Jó sokig gondolkodtam, hogy ezt a posztot magyarul vagy angolul írjam, aztán végül emellett döntöttem. (De még mindig gondolkodom.)
Relatíve későn ugrok fel a bikepacking bringára, de felugrottam. Régóta vágytam ilyenre, és idén végre összejött 4 olyan nap, amikor el tudtam menni
egyedül
bringázni.
Eredetileg összesen kb. 370 km-t akartam menni, ebből végül a kitérőim (meg az egóm) miatt 420 lett. Alább egy gyors napi összefoglaló következik, aztán néhány köztes jegyzet, tanulság, amik út közben jutottak eszembe magamnak legközelebbre (meg mindenkinek aki szereti), aztán fotók. Jó szórakozást!
0. nap: Otthon → Amsterdam Centraal → Heerenveen (🚂) → Broek, Σ 25 km
Annyira érdekes, hogy ahogy megérkeztem, és elkezdtem Frieslandon tekerni, mintha az agyam egyből átkapcsolt volna do not disturb-be… innentől 5 napig a napi Tour de France összefoglalón kívül nem fogyasztottam médiát, pedig direkt magammal vittem a Shokz fülesemet, hogy az előreláthatólag unalmas bringázás közben majd jól felgöngyölítem a podcast backlogomat — nem göngyölítettem, leszartam. A természetet hallgattam, a csöndet, menetszelet, növény- és állatvilág zajait, és imádtam. (Friesland és Groningen amúgy is a gyengém egyébként, szeretem hogy holland viszonyokhoz képest üres, és mintha lenne egy kis skandináv vibe-ja is.)
A szállás tökéletesen illett az újra megtalált zen hangulatomhoz, a semmi közepén egy olyan Bed and Breakfast, ahol leginkább a Frieslandon vitorlással túrázó réteg köt ki éjszakára. Vacsi, reggeli a vízparton, ahol a legnagyobb feszkó az volt, hogy kb. 3 veréb úgy gondolta hogy nekik legalább annyi joguk van a reggelimhez, mint nekem, pedig nem is fizettek érte. Amolyan (🥁) madaras feszkó volt ez.
1. nap: Broek → Sneek → Leeuwarden → Dokkum → Lauwersoog → Schiermonikoog (🛳️), Σ 112 km
A vízpartról aztán Sneek felé vettem az irányt, kis kurflival, mert a Sneekermeer körül (kb. 15-20 km kerülő) sokkal szebb a táj, mint a rövid úton. Sneek után Leeuwarden, nevezetessége a reptér, ahol a holland F-35-ösök laknak, illetve az F-16-osok is innen mentek Ukrajnába, ha jól tudom. Van egy aranyos kis kilátópont, ahol bazooka méretű objektívekkel ülnek a szpotterek (most is voltak ott vagy 8-an), én még odafelé tekerve láttam felszállni egy köteléket, aztán leszállni egy másikat, amiről (szégyen, de) fogalmam sincs mi volt… talán valami tanulógépek.
Ezután kisebb speedrunt rendeztem, mert azt hittem, hogy a 16:45-ös hajót el tudom kapni Schiermonikoog-ba. El is tudtam volna, mert odaértem kicsivel 3 után, viszont az a hajó speedboat volt, amin csak gyalog lehet utazni, bringával, autóval nem… Úgyhogy várhattam 18:30-ig, találtam az erdőben egy jó kis helyet, amit sajnos megtalált egy másik arc is, aki megosztotta velem a létező összes konteóját, az oltásokon át irányított világon át az összes gyógyszer haszontalanságán át a rákkeltő mobilhullámokkal minket szándékosan sugárzó háttérhatalomról, nagyon élvezetes volt! Aztán szerencsére egy idő után kifutott témából és odébbállt a kis füves cigijével együtt. Én pedig 18:30-kor áthajóztam Schiermonikoog-ra, ahol sajnos a 40 perces menetidő, aztán zuhanyzás, ruhamosás, stb. után csak egy gyors (dupla adagos) vacsira, és alvásra futotta, a szigetet csak másnap tudtam (kicsit) bejárni.
2. nap, Um land: Schiermonikoog → Lauwersmeer nemzeti park → Fransum → Krassum → Irgum → Burgum → Skandallum → Winsum → Warffum → Koningsoord, Σ 87 km
Reggel volt egy kis időm körbenézni Schiermonikoog-on (tényleg csak kicsi… ezt a részét az útnak alulterveztem), nagyon jóféle gravel útvonalak vannak, vissza kell ide jönni. De aztán rohantam a komphoz (nyélen).
A nap fő tanulsága az, hogy Groningen tele van -um végződésű településnevekkel, és a nagy részükben van egy 13. századi templom. A nap végi szállásom Hollandia ipari segglyukának, Eemshavennek a szélén volt, elég baljós környéken (ipar, szélerőművek, furcsa színű földhányások, finomítók, és egyebek közt), de a hotel maga egészen kellemes meglepetés volt szuperjó szobával, és az út legjobb vacsorájával (házi recept szerinti gorgonzolás rántott csirkemell, görögsali).
3. nap, fürdőzés! Koningsoord → Nieuwschans, Σ 67 km
Ezt a napot direkt rövidre szabtam, hogy odaérjek a Bad Nieuwschans-ba dél körül (ebből fél 1 lett, ami pont jó), és becsobbanhassak valami szaunákba, meg egy masszázságyra. De a rövid úton is láttam cukiságot kisfókák képében, akik esetlenül próbálkoztak a szárazföldön közlekedni, gondolom életükben kb. először.
Chillout szempontjából ez a nap volt a trip fénypontja: ültem különböző szaunákban, jacuzzikban és fürdőhelyi kávézókban, olvastam, masszírozódtam, a Garmin body battery-m reggelre valami 84 volt (az előző napok 40-jei után).
4. nap, dolmenek és a nemzeti park melynek neve: Drentsche Aaaaaaa…. Nieuwschans → Rolde → Balloo → kolbászolás a heidében és a nemzeti parkban → Loon → Groningen → Amsterdam (🚂), Σ 121 km
Ahogy tegnap chill szempontból fénypont volt, úgy bringatúra szempontból ma volt a legjobb, a szememben tökéletes bikepacking nap. Ugyan reggel szakadt az eső, aztán nem, aztán elindultam és akkor megint, szóval eláztam, de aztán elállt, én megszáradtam, és eljutottam Drenthe tartomány nemzeti parkjába, a nemzeti parkba melynek neve Drentsche Aaaaaaa….. (Igazából csak Aa.)
Ide tartozik az, hogy teljesen véletlenül reggel újraterveztem az útnak ezt a részét (mert indulás előtt ezt a leg-et már összecsaptam), és felfedeztem *dolgokat*:
Egyrészt hogy ebben a nemzeti parkban van egy csomó dolmen, őskori (3500-3800 éves) temetkezési helyek, amik skandináv import kőből készültek — és ha ez o_O arccal tölt el téged, hát engem is azzal töltött el, de a skandináv import ez esetben gleccsertranszport volt, a jégkorszakban, because (🥁) that’s how they rolled abban az időben. Rolling stones, when it was cool (cold). (Abbahagytam!) Ezek közül az egyik ráadásul egy ma is aktív temető (már amennyire egy temető aktív, ugye), érdekes volt állni a tökcsöndben egy temetőben, ami ezek szerint 6000 éve temető, ritkán áll az ember ennyi történelem tetején, vagy nem tudom.
Márszészt a Drentsche Aa egy gyönyörű nemzeti park, hollandul heidének nevezett hangással (==tökéletes gravel, általában), erdei utakkal, kis falvakkal, ami önmagában megér egy külön túrát is. Fogunk még ide jönni, az tuti. A hangás részét az útnak nem is terveztem be, csak egy kis kurflit a Garmin Maps-on, ahonnan aztán szabadon felfedezhetem a területet, ha szép. Nem érdemes ezt a részt túltervezni. (Majd egyszer azt is megírom, hogy hogyan kell rendesen térképet tervezni, mert pl. a holland gravel közösség nem tudja.)
Így lett az eredetileg 97 km-es útból 110 és fél, és (mint fent is írtam), bringázás szempontból a túra fénypontja. Ezután már csak egy hazaút (vonat Weespig, hogy ne Amszterdamon át kelljen hazabumliznom a Centraalról), és ennyi.
Bikepackinghacking: mit tanultam / mit bénáztam?
Először csináltam ilyet, nyilván vannak tanulságok, legközelebre:
- A kormányválltáskát (nem összetévesztendő a kormányváltáskával) túltömtem, nem gondolva arra hogy a fékkaroknak nem csak fékezésirányba, hanem oldalirányba is kell mozogni, váltás(ka) végett. Nem tudom hogy lehetne ezt elkerülni, azon kívül hogy a) sokkal lejjebb lógatom a kormánytáskát, a kormány alá (ami szerintem nem megvalósítható), vagy b) nem tömöm meg annyira.
A b) megoldást választottam. A kormánytáska igazából útközbeni gyorselérésű dolgok táskája: extra hosszúujjú, plusz extra hosszúujjú jersey, lábmelegítő, drón, ebook, a fülkezelő kittem (végig szenvedtem a begyulladt fülemmel, de ez egy másik, még mindig tartó történet), és még 1-2 apróság, ami miatt nem akarnám leszedni-kibontani-kiszórni a nyeregtáskát. - Simán átkötöttem a kormányválltáskát a fék- és váltókábeleken, de szerencsére a Vaude okosabb mint én, és vannak spacerek amik nem engedik elszorítani őket… de erről csak második reggel bizonyosodtam meg, addig gondolkodás nélkül vágtam volna tönkre a fékeimet.
- Illetve sikeresen kiszakítottam a kormánytáskát, mert úgy csatoltam be, hogy a közepe belelógott az első kerékbe, még hallgattam is hogy furcsán nyekereg valami az úthibákon… hát az első táska volt az, ami ilyenkor hozzáért a gumihoz, ami meg kireszelte. Leukoplasttal ügyesen megkancafüleztem, amit azóta színben harmonizáló powertape alapú kancafülezésre upgradeltem.
- A magammal vitt „városi” (futó-) cipő pozíciója folyamatos evolúción esett át. Először a nyeregtáskába tettem, de a kormánytáska méretkorlátai és a józan ész hívó szava miatt végül egy műanyag zsákban (ún. nejlonszatyor) a táskán kívülre költöztettem (rengeteg helyet foglal a táskában fölöslegesen, még akkor is ha megtömöd dolgokkal), amit először szintén sikerült úgy felerősíteni, hogy fotón jól mutatott, de az első gödörnél lecsúszott a hátsó kerékbe és segélykérő hangokat kezdett kiadni. Aztán a harmadik nap táján már egész ügyes lettem, a nyeregtáska tetejére erősítettem az extra szíjaim segítségével. Ezután már csak azt kellett megtanulni, hogy hogy tudom nemlerúgni/átlépni felszálláskor, mivel kb. 10 centivel a nyereg szintje fölött volt a teteje… de aztán már ez is gond nélkül ment, Chuck Norris hajlékonyságával szálltam fel (és le) a bringára (és -ról).
- Ja és extra szíjak: a bikepacker legjobb barátai! volt nálam 2 extra amit a Vaude cuccokhoz kaptam, 2 csúszásgátlós, amit én magam vettem, és 1 ami meg csak volt valami 30 éves túrahátizsákról. Ezekkel erősítettem fel vázra-táskára a
- cipőt (lásd feljebb)
- nem használt sapit, bringáskesztyűt
- drónt
- ultrakönnyű (szintén Vaude) esőkabátot
- és egyszer-kétszer a telefonomat is.
A szíjak elengedhetetlenek. (Itt homályosan látok egy kiaknázatlan szóvicc lehetőséget, de hagyjuk.)
- A napi távok kb. tökéletesek voltak. Amennyire láttam (Reddit és hasonló kutatómunka közben), közepes kellemetlenségű bikepacking utakra napi 80 km-t javasolnak, de az én esetemben a 100+ sem volt egyáltalán gáz. Megtaláltam azt a sebességet (27 km/h), amit a plusz kb. 20 kiló cuccal megpakolva is a világ végéig tudok tartani, így a megtett táv a 4 napos időkeretben lényegében az időjárás és a rendelkezésre álló idő függvénye volt. Azért learning itt is van:
- A hajós napo(ka)t alulterveztem. Első nap túl korán értem oda a kikötőbe, aztán viszont túl későn a szigetre (a napi összefoglalóban leírtam miért/hogyan)
- Schiermonikoog-ot emiatt aztán alig tudtam megnézni, ez a hely megérdemel mondjuk 2 teljes napot, talán 3-at is.
- Második-harmadik napra 80-60 kili jó ötlet volt, főleg a harmadik napi 60, mert így elég időm maradt a fürdőre.
- A kis bénázásaimtól eltekintve a kittem tökéletes volt:
- Vaude kormánytáska fixme
- Vaude nyeregtáska fixme
- Zéfal felső váztáska
- Zéfal alsó váztáska
- fixme kulacstartó x2
- Zéfal kulacstartó alsó vázcső alatt
- fixme szíjak
Van az a jó érzés, amikor pont minden olyan, amilyennek lennie kell, jól vagy pakolva, jó a cucc, minden nálad van, ami kell, össze van állva az egész… már talán írtam erről a vonatos tripjeink kapcsán (mert a hátizsákos-túrázós szettem is ilyen perfektre evolvált az elmúlt, hm-hm, 20 évben?), itt most nagyon rövid idő alatt raktam össze a kittet, és mégis hiánytalan, boldog vagyok vele. És van még hely hosszabb útra: az első villán levő mount pointjaimat nem használtam ki, illetve a kormánytáskámon van még extra hely sátornak. Amivel nem vagyok elégedett, az az első lámpa megoldásom (egy brutál fényerejű Sigma lámpa volt, gopro adapterrel), de ez azóta letört-lerepült-összetört (a városi bringámról), úgyhogy úgyis kell vennem egy újat.
- Külön kiemelném a Van Rysel ruházatot. Alul is, felül is az volt az alap ruházatom (cargo bib, és rövidujjú bringás jersey, plusz a kesztyű, sőt, a zokni is ahogy így belegondolok), és azt kell mondjam, hogy a legkényelmesebb bringáscuccaim (mondjuk Rapha dolgok sose voltak rajtam, csak max Rogelli). Azt hiszem a Van Rysel most van a „már nagyon jó, még nagyon olcsó” goldilock zónában. Nem emlékszem mennyit fizettem értük, de arra igen, hogy nagyon keveset. This post is sponsored by Decathlon. (Amúgy nem.) (De lehetne! 😉😉😉)
Sokaszöveg holafotó!
