ÖRKÉNY ISTVÁN: SÓHAJNAK BEILLŐ SZÓZAT EGY ISMERETLEN RENDELTETÉSŰ VASDARABHOZ, MELY A TÖRTÉNELEM VIHARAIN KERESZTÜL SZÉP CSÖNDBEN MEGLAPULT EGY LIMLOMMAL TELE LÁDIKÓBAN, MERT SE NAGYAPÁMNAK, SE APÁMNAK, SE NEKEM NEM VOLT MERSZÜNK SZEMÉTRE DOBNI, ÉS AZ UTÁNAM JÖVŐNEK SE LESZ
– Túlélsz, pöcök.
A vasdarab következő inkarnációjában gondos csomagolású mp3 lejátszóvá nemesülve vált médiszereplővé…
Ja, és jut eszembe! Még nagyapád hagyott rám egy mikrométer nevű eszközt (vö: vasdarab), aminek a régi cuccaim között kéne lenni. Már kértem, és ígérem, hogy én is rád hagyom, de még kellene eddig: †
Egyik kedvenc versem volt gimiben :-)
ugyan ez nem vers, hanem novella, értem és osztom a rajongásod :)
Tényleg posztoltad! :) Sajnos tegnap csak kétzsáknyi pöcöktől sikerült megszabadulni. A többség valóban a túlélő fajtából kerül ki…