Kezdődött az egész azzal, hogy olyan fejfájásom volt (allergia vagy a délelőtti légkonditisztításból fakadó oxigénszegénység nyomán, illetve mostanában a csodálatosan elkúrt Vision Express-es szemüvegre kezdek gyanakodni), hogy konkrétan negyed 7-ig feküdtem az asztalon és vártam a halált, hogy hasson az Algoflex. Akkor aztán (fejfájás enyhültével) betettem a kontaktlencsét, de éreztem, hogy valami nem kóser, olyan érzés volt, mintha beszorult volna alá egy szösz; aki lencsés, tudja, miről beszélek. De nem: eltört a lencse. (Megjegyzés: este 6-tól elvileg kóruspróbán kellett volna lennem. Most tartunk kb. fél 7-nél.)
Innentől két választásom volt: vagy eldöcögök fél szemmel valameddig (kb. 10 perc kellett volna hozzá, hogy még jobban elkezdjen fájni a fejem, mint ami már épp elmúlóban volt), vagy kiszedem a másik lencsét és szemüveggel teszem ugyanezt (döcögés, fejfájás). Tudni kell, hogy a szemüveg leesik menet közben, ráadásul könnyezik alatta a szemem a menetszéltől.
A szemüveges megoldást választottam, de nem jutottam sokáig, a bringa feltette az i-re és az utam végére a pontot: a parkolóból kifele jövet letört egy darab az első fogaskerekemből. Ez volt az a pont, amikor beláttam, hogy a sors nem akarja ma ezt a próbát, és hazadöcögtem kattogó lánccal (megnyomhatott a törött fogaskerék egy-két szemet), meg egy fogaskerékkel lejjebb (tetülassan). Megjegyzem, még ha neki is indulok, se értem volna oda gyakorlatilag a végére se.
Itt láthatsz fotókat, később pedig videót is mutatok – a kamera ment az eset közben (szerencsére az Explicit Lyrics, amikor a 40 fokos emelkedőn egyszercsak megszűnt a hajtásláncom, nem hallatszik), meg utána is – stay tuned. Tipikus továbbá, hogy most történik ez, amikor egyébként végre elhoztam az orosz bringát (alleycaten nevesítették: Szputnyik, illetve XB3, illetve Gljotok – ezúton is köszi) messze-otthonról és adnám is be szerelőbe. Ha az kész lenne, nem lennék most bringa nélkül.
A sors egyébként eszpeeéknek kedvezhet, mert 5 percre itthontól hívott, hogy help, és ez meg is történt végül – nem telt tétlenül az idő. Meg kiküldtünk egy Riadóhíradót is.
Most az afgán menekültek után jól megérdemelt söröm és jól megérdemelt csajom társaságában megtekintjük a jól megérdemelt filmet, let’s call that a day.
Update: Videó! Figyeljük meg, milyen tavasziasan, elköszönve-fütyülgetve indul a mű, hogy aztán orbitális káromkodásba torkolljon a lejtő tetején…
hm lehet a trendi krátóni sisak meg a trendi bagaboo s zsák mellé nem ártana
valami jobb kerékpár inkább nem liipi?
kössünk üzletet: te megtanulsz magyarul, én veszek egy bringát :)
nincs egyébként a mostanival baj, városban jó, a hajtáscsere pedig már rég kinézett neki. most majd megkapja.