Nyúl tudás. (Dolor sit amet.)

Most, hogy itthon lábadozom, a nyúl egész délelőtt kint szaladgált, és ettől nagyon rosszcsont lett. El is döntöttem, hogy a nyúlnak most a ketrecben a helye, különben felfalja a lakást. Korábban ez komoly feladat volt, mert rosszul közelítettük meg. Keksszel (Korpovit – imádja), meg kis vitaminfalattal próbáltuk a ketrecbe csalogatni, ami egy ideje nem igazán működik. Aztán próbáltuk bekeríteni, hogy az egyetlen út „kifele” az a ketrecbe legyen – befele.

Ez, ismétlem, rossz megközelítés.

Megfogni (marokra), és betenni a ketrecébe.

Eddig valahogy mindig az volt az előfeltételezés, hogy ne nyúljunk hozzá, mert harap, meg mittudomén. De a helyzet az, hogy ha az ember megfogta, megnyugszik. (Hihetetlen, de igaz.)

Lehet, hogy ez kellett ahhoz, hogy engem is falkavezérnek ismerjen el? (Azért egy jutivitamint adtam neki, amikor már bent volt, lássa át, hogy a ketrecben lenni jó dolog.) Most megmosakodott, és lenyugodott. Ilyenkor aranyos állat.