Nem is tudom, mi a legjobb módja az estém leírásának. A téma, amire felfűzöm a mostani postot, a csajok hülyesége, amit persze imádunk. Azt hiszem, talán a kronológia a legegyszerűbb, de menet közben még változhat.
Megbeszélem tehát Batával, hogy átjövök dolgozni hozzá, mert a többi helyemen már nem tudok. (Andinak ezt “az életterek elhasználódása”-ként, vagy a “munkakörnyezetek elkopása”-ként, valami ilyesmiként határoztam meg: az eddigi munkakörnyezeteimben mostanában nem vagyok képes koncentrálni.) Szóval átjövök. (Most is itt vagyok. Látható, kitalálható: vadul dolgozom.) Lemegyünk a sarki mekibe kajáért. (Saláta, hangsúlyozom.) Útközben (az ő sarki mekije kicsit messzebb van, mint az enyém) elhaladunk egy DM mellett. (A magam részéről a “megpróbálunk elhaladni egy DM mellett” persze helytállóbb.) Bata észreveszi, hogy a DM-ben leértékelés van, profiltisztítás miatt megszabadulnak a mittoménmilyen (ja igen: Rimmel) termékektől, és innentől elvesztem, esélyem sincs: “Lipiii, adj kölcsön, ezt meg kell nézni, csak pár dolog kell”, és már sorolja (rúzs, szempillaspirá, stb.), közben megyünk befele, mit tehetnék… Aztán pár perc várakozás után felhívtam Julitesót, mi újság, mennyire lett barna. Pasik menekülési útvonala ez, ha jól sejtem: ha unatkozol, mert lassú a csaj, elkezdesz telefonálgatni, tulajdonképpen örülök is az ilyesmi lehetőségnek, ritka az olyan, amikor nincs mit csinálnom, és tudok végre szocializálni, még ha csak ilyen cella-alapon is. Férfitársaim: sose említsétek meg a telefon másik végén levő nőismerősnek, hogy mit csinál a csaj. Tudom, miről beszélek: nálam az lett az eredménye, hogy még a telefonomat is elvették a csajok, és távolról, telefonon igazította el Julitesó Batát, hogy mit vegyen.
Ezután már csak sarkimeki (saláta, plusz egy frappé, nem vagyunk fából), vásárlás (ja, igen: közért, persze), kaja itthon, majd ruhabemutató, végül annak büszke megmutatása, hogy milyen jól mutatnak az új kozmetikumok egy kedves kis színes bögrében. A gyermeki boldogság, ami ilyenkor az arcán van, ez mindenért kárpótol. (A korrektség jegyében: én szerintem akkor vagyok ilyen, amikor új telefont veszek. Igaz, akkor ő is. Na jó, ennyire azért nem, ez behozhatatlan.)
És a magas Görög Zita-tartalmú Playboy, amit a múltkor itt felejtettem, ott van az ágya mellett. Hm.