Amsterdam-Antwerpen vonaton (és: Mechelen).

Munkám során gyakran találkozom emberekkel vetődöm mostanában Mechelenbe.

Mechelen (holland, franciául: Malines, németül: Mecheln) a flamand nyelvterületnek számító Flandria területén, Antwerpen tartományban található belga város, az azonos nevű járás központja.[2]

(Mechelen szócikk, Wikipedia)

Mechelen egyike Antwerpen és Brüsszel elővárosainak (aka. agglomeráció): van egy történelmi óváros (-ka), 13. századi katedrálissal, a Dijle folyóval, és egy sokkal nagyobb új rész, ronda belga házakkal. A központ tündéri, simán érdemes egy pár órás sétára, vagy akár egy éjszakára ideruccanni, főleg nyáron. (Persze ez valószínűleg igaz 20 másik környékbeli településre is… ez a középkori Európa azon része, ami szépen megmaradt.)

“Senki sem számít a spanyol inkvizícióra!” – Ismeretlen flamand szobrász műve az Onze-Lieve-Vrouw-over-de-Dijlekerk falában

Ami miatt ezt az egész posztot írom viszont, az az odautazás.

Mechelenbe az ember (főleg ha munkaügyben utazik és nem gond a 160 Eurós round trip) Thalyssal megy: felpattan a vonatra az Amsterdam Centraalon reggel 7:15-kor, és 8:30-kor leszáll Antwerpenben, majd kb. bármelyik helyi vonattal megy még két megállót, és íme, Mechelen.

A Thalys, és általában a Nyugat-Európán belüli vonatozás nekem az európai lét kvintesszenciája (na jó, egyik kvintesszenciája), főleg mondjuk egy fapados légitársasággal szemben. Kényelmes, van lábtér, van WiFi, nincs tökölés a checkinnel meg a securityval (ami mondjuk a Schipholon nem szokott gond lenni, de bárhol máshol igen), 14 perc alatt bent vagyok a Centraalon otthonról, ott pedig csak felmegyek a vonatra és irány Belgium… és hát a Thalys gyors:

Így lehetséges, hogy kicsit több, mint 1 óra alatt Antwerpenben vagyok, ahol sajnos kevesebbet ronyóztam eddig mint szerettem volna, de hát ez van, ha az ember dolgozni megy. Az állomás mindenesetre szép. Nem hiszed? Akkor idesüss!

 

Hozzászólsz.