Headcam test #3, #4: fej vagy villa. Plusz konklúzió.

Kövezz meg, de nem tudtam semmi rendes zenét találni a következő (utolsó) két tesztvideóhoz, úgyhogy legyen az, hogy elindítod a kussvideót, és beteszed közben a saját kedvenc zenédet.

Az első (harmadik) referencia villára szerelt kamerával készült. A fogaskerekemmel történt sajnálatos események (amik persze örvendetes bringavásárlásba torkolltak) miatt elég döcögős a sebesség, amíg elérek a Bajnokba, de a lényeg látszik. Tehát villára mountolt kamerás felvétel indul:

A negyedik pedig, much anticipated, végre fejre szerelt kamera:

Ezzel tehát lefedtem a négy alapvető felhasználást. A kamera volt:

• zsák vállhevederjén (értékelhetetlen),
• kormányra szerelve (unalmas),
• villára szerelve (ráz, de nagyon jó),
• és fejre szerelve.

Rázkódás szempontjából a legjobb a fejre szerelt kamerával készült felvétel: a tested csillapítja a rázkódást, jobb lesz a film (ezt nevezzük biológiai képstabilizátornak), ráadásul így sokkal inkább látod azt, amit a bringás lát, nem azt, amit a bringa, ezért egy filmnek a gerincét valószínűleg ezzel kéne csinálni.

Nekem mégis a (fenti) villára szerelt kamera jött be legjobban: közel vagy a földhöz, és bár ráz, pont a közelség miatt ez inkább hozzáad az élményhez, pörgős lesz tőle az egész.

Természetesen egy filmből ki kell vágni a lámpánál/itt-ott pöcsöléseket (az én reggeli bemeneteleimből biztosan legalább 3-5 percet elvesznek), sőt, lehetőleg csak a nagyon jó részeket kell benne hagyni. Footage lesz bőven, ez tehát nem para.

Aztán klipszerű filmhez érdemes lehet még csinálni felvételeket a versenyző arcáról menet közben (kormányra fordítva szerelt, felfele néző kamera), fékekről, váltóról, hajtó lábról, ilyesmi apróságokról.

Addig is CM, valószínűleg fejre mountolt kamerával. (Mini interjúkkal?)