Szalma.

(És most nem professionally.)

Először is hadd mondjam el (figyeld Frank, rant következik), hogy bár nem voltam túlzottan oda az új MR2 Petőfiért (a mottójuk lehetne az, hogy „minden, ami fél éve a Café-n volt”, de még ez se lenne igaz, mert csak azok maradnak fenn a rostán, akik kellően sablonosak/mainstream-szubkultisok, na de mindegy is), most mégis úgy tűnik, hogy a Rádió Café egy csodálatos műsorral szerez nekik egy hallgatót, ez a műsor pedig a Délutáni Kávéház sávjában hallható Szélsőközép, ahol jobb sorsra (sem?) érdemes bukott politológusok, vagy én nem is tudom micsodák olyan ordenáré demagóg baromságokat tolnak, hogy pártállástól függetlenül hullik tőle a hajam. Az első letaglózó találkozásom az volt velük, amikor egy jófajta skatulyázós-sztereotipikus divatrant (jelesül a tévé-média vonalon fikáztak a fiúk) vérbe gyalázták a kereskedelmi műsorszolgáltatás (és így a saját munkaadójuk) üzleti modelljét, majd egy huszárvágással párhuzamot vontak a régi- és újmédia közé, bedobták a videomegosztókat meg úgy en bloc az internetet is a fikavályúba (jut eszembe: ittál már fikaízű ice teát? én se, ma délelőttig, megrázó élmény), és immár a teljes műsorszolgáltató világot szapulták, amiért kizárólag az aktuális (vagy nem aktuális) mainstream kurzus gondolatait pumpálják emberi fejekbe, á la 1984. Persze a magyar biztos fogékony erre is, fúbazmeg tényleg, a média, na ott aztán tényleg mindenki manipulatív geci, még a szergejbrin is geci lenne, ha Robiék azt mondanák rá, én is az vagyok, szó se róla, még ha csak egy újmédiás sidekickgeci is. (Nem vagyok én nagy média-fan, nem védeni akarom, nota bene: aki ismer, tudja, hogy be sincs kötve az 32LB1R-be az antenna, de azért a nyíltszíni populista vagdalkozástól kinyílik a zsákomban a blogszerkesztő felület.)

Lényeg a lényeg, ha meghallom a hangjukat, kapcsolok át a Petőfire, Slágerre, vagy bármire. (Most már azt is tudom, hogy este 5-től 7-ig nem szabad hallgatni a Cafét.) Na de evezzünk intimebb vizekre.

Jul elzúzott 3 napra Kölnbe, bútorkiállításra, itt lenne az alkalom szétbulizni az agyam, de nem teszem. Cserébe (valószínűleg kóruspróbán, de lehet, hogy nemisde) összeszedtem egy (talán) influenzát, és persze tegnapelőtt-tegnap és ma dolgoztam mint egy kis batkamanó, úgyhogy most semmit sem szeretnék jobban, mint nyugit. Tegnap este nem bírtam elaludni: fájt a torkom, ott volt az a „stuffed” érzés a búrámban, meg hát szokatlan az üres ágy, úgyhogy lemaradásokat hoztam be Diggnation-ben és Family Guy-ban. Most pedig megérkezett a pizza, itt van a kis maradék kóla a tegnapi-tegnapelőtti hack sessionből, és bekészül George és Brad, indul az Ocean’s 11, szintén évtizedes lemaradás.