Hamarosan leállok az “x-edik post” formátummal, most tesztelés céljából ez tűnik tökéletesnek. (Illetve ez tűnik valaminek.)
Kutyus őrzése miatt kicsit csúszott a projekt, de hát őérte bármit. Nagyon aranyos volt, ahogy tévézés közben a fejét ráhelyezte a combomra, mint a régi szép időkben, és aludt pár órát. Meg mertem volna esküdni, hogy amikor felébredt, egy ideig nem jutott eszébe, hogy mekkora baja van. (Nem tudjuk mi se még, hogy mi az, csak azt, hogy van, és hogy karácsonykor jött.) Ugyanúgy fészkelődött, és vegül állapodott meg a régi, kipróbált, kifacsart pózban, mint mondjuk egy héttel ezelőtt, amikor még rendben volt. Ivott is rengeteget, aztán valószínűleg eszébe jutott, hogy tulajdonképpen az ő lábai görcsben vannak, és egyre inkább nem működnek a szervei, és akkor megint szomorúan nézett. Most megyek én is kicsit aludni, holnap is Állatorvostudományi Egyetem klinikája lesz a program, mint ma.