Suematra beszámolója alapján úgy sejtem, hogy lemaradtam a House of the Flying Dagger színes szélesvásznú változatának megnézéséről, ami felette szomorú dolog, szívem rózsakertjében eső es. Kicsit enyhít csak rajta, hogy már láttam a filmet, színes 19″-os megoldással: sajna ez tipikusan az a fajta film, amit nagyban kell nézni, és bár én nem vagyok olyan flesses-flow-s ember, mint Sue (lennék bár), engem is magával ragadott. (Mint a tesófilmje, a Hős.) Rám a színek tudnak nagyon hatni, meg a vizuális hatás (ami persze szintén fura, talán a hevenyészett fotóblogolás alakította ezt ki), az meg van itt bőven. Politikai üzenetem az volna, hogy lám, a kínaiak ebben is megrázzák magukat és lenyomjáka világot. Kínawood. (Van benne az a jelenet, amikor körbedobálják hőseinket kb. 314 darab hegyesre vágott bambuszrúddal. Kollegákkal arra jutottunk, hogy hoztak 10000 ugyanúgy kinéző szereplőklónt, és addig próbálták a jelenetet, amíg egyszer túlélték.)
Napközben fejben kifejlesztettem a “Szót, búzát, cséplőgépet!” jelszót, amit politikusoknak ajánlanék. A benne rejlő jelentés röviden ez: “bullshit”. (Egyébiránt meg vagyok rökönyödve, hogy eszembe jutott.)
További szolgálati kishírek:
1. A lakásban egyre kevesebb a fal, meg a tapéta. (A tapéta nagyobb sebességel fogy, mint a fal, ami azt jelenti, hogy külön is foglalkoznak vele.)
2. Ha nem történik valami, akkor a Critical Mass napjára én is elérem a 90 kilós kritikus tömegemet. (Már most is elég kritikusan állnak hozzá némelyek.) A bringázás pedig nem az a sport, amitől én rohamtempóban elkezdek fogyni. Az eredmény: még nagyobb nadrág. (Combban nagyobb, tee, szőrszálhasogató.) Mondjuk ma nem ettem szinte semmit.