BlackBerry killer appz: Opera Mini.

Írtam még szombaton (miközben az ajtót szerelték dolgos kezek) egy elég lehangoló véleményt az Opera Mini BlackBerry-re elérhető változatáról, ami aztán elveszett, mert az egyik közeli szomszédomnak sikerült ugyanarra a csatornára konfigolnia a WiFi-jét, mint az enyém, ezzel jó kis versenyhelyzetet eredményezett, amit a laptop nem tudott egy ponton feloldani – bumm az egész iromány a két konkurrens hálózat között a semmibe. Én voltam az okos és átkonfiguráltam a WiFi-t, úgyhogy most bumm.

Nem is olyan nagy baj, hogy elszállt az a cikk. Eleinte elég lehangoló véleményem volt a Miniről, azzal az alapvető konklúzióval, hogy az egész app BlackBerry-n körülményes. Azóta megszoktam kicsit, és bár vannak tervezési hiányosságok (illetve a platform specialitásaiból fakadó kényelmetlen funkciók), kis gyakorlással nagy Opera Mini guruvá válhat az ember.

Nézzük sorjában, először is a körülményesség. Tegyük fel, hogy nem ismered a billentyűparancsokat (még nem beszéltem róla, tehát nem ismered), és böngésznél. Nos, először is beírod a címet: rámész a címmezőre -> trackwheel klikk -> a feljövő menüben „Select” -> kitörlöd a valami oknál fogva (2006-ban!) ott levő „www.” előtagot, vagy egyszerűen csak a végére mész -> beírod a címet -> trackwheel klikk (szimpla Enter nem működik itt – miért?) -> feljövő menüből „OK” kiválasztása (ez ráadásul nem az első opció, jó könnyen elkavarodsz) -> megkapod az oldalt. BlackBerry-n, bár az egyik alapvető mozdulat a trackwheel klikk, egyben a legfárasztóbb is. Részben ez volt az oka, hogy nem nagyon használtam: a kifacsart póztól folyton bedurrant az ínhüvelyem. Ennek a hülye és fölösleges menüsdinek köszönhetően címet beírni olyasfajta élvezet, mint sajtreszelővel rejszolni ugyebár, én az esetek kb. 25%-ában elbuktam valamelyik stációnál: félreklikkelés, véletlen Enter-nyomás (mert az lenne triviális és gyors), vagy egyszerűen csak vártam, hogy történjen a dolog, mert nem triviális, hogy minden duplalépcsős.

Ha az oldalon belül előhoznád a menüt és mondjuk bookmarkolnád az oldalt, azt így teszed: trackwheel klikk -> menüből „Menu” kiválasztása, tracjwheel klikk -> menüben „Tools”-on trackwheel klikk -> a felbukkanó menüből (tartalma: „Select”/”Cancel”/”Close”) „Select” kiválsztása (lásd kép), trackwheel klikk -> felbukkanó menüből „Add bookmark”, trackwheel klikk -> felbukkanó menüből (tartalma: „Select”/”Cancel”/”Close”) „Select” kiválsztása, trackwheel klikk (itt már hullatod a hajadat és korpásodsz) -> trackwheel klikk -> „Save”, trackwheel klikk -> kész.

Lássuk csak, ez így a WordPress szerkesztőablakában 7 sor. Egy bookmark hozzáadása. Hét sor. Ízlelgessük ezt. Ha még esetleg át is írnád a bookmark nevét, inkább bele se kezdj, az még 2 sor. Minek ez a körülményeskedés? Miért kell megerősítenem, ha kiválasztok egy menüpontot? Ez azzal egyenértékű, mintha a Gnome (esetleg Windows) minden egyes Start Menü-beli kattintásra visszakérdezne, hogy „biztosan rákattint a Word ikonra?”. Körülményes, túlontúl körülményes. Az URL szövegmezőben miért lehet Entert nyomni? Miért ugrik sort, ha Entert nyomsz, miért nem kezdi el tölteni az oldalt? Mióta lehet egy URL-ben Enter? Ez már egyenesen hülyeség.

Ami az applikációt nagyjából megmenti, az a billentyűparancsok intézménye, hiszen a BlackBerrynek nagyon jó, rendes kiosztású billentyűzete van. (A hátulütő persze az, hogy a BlackBerry userek valószínűleg tipikusan point and click userek: nem azok, akik billentyűzetet szoktak használni, inkább egérrel/trackwheel-lel bűvészkednek.) Ha *-ot nyomsz, és vársz két másodpercet, előjönnek az RSS feedek (úgy tűnik, erre hegyezték ki a Minit), illetve **-gal „fullscreenbe” teheted az alkalmazást, ami praktikusan 640×480-at jelent az én 8700-m esetében. (A képernyőre poppanó menü persze webkettes, áttetsző. Szemnek szép.)

Ami ennél is jobb, az a # (és 2 másodperc): programvezérlő parancsok menüje! Szinte az összes hülyeség, amit a trackwheel haszálatával az arcodba kapsz, kiküszöbölhető itt. Szinte, mert az URL barban így is csak trackwheel-lel tudod elfogadtatni a választásodat. #1 – Enter address, #2 – Bookmarks, és így tovább. Egyből használhatóbb lesz a Mini, nem is érdemes máshogy.

Ami miatt viszont egyértelműen jobb a BlackBerry beípített böngészőjénél, az maga a Start page: van rajta Google kereső, és külön egy kombinált Wikipedia/Dictionary.com/Google News kereső is, és kint van a kezdőoldalon (a bookmarkoktól elkülönítve) az RSS lista. Ja, és még egy fontos: kezeli és (tapasztalataim szerint) helyesen kezeli a „media:handheld” CSS-t. A BlackBerry browser sajnos eléggé ergya etekintetben: beépített kereső nuku (még Google se!), alapból nincs is bekapcsolva a CSS-támogatás (se JavaScript, ha már itt tartunk), és ha be is van, akkor se tökéletes (bár a mostani, 4.x verzióban sokkal jobb, mint a régi 3.x-ben). De mindegy is: gyanítom, hogy a BlackBerry felhasználók 95%-a azt se tudja, mi az a CSS és soha bele se ment az Options menübe, úgyhogy CSS nélkül használja a BlackBerry-jén a böngészőt. Legfeljebb sajnálkozik kicsit, hogy miért ilyen csúnyák az oldalak.

És hát a HTML engine. Ebben az Opera (mint az köztudott) az egyik, ha nem az egyedüli legjobb. (Igaz, Eszpee?) A Mini is: gyönyörűen renderel, a képeket pont jól tömöríti a 640×480 pixeles kijelzőre (ez egyébként állítható, csak minek), és bitang gyors. A beépített böngésző egy sajátossága, hogy visszalépéskor („Back”) is újrarendereli az oldalt, na ez elég nagy hülyeség tőle, mert hát nem egy atomvillanás egyébként se. Az Opera ezt is elegánsan csinálja, van neki memóriája, „Back” nyomására kb. tizedmásodperc alatt előtted van az előző oldal – helyi cache-ből, természetesen.

Mivel a „media:handheld” általában eléggé minimáldizájnt definiál egy oldalon, az RSS-nek többnyire csak az az értelme, hogy mutatja az egyes feedekben az új tartalmak érkezését. Ez persze bőven elég. Bár a BlackBerry 87xx sorozat már tud EDGE-et, pont Angliában egyáltalán nincs ilyesmi, egy lassú GPRS kapcsolaton meg nem biztos, hogy le akarsz húzni akármennyi adatot, csak azért, hogy lásd, nincs új tartalom. Az RSS-nek tehát sok értelme van itt, még több lenne, ha lehetne OPML, vagy hasonló file-ban importálhatnám a meglevő RSS-listámat. Így most valami 54 vagy mennyi RSS-t kéne kézzel beállítanom, amit értelemszerűen nem fogok egyik percről a másikra megcsinálni, még akkor se, ha nem túl bonyolult: ha az oldalhoz tartozik RSS feed, a Mini kiteszi a kis RSS ikont az oldal tetejére. Ha erre klikkelsz (akár Enterrel, akár trackwheel-lel), megkapod az RSS feedet, innen pedig még egy klikk az egyből fókusz alatt levő „Subscribe”-ra, hogy feliratkozz. Ha pedig már fel voltál iratkozva, „Unsubscribe” jelenik meg, úgyhogy leiratkozni is könnyű. A feedeket aztán szűrheted feed címe, vagy postok dátuma szerint.

Bottom line: az Opera Mini jó alkalmazás, bármennyire is megpróbálják a kezdő felhasználó kedvét elvenni tőle. Azzal együtt is jobbnak találom a BlackBerry Browser-nél, hogy az (értelemszerűen) sokkal jobban illeszkedik az eszköz használatába, mint emez. Sejtem, hogy ez a nyolcszázklikkes bénaság amiatt van, hogy nem annyira foglalkoztak a BlackBerry-vel, mint platformmal, pedig elég komoly szegmens, és kis erőfeszítéssel lehetne sokkal jobbá varázsolni egy alapvetően jó alkalmazást. Onnantól pedig csak egy kis tárgyalás a RIM-mel, és – ki tudja? – talán a 4.3-as BlackBerry firmware-ben már Opera lehetne az alapértelmezett böngésző. Én nem bánnám.