Szerző: Gergo Lippai

Persze elmentem próbálni. Éneklés csak módjával, de most fáj. Baloo új kérója istenkirály!
Hazafelé pedig az a fura érzésem támadt, mintha kb. hajnali négykor jönnék, pedig hát nyilván nem, csak annyira süt a Hold és annyira havas az utca, hogy hajnali derengés az eredmény: nagyon szép.
Ennek kapcsán nem tudtam nem észrevenni, hogy már megint telihold, vagy legalábbis telihold-közeli állapot van. Az ember nem figyel oda egy pillanatra, és máris eltelik megint egy Hold-ciklus.

Ismét én kérek elnézést a hóért, de kénytelen voltam megint áttérni non-lencse üzemmódra egy rövid időre. Meglesz az új féléves adag, beteszem, és onnantól megint tavasz lesz, csapadékmentes, szép. Felmerül a kérdés, hogy mi történik majd, amikor lejár a mostani adag. (A válasz nyilván: beköszönt az ősz.)

Megjegyzés: Nem tudom, miért nem gyanús a mekipeople-nek, hogy ha kértem egy presszókávét, akkor valószínűleg a másik nem hosszúkávé, hanem valami más. Mondjuk forrócsoki. Tehát ha már nem hallotta, amit mondok, legalább gondolkozhatna kicsit.
De miket is mondok, túlzottak az igényeim.
‘Cos you’re so special
Just like anybody else…