut frissíteni, úgy érzem, úgy kell, hogy az ember időt szán rá. Lemegy a kétklikkes frissítés, mindenki boldog, csillog-villog az új felület, aztán jönnek a kis idegesítő dolgok, a release critical bugok, amiket valamiért mégsem zártak le release előtt… Erre idő kell. Én meg lusta vagyok.

Ilyen megfontolásból tehát a netbookon (és ami azt illeti, a desktopon is) Lucid volt, ami ugye a legutóbbi LTS verzió. Tökéletesen működött.

Viszont a Natty release-ekor elkezdett viszketni a tenyerem: talán már nincsenek release critical bugok, és különben is, ezt a Unity-t annyian szidják, hogy még akár jó is lehet. Új, átgondolt felület, ami miatt nincs többé szükség a Netbook Remixre a netbookon (és ami azt illeti, a desktopon is)?
Szó szót követett (persze a fejemben csak) (és ami azt illeti, a desktopon is) és a hétvégén felpakoltam a Natty-t a netbookra. Voltak baljós előjelek: hétfőtől project golive előtti utolsó hardcore teszt, kedden golive, tehát nagyon fontos a jól működő gép — mikor máskor ugorjak az ismeretlenbe, nemigaz? De fasz vagyok, nem bírtam magammal.

Enter Natty.

Egyelőre meg vagyok lepve, de a gép működik. (Természetesen nulláról telepítettem, a /home partíció meghagyása mellett.) Kövezzetek meg, de nekem ez a Unity bejön, eltekintve attól (de más hátrányát tényleg nem tudnék mondani), hogy lenyúlja a <super> billentyűt, vagyis a vindózgonbot a saját színes-szélesvásznú “mindenmenüjére”, márpedig nálam minden shortcut eddig a vindózgonb+valamire volt mappelve. A megoldás egyszerű:
apt-get install aptitude
aptitude install compizconfig-settings-manager

Majd a telepített compiz settings managert elindítva az Ubuntu Unity Plugin alatt szépen átállítottam bármire a “Key to show the launcher” opciót. (<Control>less-re egyébként.)

Ezen felül a következő kisebb-nagyobb bugok vannak:

  • Kétképernyős módban nem működik, teljesen szétcsúszik a kép, a grafikus baszkurálókának pedig nincs olyan opciója, amivel ezt ki lehet küszöbölni. Ha nagyképernyőre dugom, marad az “egy nagy képernyő” mód. (Meg is van a kapcsolódó bug report: itt és itt is.)
  • Sleepből visszahozva a gépet nincs WiFi. Kiküszöbölhető úgy, hogy a /etc/default/acpi-support fileban megkeressük a STOP_SERVICES sort és odabiggyesztjük, hogy “networking”. (Persze ezen a ponton átlagfelhasználónak bukott az Ubuntu upgrade.)
  • Most itt a cikk írása közben egyszer csak elmúlt a WiFi-m, restart kellett hogy visszahozzam. Volt persze biztonsági rendszerfrissítés, lehet, hogy az kavart be valamit.

Ezen felül viszont látszólag működni látszik a látszólagos cucc. Tetszik, hogy a Unity felszabadít egy kis helyet az amúgy nagyon kicsi kijelzőn, és alapvetően tetszik ez a szemcukorka. Meglátjuk, hogy teljesít hétköznapi használatban.

Ubuntu 10.04 vs. MSI Wind.

Tegnap 2 lefagyás után úgy döntöttem, hogy a 9.10-es Ubuntunak mennie kell, és “egyszer élünk” alapon feltoltam a 10.04-et. Annyit már tanultam, hogy a dist-upgrade-et Debianra találták ki, Ubuntunál inkább a clean install a tuti (/home-ot megtartva persze, de alkalmazásbeállításokat már törölve), és alig futottam (eddig) problémába:

  • A RaLink wifizsuga nem működik out-of-the-box (illetve még jobb: működik, de csak TKIP titkosítással, AES-sel nem), erre itt van a megoldás, semmi extra, csak fordítani kell egy rt2x00 drivert. (Persze ha ezt anyámnak kéne elmagyarázni telefonban…)
  • A képernyővillogási probléma, ami a teljes 9.10 lifecycle alatt megkeserítette a logint, érdekes módon eltűnt. Ez azért vicces, mert nyakra-főre hangoztatta mindenki, hogy ez bizony hardware probléma, és az Ubuntu működik helyesen. Biztos így is van, de úgy tűnik, mégiscsak sikerült találni egy workaroundod, eh?
  • A Compiz valamiért nem működik. Ha bekapcsolom megy, de kb. 5 perc után elhal és visszaáll az alap csokker effektekre. Annyira nem zavar ez most, de azért jó lenne (lesz) majd meghakkolni.

És persze felszaladtak a musthave alkalmazások: a Medibuntu cuccok, a Droid fontok, a Chromium, a Flash, és persze a Pidgin, amit igazságtalanul száműztek ebből a verzióból.

Update: Közben meggyógyult a Compiz: valami fura okból kifolyólag a Netbook remixből a jelek szerint kimaradt a compiz csomag — meg nem mondom miért, a 3D-s ablakváltások pont ilyen kis képernyőn jönnek nagyon jól, és 1024×600-on egy Intel VGA is simán elkarcol a 3D-effektekkel. Nekem nem probléma, mert 5 perc alatt megoldom, de megint a tudatlanabb netbookfelhaszálókat szopatják meg ezzel, pontosabban kizárják a Compiz élményből.

Microblogging Pidgin alól: a charcount probléma (megoldva).

Pidgin alól, Ping.fm-en keresztül Facebookra/Twitterre tolni az okosságokat-és-kevésbé-okosságokat jó, mert egyszerű. Microblog-purple használatával ugyebár teljesen integrálható a Twitter folyam a Pidginbe, de ezt az infoáradat miatt hol használom, hol nem, mostanában többnyire nem (szétválasztandó a nagy jel/zaj arányú üzenetfolyamokat a kicsitől).

No a lényeg tehát, hogy “kimenő” microblogging célra viszont túlnyomórészt a Pidgint használom, mert kézenfekvő. Az egyetlen probléma a Twitter béna 140 karakteres korlátja, hiszen a Pidgin alapból nem mutatja, hogy hol tartasz. Probléma, mondom, pedig csak ex-probléma, íme, csak egy Google keresés kellett: a Convcharcount plugin (bigup Dossy Shiobara) semmi mást nem csinál, mint hogy a Formatting toolbar jobb szélére csücsülve jelzi, hogy hány karakternél tartasz az aktuális üzeneteddel. (A Debian csomag Ubuntu alatt is gond nélkül használható.) Ez azt is jelenti, hogy a Formatting toolbart be kell kapcsolni akkor is, ha egyébként mindig plain text-et használsz (mint én), de ez tulajdonképpen nem zavaró. Heck, még az is elképzelhető, hogy eztán egyszer valakinek küldök egy grafikus smiley-t!

gépel-gépel-gépel... affene.
gépel-gépel-gépel... affene.

Kaotic Koala hibalista.

dx: van most, 2009 végén _igazán_ jó OS a piacon?

lee: van: mindenből az előző :)

Feltettem egy apt-listchanges csomagot a Windre, hogy upgrade-kor lássam, hogy melyik nagyobb hibát mikor javítják az alábbiak közül (nagy részüket már covereltem az előző postban):

  • webcam nem működik;
  • USB nem működik;
  • képernyő villog;
  • suspend nem működik (illetve néha igen, néha nem);
  • Firefox hibaüzenettel indul (workaround van, úgyhogy ez a legkevésbé idegesítő).

Mivel a doki péntekig szobafogságba tett, elgondolkodtam egy Jaunty újratelepítésen is, de még nem jutottam el lelkileg oda, hogy megtegyem. (Lusta vagyok.) Szerencsére van itthon elég gép (köztük működő is) ahhoz, hogy ülhessek a seggemen, várva a frissítést.

Olvasom a Plastikon, hogy a MacOS új verziója is bukónak tűnik, valahogy ez a 2009 ősz ilyenre sikeredett. (Windows 7-ről van valakinek infoja? (Majd ma az Alex Albrecht megmondja.) Vicces lenne, ha kiderülne, hogy valójában a Google szabotálta ezeket a releaseket, hogy több early adopter próbálja ki a hamarosan megjelenő Chrome OS-t. (Amit a múltkor hh-val a Café Karamell megnyitón megfejtettünk, hogy miért fog meguralni mindent.)

Ubuntu Kaotic Kooch (aka. Karmic Koala) upgrade vs. MSI Wind.

Előrebocsátom, hogy 2 gépből 1-en gond nélkül frissült az Ubuntu Jerky Jizz-ről Kaotic Kooch-ra. A Wind viszont úgyjárt, ami végül egy Netbook Remix installba torkollt — ami szintén nem működik rendesen. (“Rendesen”, meaning out of the box, dirt hackek és workaroundok nélkül. És természetesen “egyelőre”, mert gondolom, hogy azért így release után majd’ 1 hónappal azért csak kijavítják már.)

Az alábbi bugreport összefoglalja a frusztrációt: nem működik -> leszarják -> többen szólnak, hogy nem működik -> leszarják, de be is szólnak, hogy miért reportolják ennyien -> kiadnak egy fixet -> ami nem működik -> de azért a ticketet lezárják -> stb. (Legyünk igazságosak: látszik a nyílt fejlesztési modell előnye is: a kommentek között szép számmal vannak workaround megoldások, az is lehet, hogy valaki márbeposztolta a végleges megoldást a nem-a-helyzet-magaslatán-levő fejlesztő helyett. Bazaar people, you rock!)

What happens :

Brightness changing seems broken on my MSI wind U 100.

First in GDM it starts flashing for a good 30 seconds and then the same problem happened when the Gnome session begins.

Whenever I try to manually change the brightness a bit too fast (using the sliders or the keyboard) it start flashing again.

Megjegyzem maga a hiba is röhejes. Régen legalább rendes hibák voltak: kernel panic, vagy szimplán nem működött a billentyűzet, öszeszakadt a nyelvi támogatás, ilyesmi. De hogy villog a képernyő? LOL, ez 2009. Csak persze félek, hogy nem tesz jót a háttérfényforrásnak (háttérfény-forrás? háttér-fényforrás?) ez a villogtatás.

A Netbook Remix, és a Karmic a fentiektől eltekintve egyébként tetszik: valamivel jobb lett az out-of-the-box power management (netbooknál ez fontos), és bírom ezt a Netbook Launchert, konkrétan le is csökkentettem a desktopjaim számát 6-ról 4-re, mert a ‘Launcher kb. kivált 2 desktopot.

Update: Időközben észrevettem, hogy se a webkamera, se az USB nem működik a gépen. A webcam még hagyján (bár most pl. azt se tudom megnézni, hogy fogyasztja-e az akksit vagy nem), de az USB sem, COME ON. Ez lenne egy stabil Ubuntu release? A post hivatalosan megkapta a “seggszag” taget is.

Android-Ubuntu keresztpost: egyeztessük fontjainkat!

(Ezt a postot az androidportal.hu-ról emeltem át, Ubuntu relevancia okán.)

Valahol olvastam, hogy az Android fejlesztése során 2 év ment el arra, hogy kifejlesszék a megfelelő fontcsaládot, ami a kis telefonképernyőkön is slick látványt nyújt. Megérte, a végeredmény egy kis helyigényű, de nagyon jól olvasható fontcsalád lett, ami a meglepő Droid (vagy TTF-Droid) nevet kapta. Az állandó questem a netbook kis képernyőjének optimális kihasználására kivédhetetlenül arra a felismerésre vezetett, hogy ami jó a telefonom kis képernyőjén, az biztos jó kell legyen a netbook képernyőjén is. Természetesen nem én jutottam erre a felismerésre elsőként, Stefano Forenza remek kis howtoja alapján 2 (+1) lépésben lecserélhetők az Ubuntu rendszerfontjai:
Bővebben…

Kis esti bluez.

Mintegy a mai nap megkoronázásaként (aminek a reggeli tökölés után még számtalan remek mozzanata volt, including egy parkolási bírság, nekem kérem senki nem szólt, hogy a belvárosban már nem 6-tól ingyenes, ráadásul szívem szerint hazamentem volna, ha nem látszott volna egyértelműen, hogy a hazaút újabb másfél órás mókát tartogat és egészen biztos, hogy nem érek oda 7-re a Szódába, nade) diagnosztizáltam, hogy a Wind nem hajlandó többé suspendbe menni. A megfelelő gonb megnyomására elsötétül a képernyő, majd lelockol, majd… nem történik semmi, lehet unlockolni. Az első reakcióm az asztali felhasználóé volt: leszarom, majd ha kijön az új verzió (Krusty Kokonut? Krappy Ketamin? Killer Koala?), majd újratelepítem. Aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, milyen ciki lenne már, meg egyébként is… milyen ciki lenne már.

Úgyhogy magamhoz hívtam hű társamat, a terminált, és megnéztem azt, intuitíve:

root@shu:~# less /var/log/pm-suspend.log

Itt aztán találtam egy olyan sort, hogy

Inhibit found, will not perform suspend

Előtte pedig bluetooth-ra panaszkodik a rendszer, hogy ti. nem tudja leállítani. Erre már szagot fogtam, mert nincs sok extra APT forrás a gépemen, de a Bluez speciel az, nyilván az tört el, és nem az Ubuntu. (Így jár, aki mindenféle PPA-kat ész nélkül befűz.) Gyorsfixként a bluetooth script eltávolítása a /etc/pm/sleep.d/ könyvtárból máris megoldotta a dolgot, a többit a Bluez-os srácokra bízom, majd frissítenek.

Ehhez persze tudni kell azt, hogy

  • nálam a bluetooth az idő 99,9%-ban ki van kapcsolva (ettől halt ki a sleep.d script)
  • nem használok szinte sose bluetooth-t
  • úgyhogy nem érdekel, ha egy ideig nem megy zökkenőmentesen.

Ha sokat használnám, kézzel kéne újraindítgatnom amíg nincs kint az új Bluez csomag, na bumm.

Ez, és a hazafele magas decibelen hallgatott Soundgarden az oka, hogy most nem szaladok el egy üveg Unicumért. (A rádiót elfelejtettem kikapcsolás előtt lehalkítani, úgyhogy a Soundgarden hangerejétől holnap Jul meg fog ijedni.)

A nagy Rhythmbox slider svindli.

Régóta jelen lehetett ez a probléma a gépemen, de csak a közelmúltban tűnt fel (mert ki nézegeti folyton a zenelejátszóját): a Rhytmbox frankón játssza le a zenéket, de bár az időt kijelzi, a csúszka nem moccan. Sőt, ahogy jobban megnézem, a dalok melletti Quality és Time oszlopokban Unknown van, függetlenül a fileformátumtól (ami nálam tipikusan flac, ogg, vagy mp3).

A megoldás marha egyszerű, csak meg kell találni: $HOME/.local/share/rhythmbox/rhythmdb.xml töröl (mást ne, mert itt vannak a playlistjeid is tárolva), Rhythmbox elindít, és végigvár, amíg a Rhythmbox újraindexeli a médiatartalmat. (Ami esetemben a gépről gépre mozgatáskor törhetett el, tehát jópár hónapja…)

Éljen! Most már tudom, hogy Dave Matthews a  Gravedigger-rel egészen pontosan 3 perc 53 másodperc tökéletességet csempészett a napomba.

Prism -> Thunderbird visszamigra.

Ma reggel a Prism frissítése után arra lettem figyelmes, hogy, hogyismondjam, a Prism-GMail nem működik többé. Az Ubuntu csomagnak megváltozott a folderstruktúrája, és .prism/[profilstring].default/webapps/google.mail@developer.mozilla.org/ helyett szimplán .prism/gmail lett a webapp elérési útja, amivel egyébiránt az Offline GMail tartalom is ugrott. Ami ennél érdekesebb: hiába állítom át a prefs.js-ben a nyitó URL-t, következő indításkor felülírja, ez pedig különösen érzékenyen érint, hiszen nem “stock” GMail-t használok (használnék), hanem Google Apps for Domains-t, aminek más a nyitóoldala ugyebár. Próbaképpen átírtam az URL-t a /usr/share/prism/apps/gmail.webapp -ban is, ami egy PKZIP-elt állomány saját webapp.ini-vel, és csodák csodája — no love. Itt aztán félbe kellett szakítanom a kotorászást, mert dolgozni is kell valamikor, és megállapítottam, hogy tulajdonképpen a Prism 1.8-ról 1.9-re frissítve eltört. (Itt jegyzem meg, hogy felmerült a gyanú, hogy a nyitó URL (ami az én esetemben egy deeplink, nem csak a szimpla login oldal) szintaxis is változhatott, mert pont ma reggel volt GMail upgrade is Google-éknál.)

Long story short, visszaálltam Thunderbird-re, amit továbbra is szeretek, és még láthatóan fejlődött is, amióta nem használtam (vagy nem túl aktívan).

Aztán talán a hétvégén a Prism-et is megszögelem, már csak kíváncsiságból is, de nem biztos, hogy vissza is térek rá — kell néha a változatosság.

Apt deb sources.list.d, Twitter+Pidgin.

Ma reggel azt tanultam meg, hogy a /etc/apt/sources.list.d/ alá bepakolt extra deb források (mert a fő sources.list-et hagyjuk meg a hanyatló nyugat ópiumának az alaprendszernek, a jobb átláthatóság végett) csak akkor extra deb források, ha .list a kiterjesztésük. Ha nem, az Apt (és az Aptitude) nem foglalkozik velük.

Már megérte felkelni, ezáltal frissítettem a pidgin-microblog (azelőtt microblog-purple) csomagomat, ami a Pidginnek a Twitgin plugint nyújtja.