Nos, hazajöttünk tegnap. Még szabin azonban, most következik a fotók rendezgetése.
A trip első részében Gyulára mentünk, ahol a Wenckheim-örökséget tekintettük meg. Keveset (legyünk őszinték: semmit) nem tudtam a Wenckheimekről, amíg nem láttam Ervinnek ezt a fotóját. Innentől aztán egyik dolog következett a másikból, és Jullal felgöngyölítettük, hogy ennek a bizonyos Wenckheim nevű arisztokrata családnak bizony jópár kastélya volt az Alföld déli részén, fél Békés megye az övék volt. A wenckheim.hu oldalon Tuska János jóvoltából rengeteg info van a családról és a kastélyokról (azt hiszem egy alföldi túrának önmagában tökéletes kiindulópontja), ezek közül mi a póstelki, a szabadkígyósi, a gerlai és a dobozi egységeket néztük meg, ami messze-messze nem a teljes felhozatal. A volt kastélyok többnyire a teljes lepusztultság állapotában vannak és így is gyönyörűek (máshogy szép, ugyebár), kivétel a szabadkígyósi és a dobozi, amit a sokat átkozott rendszer iskolává alakítással átmentett (így-úgy) nekünk is. Ezzel persze lehet vitatkozni, de ha lehet választani, hogy rom, vagy iskola, hát inkább iskola. (Másra meg gondolom a világháború után nem nagyon volt erőforrás.) A szabadkígyósi kastélyra egyébként önmagában érdemes egy túrát szervezni: baromi szép hely, szép kerttel (praktikusan erdő); köztes időben Gyula tökéletes szállás- és fűrdőhely, és egy pár órás különjárat keretében meg lehet nézni a dobozi magtárat — eladó, úgyhogy hajrá. A hazafele úton a Google által javasolt 47-es út – M5 helyett a 44-esen jöttünk Kecskemétig: kompromisszummentes Alföld, lapos, egyenes, üres út — érdemes arra menni az autópálya dögunalma helyett.
A teljes galéria itt tekinthető meg.
Szabadkígyóson valaki elhagyott egy fotoállványt!