Azért mennyit fejlődik az ember, ha nem figyel oda! Emlékszem, anno régen, amikor már dobolgattam időnként, és megismertem a Dream Theatert: az első album, ami úgy igazán bejött és belelökött a fanatizmus mocsarába, az Awake volt… Az első dolog pedig, amit megtanultam dobilag belőle, az a The Mirror lassú dobrésze. Most beflesselt az érzés, hogy milyen nehéznek, megvalósíthatatlannak éreztem azt a ritmust. Hogy a francba csinálja a Portnoy, hogy ennyire külön mennek a végtagjai? Hogy lehet ezt agyban egyeztetni? Aztán lassítottam, dekódoltam, feldolgoztam agyban, és elkezdtem lassan, nagyon lassan és összpontosítva utánozni. Aztán egyre gyorsabban, és végül eredeti sebességben. És ne egy bonyolult részre gondolj, hanem a lassú dobrészre a The Mirrorban! Ma nem is értem, mit lehet azon fennakadni, teljesen evidens. És evidens a legtöbb Portnoy-féle dobtéma, átlátom fejben, tudom, mit játszik. Más kérdés (tényleg más) a megvalósítás, hogy ha az ember megpróbálja eljátszani, akkor egyszerűen az izomzatának hozzá-nem-szokottsága, ráedzetlensége miatt elmásznak a dolgok, a két láb egy idő után egyszerre mozog a dupla lábgépezés helyett. És ezzel nem azt mondom, hogy pontatlan a lábam, mert nem az. A lényeg itt az agyban megértésen van. Hogy ott állsz 17 évesen, és kinyíilik előtted egy teljesen új világ, olyan ritmusokkal, amit addig, Pearl Jamet és Alice in Chainst hallgatva (persze ezek szintén nagyon jó zenék!) még nem tapasztaltál. És fogod az új ritmusokat, az újfajta harmóniákat, az egész új hangzásvilágot, hagyod magad bekebelezni, és befogadod őket. Aztán szépen megérted, az agyad, a hallásod felnő a feladathoz, és vegül már észreveszed, hogy gondolkodásban túlhaladtad őket. Ők csak zenészek, és nem fejlődnek úgy, ahogy a te agyad fejlődik: annak új harmóniák kellenek, új ritmusvilág, ők meg a saját világuknak mesterei: tökéletesen csinálják, de akkor is csak a saját világuk, a saját korlátaikkal.
Olyasmi lehet ez, amilyen az írni megtanulás élménye: egy addig teljesen új dolgot teszel a sajátoddá, megtanulod használni az új tudást. És, kérdem én, létezik-e még zenében olyan, ami agyam jelenlegi tartalmán túl tud mutatni? Van-e új világ, ami ugyanezt az élményt megadja majd nekem? Ha van, ide vele, gyorsan!