A FLAC-aim konvertálása után a következő nagy task a régen Webradio (avagy Hear No Evil) néven használt zenegyűjtemény rendbetétele. Webradio persze sose volt igazán (kutya se hallgatta), ezeket inkább magamnak tároltam a neten egy (jelszóvédett) lejátszóval, hogy bárhonnan tudjak jó zenét hallgatni, ahol van net. Aztán telt-múlt az idő, és lett zenelejátszóm (be it a netbook, be it a phone), az online megoldásra nincs többé szükség, arra viszont annál inkább, hogy bármilyen music libraryben megtalálja a helyét (és én is) a válogatott zene.
Az inkriminált Webradio gyűjteményről annyit kell tudni, hogy
- teljesen kevert módon voltak benne
teljesen kevert zenékfiletípusok, mp3, ogg, egy ideig még flac is; - összevissza volt taggelve, hol van előadó, számcím, hol nincs (megj.: ezzel kilóg a librarym többi részéből, ahol minden be van taggelve);
- ami be volt taggelve, ott sem volt jellemző, hogy id3v1 vagy id3v2.
Satöbbi, satöbbi, nem sorolom — egy kupleráj.
Első lépésben még a többivel együtt EasyTag segítségével csináltam filenév pattern alapján előadó- és címfelismerést, és mindegyik Webradio-s zene megkapta a „Webradio” genre-t, amitől viszont egyes lejátszók berosálnak (aka. nem ismerik fel). Az ok: a Webradio nem egy valid id3 (vagy id3v2) genre, csak az id3v1 enhanced tag-ben vezették be. A valid genre-k itt találhatóak, számmal azonosítottak. Mondom, a zenelejátszók többsége ezt leszarja és megeszi a freetext genre-t, de pl. a Winamp pont nem, én meg perfekcionista vagyok.
Most tehát első körben egy alapvető szűrés után (pl. letöröltem olyan csodálatos művészeti alkotásokat, mint a Chacarron, vagy a Then I Got High) az összes zenét mp3-ba konvertáltam. (A tegnap ismertetett SoundConverterrel.) Igen, az ogg-okat is, de ezeket a zenéket úgyis többnyire zajos környezetben hallgatom, úgyhogy talán nem fog megsértődni a hallóközpontom a minőségtől. (De lehet, hogy igen, to be tested.)
Aztán ma a zenék megkapták a „Top 40” genre-t (genre nr. 60) — ilyen genre egészen biztosan nem fog előfordulni a library-mban, jól használható tehát a megkülönböztetésre, meg végülis ezek a zenék így-úgy az összes zeném toplistája, bár inkább Top 200+, mint Top 40.
A genre állítása érdekes problémát vetett fel: az EasyTag netbook kijelzőn egyszerűen nem fér el (OSS ui design, baby), a Rhythmbox pedig valamiért nem módosította az összes file tagjét, meg nem mondom miért. Maradt a jó öreg parancssor:
aptitude install id3v2
cd [hearnoevil könyvtár]
id3v2 -g 60 -A "Hear No Evil" *
Ha már ott voltam, megbizonyosodtam arról is, hogy mindegyik file a Hear No Evil albumon legyen, egy másik lehetséges szűrés, ami az Androidos media playeren jön jól, ahol nincs genre szerinti szűrő. Az id3v2 parancs további előnye, hogy v1 és v2 tageket is egyidejűleg bepattintja.
Apró, részben irreleváns momentum: az Androidos zenelejátszó libraryjében az entrópiát tovább növelte a GPS és a custom csengőhangok beindexelése. A program ugyanis az egész SD kártyát végigtúrja, és minden, ami zeneformátum, az megjelenik a library-ben. A megoldás: a nemkívánatos folderekbe (pl. csengőhangok esetén tipikusan az „audio” folder egy töküres, .nomedia névre hallgató file toucholása, és innentől ezeket a foldereket nem figyeli a médialejátszó.