Tegnap kihaladtunk a Margitszigetre sárkányt eregetni. Tökéletes idő, napozó emberek, szuper kombináció, kivéve azt az apró részletet, hogy egy szem szél nem volt. Így aztán a napozó emberek szórakoztatására a teljes szélcsöndben két hülye szalagált egy sárkánnyal, hátha valami kósza szellő belekap. (Nem kapott bele.)
Ettől függetlenül kellemes időtöltés volt, legalább mozogtunk kicsit, utána ettünk egy olaszt (kaját, nem embert) és néztük a kora délutáni körúti forgalom spontán bedugulását.
Ma pedig (csak leírom, ha már ilyen történetmesélős) sikerült lekötnöm a bringát a Ráday utcában egy üres helyre, hogy aztán visszatérve meglepve konstatáljam, hogy köré épült egy kerthelyiség. A magam részéről ezen csak mosolyogtam (hehe milyen vakegér vagyok, hogy nem vágtam le egy üres szelet betonról, hogy az ott egy kerthelyiség), nem úgy a pincér, aki addig szidott és csapkodta a hamutálakat, amíg ott beszélgettünk Zsoloval. Ha ilyen remek hangulatban van már munkakezdéskor, nem akarom tudni, hogy milyen ott a kiszolgálás. (A Ráday elején található ír/angol jellegű szendvicsező helyről van szó a kifőzdék mellett. Persze a „jellegű” feliratok ne tévesszen meg: jellegzetes magyar taplóság uralkodik otan, nem más.)