A Dózsa György útnál, ahol a posztom volt, két néni leste mosolyogva a tömeget – a fényképezőjük miatt azt hittem turisták, ilyesmit magyarországon kevesen használnak. Aztán kiderült, hogy unokát, családtagot várnak, hogy fotózhassák. „Ennyien még szavazni se mennek el”, mondta az egyik. Várhattak vagy 2 órát, rengetegen voltunk.
Köszi harmincsokezer ember, köszi 350 szervező, köszi sok key organizer (a Kükü, a ninja, a Sinya, a többiek, akiket nem is ismerek vagy kifelejtek), köszi Sólyom László, hogy ott voltál, arc vagy.
(Köszi vas meg lighttpd meg MySQL meg Drupal, hogy bírtad a Magyarország egyik legterheltebb webszervere státusszal járó terhet.)
Ma mi voltunk a mekkorákok, nemigaz?
Hehheheheheeeeeeee
dehogynemigaz:-)
jesszus, én akkor veled egy csapatban toltam és asse tudtam, h te vagy az.