CyanogenMod 5.0.7 vs. HTC G1.

(Cikk eredetije az androidportal.hu-n.)

Jul Pulse-ának Android 2.1-es firmware-ét még múlt vasárnap telepítettem, és még mindig nagyon tetszik az új felület. Nem is bírtam sokáig a CyanogenMod 5.0.7 Dream/Magic portjának bejelentése után: ahogy elnézem, pontosan 1 hét kellett ahhoz, hogy minden olyan állapotba kerüljön Android 2.1 alatt is a G1-en, ahogy az nekem jó.

Első körben beszereztem egy Class 6-os MicroSD kártyát, most már elég olcsón hozzá lehet jutni. (Mellékszál: beszereztem egy USB-jack konvertert is, ha már ott voltam — végre!) Erre az Apps2SD és a swap miatt volt szükség: mivel a HTC Dream-ben ugyanaz a proci van (Qualcomm 528 MHz, igaz, underclockolva), mint nagyon sok más telefonban (tehát sebességproblémái elvileg nem nagyon vannak), viszont a többiekhez képest nagyon kevés RAM/ROM, a firmware-en kívül természetesen úgy lehet igazán új életet lehelni, ha adsz neki mondjuk 384 MB swapet, és 636 MB Ext2/3/4 partíciót. Ez összesen 1 GB, egy nagyobb memóriakártyának meg se kottyan (de kisebb, esetemben 8 GB-os kártya esetén is együtt lehet élni -1 GB-tal), és tényleg minőségi a különbség.

Szóval összefoglalva:

1. Új Class 6-os MicroSD
2. Új Radio verzió: az általam eddig használt 2.22.19.26I is jó lenne a DangerSPL-nek, de kíváncsiságból kipróbáltam a másik kompatibilis verziót, a 2.22.23.02-t, és látványosan javult a térerő és a 3G a telefonon. (Direkt még CM 4.2.15.1 alatt upgradeltem és 1 napig használtam az új rádióval az eszközt, hogy „hazai” környezetben lássam a különbséget.)
3. DangerSPL (Dream-hez most már alapelvárás!)
4. Maga a CM 5.0.7 természetesen
5. Ezután álltam neki a MicroSD kártyát újrapartícionálni, ami hiba volt, mert egy elegánsan rosszul kiadott paranccsal a már populált Apps2SD partícióra felhúztam egy FAT32 filerendszert, majd rápakoltam némi zenét. Nagy kárt nem okozott, mert mindenről volt mentés, de +1 óra a telepítésben az alkalmazások uninstallgatása-reinstallgatása. Mit tanultunk ebből? Mindig kétszer nézd meg a partíció számát, mielőtt létrehozod a filerendszert!
6. Ahhoz, hogy a rendszer lássa is a létrehozott swap partíciót, kell az Apps2SD filerendszer root-jába egy userinit.sh, utána egy reboot.
7. A partícionálás végeredménye: 384 MB swap, 636 MB Apps2SD partíció, és a maradék megy FAT32-re, zenének, térképnek, fotónak. Hozzá kell tennem, hogy a Radio upgrade-en kívül a legboldogabb a swap hozzáadásával vagyok: érzetre szintén látványos a gyorsulás, alkalmazásváltások like a charm. A hátulütője az, hogy elvileg sokkal jobban használódik a memóriakártya, ergo hamarabb tönkre fog menni. A megoldás sűrű backup, mire tönkremegy, 2 Forintért fogok új Class 100-as, 64 GB-os cseredarabot venni, mert ez egy ilyen világ. A mindenféle howto-kkal szemben természetesen nem érdemes a partícionálásnál ADB shell-ben szopni, szépen Ubuntu alatt az sdX eszközön lehet garázdálkodni.
8. Még egy megjegyzés: ez az első install, ahol a Taskillert teljesen elhagytam. Jó ideje nem használtam már egyébként se, most már az installba se került bele. Illetve végre bekapcsoltam a Contacts sync-et, ehhez persze az kellett, hogy előtte valamelyest kitakarítsam a Google contactjaimat.

És ennyi. Maga a telepítés pikk-pakk megvolt, a sok időt a saját hülyeségem vette el, és az új alkalmazások felfedezése, mert most, hogy végre van hely, természetesen mint egy vidámparkban, úgy érzem magam.

Nem történt itt semmi groundbreak, de

• egyrészt Steve „Cyanogen” Kondik a hősöm, a mobiltelefónia Robin Hood-ja, mint ahogy DVD Jon Lech Johanssen az otthoni filmnézés Robin Hood-ja volt, másrészt
• van hozzáadott anyagiak nélkül egy Android 2.1-es eszközöm, és ez egy zseniális feature 2010-ben.

Öröm!