Informatikai oktatás a gyerekeinknek.

(Odaugrok egyből a videóra.)

Cory Doctorow-t amúgy is szeretem beszélni hallani (és, ha már itt tartunk, olvasni is, amit ír), a minap viszont rábukkantam egy érdekes előadására, amit az Observer (.co.uk) által gründolt TEDx (tehát nemhivatalos TED franchise rendezvény) konferencián adott. A téma: hogyan oktassuk gyermekeinket az informatikára, azon belül és hangsúlyosan a szociális hálózatok használatára, a privacy fogalmára és fontosságára…

Bár én kisgyerekes szülőként még évekre vagyok ettől (gondolom most), a problémát nem lehet elég korán felvetni. A probléma ugyebár adott: a mai világ (“rohanó világunk”) szociális hálózatai profitorientált cégek szolgáltatásai, akik abban érdekeltek, hogy az összes szociális interakciónkat aprópénzzé tegyék. Ebből aztán rakás privacy-val (azaz “személyes információkhoz fűződő jogokkal”, ezt nem írom így le többször) kapcsolatos probléma származik, a csecsemőkortól feltöltött fotók kontrollálhatatlan utóéletétől a kapcsolati háló feltérképezésén át a pleaserobme.com által vicces formában bemutatott, a közeljövőben komolyodó jelenségig — hogy csak a triviálisabbakat említsem. A vicc persze az, hogy egyrészt ezeket a kockázatokat nem hogy a gyerekek, az esetek túlnyomó többségében a felnőttek se látják át, akkor meg mit ugrálunk (-nak), mire fel; másrészt pedig Cory elmondása szerint ez pszichológia: a ritkán jutalmazó játék megvalósulása, amitől aztán marha egyszerű ész nélkül ráfagyni ezekre a hálózatokra. (Mondom ezt úgy, hogy Facebookon nem vagyok túlzottan aktív, de amikor időnként odaböngészek, indokolatlanul hosszú időt el tudok cseszni rajta, és később bánni.)

A fentiek miatt aztán a gyerekek korlátozása csak ideig-óráig megoldás, vagy inkább addig sem: a gyerekek azért gyerekek, hogy találékonyak legyenek, és megkerüljenek minden tiltást. (És igen: a gyerekek sokkal gógyisabbak, mint te, aki hőbörögsz, amikor a szemét rendszergazdák letiltják a Facebookot a céges hálón.) Ráadásul minden elérést letiltani marhaság: az ember társas lény, online akar lenni, közösségben akar lenni… Csak nem mindegy, mennyire adja ki magát közben.

A gyerekeket tehát nem tiltásokkal kell bombázni, mondja Cory, hanem oktatni kell, mégpedig arra, hogy legyenek tisztában a szociális hálózatok céljával, működésével, és érezzék át a privacy jelentőségét, fontosságát. Az oktatásnak arról kell szólnia, hogy hogyan kell rendeltetésszerűen használni ezeket a szolgáltatásokat — úgy, hogy a szolgáltatás legyen érted, és ne fordítva. Ezt talán a következővel tudnám összefoglalni:

Használd úgy a webes szolgáltatást, hogy ne az üzleti modelljét, hanem a mission statement-jét valósítsd meg!

Ha pedig ez az oktatás hatékony, mondja Cory, eljöhet az az idő, amikor egy szociális hálózat szolgáltató üzleti modellje és selling point-ja a biztonság, a privacy hangsúlyos védelme lesz. (Google+ lehetne ez, ha a Google core business-e nem a perszonalizált reklám lenne… sokkal inkább, mint a Facebook-é.)

Eszembe jut erről egyébként a magyar net tanárbácsija, Kobak két kezdeményezése is:

Az egyik “a biztonságos Internet előadás margójára” jobban kapcsolódik ide: ez a mi, szülők felelősségét boncolgatja a gyerekek internetes oktatásában. Jelenleg idehaza az iskolákban kb. vicc szinten mennek ezek az “az Internet veszélyes hely, bú bú” előadások (gondolom ez az állítás még mindig igaz), olyan előadókkal akik csak egy kicsit vannak lemaradva a diákoktól, akiknek előadnak… Ha jól emlékszem, beszélgettünk arról is, hogy ezt saját kezünkbe vesszük: felnőtt egy geek szülő generáció, akiknek saját, jól felfogott érdeke a gyerekei felokosítása — sokkal hamarabb, mint gimnáziumi kor! Talán egy Google Spreadsheet is készült erre, de ha megrohadok se találom most meg. Mindenesetre lassan érdemes lesz izzítani az agyunkat.

(A másik a “pályaválasztó” című post, ami a Városmajori gimiben már meghonosodott Iránytű (Irányítű I., Iránytű II., meg egy díj) analógiája — ide kevéssé kapcsolódik, de akit érdekel a következő generáció felelős felkészítése az életre, olvasson bele.)

(Kobaktól pedig itt kérek bocsánatot a “magyar net tanárbácsija” megnevezésért.)

A hosszúra nyúlt bevezetés után pedig: Cory Doctorow, nézzétek!

(Visszaugrok a hosszúra nyúlt bevezetőre.)