Fáj a fejem, gyulladt a szemem, melegem van (asztali fúzió, tudjátok), és tevékeny napon vagyok túl (persze még közel se), miszerint rendeztem az egyetemmel függőben lévő adópapír- és diákigazolvány-ügyemet. Azt gondolhatnők, hogy a KTH bevezetésével ez egy egyszerű feladat, de sose becsüljük alul az Oktatási Intézmény szervezéssel kapcsolatos természetes készségeit. Reggel viszonylag kongó üresség fogadott a Hivatalban, ahol megtudtam, hogy délelőtt csak diákigazolvány-matricákkal foglalkoznak, adópapír ügyében jöjjek délután. (Megjegyzem, a matricát gyorsan megkaptam.)
A délután, na kérem az mindenen túltett. És itt előre el kell mondanom, hogy a BME-nek jelenleg (úgy tudom) 16.000 hallgatója van, vagyis tizenhatezer. Nos, erre a tizenhazetez hallgatóra sikerült 1, azaz egy adópapír-ügyintézőt kijelölni. Amire én odaértem, ez az egy ügyintéző már erősen tartott a nullához (megihletett az egyetemi légkör: szigorúan monoton csökkent szegény), mindenesetre nagyon korlátos volt. (És akkor itt vágjuk el diszkréten, de határozottan a Matematika B2 témakörébe vágó megjegyzéseket.)
Summa summárum, adópapír, diákmatrica elintézve, ha két körben is, már csak be kell vallani a nagyhatalmú Adóhivatalnak, hogy voltam olyan fasz és fizettem tandíjat, lesznek olyan kedvesek visszafizetni nekem némi zsét.
Ma vár még rám egy jóleső kontaktlencse-kivétel és egy videokártya-eladás. (Mindkettő további súlyos logisztikát követelt, köszönhetően a tehetségesen és konzekvensen követett „a cuccok felét otthon felejtem, hogy biztos minden használhatatlan legyen” elvemnek.)
És itt fénylik mellettem a legfrissebb kedvenc, az UHU-Linux 1.1.1 alias „Kamion”, amiben (megbízható forrásból tudom) tényleg minden úgy működik, ahogy kell. De akinek ez a „Kamion” elnevezés kipattant a c++ függvényekkel terhelt fejéből, az sürgősen vegyen ki egy kis szabit. Szlovákiába, síelni ne menjen, ott én leszek.