A hét margóján.

  1. Továbbra is diliház Magyarországon autópályázni. Egyszerűen nem értem, hogy miért vagyunk mi az az ország, ahol 2 sáv van: a 100-110 kmph sáv, és a 160-170 kmph sáv. Miért nem lehet itthon rendesen, tempomatos 140-nel menni, és miért lehet pl. Ausztriában. Kár.
  2. Ha Demszky nem semmisíti meg a futóversenyeket nem engedélyező döntést (mint ahogy úgy fest, hogy megsemmisíti), borítékolhatjuk, hogy a Critical Mass-eket sem fogják jóváhagyni. Ez természetesen röhej, és ha így lesz, akkor ez lesz az első olyan tüntetés, ahova elmegyek, mert ki akarok állni a véleményem mellett. (Mert azt persze szintén biztosra vehetjük, hogy bringás felvonulás az mindig lesz április és szeptember 22-én, engedéllyel, vagy anélkül.) Ennyire aktívan élhetetlenebbé tenni egy nagyvárost nem mindennapi teljesítmény, ezúton is gratulálok a Fidesz-MSZP eme sikeres együttműködéshez. (Egyetek szart.)
  3. A másik érdekes hír a héten az Indexes újságírók előállítása kapcsán tett főkapitányi nyilatkozat (és Indexes kivonata):

    A másik esetben egy olyan újságíróról van szó, aki a mai napig nem tudott semmit felmutatni, hogy bármilyen újság szerkesztőségének az eseti vagy rendszeres újságírója lenne.

    Amíg nincs rendszeresített jelvény vagy bármilyen biztos megkülönböztető jel az újságírókon, az előállítás kockázata fennáll.

    Nem tudom, hogy az előállított, igazolvánnyal nem rendelkező újságíró blogger volt-e vagy nem, de az üzenet egyértelműen szól a bloggereknek is. Nehéz ügy, mert persze a rendőrségnek tényleg van joga oszlatni, viszont ez a mondat 2007-ben, amikor a nagy hype pontosan a hivatalos és nem hivatalos újságírás közti határ elmósódása, necces. A megoldás pedig nem az, hogy legyen az nemhivatalos újságíróknak is azonosítójuk. (Dokument, dokument!) De akkor mi?

  4. Csütörtökön megtartottuk a Szubkultúra Filmklub alakuló ülését, a műsor a Tudatlan Tündérek volt, Ferzan Özpetek meghatározó buzis filmje, egyik személyes kedvencem. Olasz film, tehát felirattal néztük. Érdekes, hogy feliratos filmnél is akkor röhögsz csak a poénon, amikor az elhangzik — akkor is, ha egyébként az eredeti nyelvet egyáltalán nem érted, a feliratot pedig már másodpercekkel előbb elolvastad.

5 hozzászólás “A hét margóján.” bejegyzéshez

  1. 1. A te „rendes” 140-ed pechedre kilóg a sorból, ami a rendelkezésre álló sávok száma és a népigény alapján kialakult. Majd ha többségében lesznek a tempomatok (vagy a súlyos bírságok), talán beáll a nép a szabályos sebességre. Nekem pl. bejön a 160-170-es sáv, örülök hogy kialakult spontán egy működő rendszer.

    2. Demszkyék tudják, hogy a Kritikus Tömeg kint lesz engedély nélkül is, hiszen az úton kerékpárral közlekedni engedély nélkül is szabad. A futás a futók hátrányára nem. A városvezetés számára a CM-mel kapcsolatban nincs más út, mint az élni hagyni.

  2. a CM-et megtartjuk engedéllyel vagy anélkül. én ottleszek az fix. ha meg jönnek a zsaruk akkor előveszem az addig elkészítendő civil médiás / blogger / újságíró igazolványomat és közlöm velük, hogy dolgozom (ami nem fog bejönni).

  3. Parapitty, lenne az 130 is, igazából itt most egy kicsit az ésszerű szabályosság mellett szóltam. A 100 kmph-t sose értem meg, nem Zsigulikat hajtunk már, a 160-ért meg büntet a rendőr, ezért nem preferálom. Értelme nincs, azt meg nem értem, hogy Olaszországban, Spanyolországban miért tudja az emberek nagy része betartani ezt (meg mást is persze) – pedig ott még távolságok is vannak, kis hazánkkal szemben.

  4. Lipilee, értem az ésszerűségi szabályosságodat, de látni kell, hogy a 100/160 leosztás is egy ésszerű szabályosság. Akkor fog majd borulni, amikor pl. a rendőrség erélyesebben fellép a gyorshajtók (köztük jómagam) ellen. Szerintem egyébként az említett országokban is ez tette helyre a dolgot.

    CM-re legközelebb már nem fogok menni ha megint direkt elkerüli a ‘kényes’ útvonalakat és csak a rakpartokon megyünk. Ha viszont illegálba kell nyomni, akkor mindeképp. ;)

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.