Ez kimaradt, mert hát szombaton meglehetős rohanás volt már: sxc-blogilag azzal tudok kecsegtetni, hogy amint megjön az új RAID-kártya, még jobb lesz az egész. Azt hittem, gyorsabban fog menni, aztán megkérdeztem magamat: „te lipilee, te milyen nyelvet is beszélsz?”, „magyart”, válaszoltam magamnak. „És figyu már, a magyar az anyanyelved, igay?”, kérdeztem vissza gyanakvóan. „Ja”, válaszoltam nyelvi igényességgel. „És nem költöztél el a szülőföldedről eddig sose, ugye?”, kérdeztem, azzal a fölényes hozzáállással, amit csak az érez, akinek belesétáltak a csapdájába. „Nem hát”, mondtam, sejtve, hogy belesétáltam a csapdába. „Hát ez az, tudod mikor lesz neked egy héten belül RAID-kártyád Magyarországon, buzikám!”

Hát így. Magyarországon felejtsd el, hogy valamit időben megkapsz. Addig is átmeneti elánnal üzemelünk, és várjuk a Szilícium Messiást.

Akinek esetleg nem esett le: itthon vagyok, alias megjöttem.
(Aki esetleg nem volt beavatva: Londonban voltam. De azért ezt ki lehetett következtetni.)

Befizettem egy (mondhatni) „szamérmetlenül nagy” összeget egy automatán keresztül, még pénteken, és nem érkezett meg. Ez így nem funky, követelem, hogy holnap reggelre legyen ott. Or else.