Szerző: Gergo Lippai

Nem tudom, nekem mindig jól működött tavaly a bringával melóba járás: átöltözni a szerverszobában, közben az izzadság is felszárad, elvégre nem véletlenül van lekondizva 18 fokra a levegő, jó szellős a helység. Aztán mindig ott volt egy-egy gatyám hagyva (erre a célra rendszeresített Levi’s fehér elegancia), többnyire ing is, és az „irodai” Merrell trendicipő, amiben autót már nem vezetnék a talpának tipikusan Merrell-es eklektikája miatt…
Aztán idén elkezdődtek a gondok: annyit és olyan intenzíven dolgozom, hogy képtelen vagyok másra, nem marad energiám. (Ez ugye változik…) A munka nagyon sokáig tart, egyáltalán nem ritka, hogy 11 körül érek haza úgy, hogy nem voltam sehol. (Fact of the matter az a teljesen abszurd mostanság, ha este 9 előtt befejezem a munkát.) A sok melótól (minden összefügg mindennel!) a szemem olyan keményen be van készülve, hogy nemhogy a kontaktlencsét vagyok kénytelen teljesen elfelejteni (bár a CMass-re csakazértis beerőszakolom), de még szemüvegben (igen, rossz a szemem) is vörös, mint az Október, a legkisebb légáramlatra dől belőle a könny, márpedig így nem lehet bringázni… (A kontaktlencse hiánya miatt meg nem tudom felvenni a jó kis bringásszemüvegeim egyikét, amik megakadályoznák a légmozgást szemkörnyéken, csakúgy, mint a rovarmozgást.)
Ja, és kiköltöztem a halál faszá festői budai hegyekbe, ahonnan sajna egyszerűen nincs elég időm beérni. Persze jön a nyár megint, készül a lakás (közel-otthon), készülök én is.
But I’m tryin’. I’m tryin’ real hard to be a shepherd.