Kategória: blog

A szélsőjobb megoldás.

A blog történetének politikailag talán leginkorrektebb postja következik. Ha ugrasz az ilyesmire, ne olvasd tovább: ez fikció, bármilyen hasonlatosság a valósággal csak a véletlen műve lehet. Richard Nixon nevű személy nem létezik.
Tegnap az x-edik Jäger után kidolgoztam a megoldást a magyar szélsőjobb problematikára.

Tudvalevő ugyebár, hogy a magyar szélsőjobb szimpatizál a palesztinokkal, tágabb értelemben az arabokkal. Röhej, igen, de van benne logika: az ellenségem ellensége a barátom, márpedig a palesztinok, tágabb értelemben az arabok esküdt ellenségei Izraelnek, tágabb értelemben a zsidóságnak.

A megoldás: elhinteni a magyar szélsőjobb berkeiben a libanoni helyzetet, majd charterjáratokat indítani Libanonba. Ott aztán változatos lehetőségek kínálkoznak a továbbiakra:

[Innen mégis kitöröltem egy részt. Megtartom magamnak, kormányok érdeklődése esetén elmondom, heh.]
Mivel szinte biztos, hogy az 1. pont teljesül, a leghumánusabb megoldás persze mindenki számára az, ha a charterjárat nem Libanonban száll le, hanem Izraelben, ahol persze a hatóságoknak előre szólunk, hogy egy charterjáratnyi szélsőjobbos érkezik, csináljanak velük, amit akarnak.

CC Remixverseny.

A Creative Commons Hungary remixversenye – minden szimpátiám mellett – tipikusan az az eset, amikor nem kéne az állam pénzéért kuncsorogni. A következő jön ebből le: igen, a nylt formátumok, a szabad kultúra jó dolog, mindaddig, amíg az állam belenyúl a zsebbe. Hogy működne a közösségi üzleti modell? Lehet, de nem látjuk – az adófizetők nem tekinthetők közösségnek. Az anyag legyen kint a site-on, ha rendelsz, legyen belőle CD. Még az önkéntes támogatás elvét tudom elképzelni, de – sorry – az állami pénzosztogatásnál nekem mindig kilóg a lóláb. A CC valahogy mindig együtt jár a fejemben a liberális eszmével, következésképp a minimálisra karcsúsított állammal, aki nem adakozik boldog-boldogtalannak.
Egyébként a Creative Commons site meg tipikusan az a site, ahol regisztráció nélkül kéne tudjak kommentelni. Most ezért a három mondatért nem fogok egy újabb regisztrációra emlékezni.

Teh internet is for comments.

Az Index holdudvarblogjainak (Homár, comment.com) kommentjei lehetne a megtestesült ellenérv a György Péterek szemében nemhogy a nyilvános kommentelés, de még a regisztrált júzerek kommentelésének engedésére is.

Mert tekintsük a következő példát: masztiversenyes cikk, az angol televízió egy újabb szánalmas bulvárpróbálkozásáról szól, amiben maszturbálnak.
Verik a faszt, erről szól a cikk.
És mi az első komment?

Aztán csak óvatósan azzal a maszturbálással!
Nézzétek meg Gyurcsányit – egyszer 17 órán át maszturbált, 6 óra 12 perces orgazmusa volt – és mi lett belőle? Egy erkölcstelen, gátlástalan, mutáns droid… hát kell ez nekünk?

Az ilyesmit mifelénk trollnak hívják: mindenre ugyanazt a baromságot kezdi reakcióként ismételni, ráadásul első kommentelőként, ráadásul a humor csírája nélkül…

Jómagam nem vagyok a kommentelés ellen, mert 20 év múlva (ha még meglesz ez az adat) érdekes lesz visszacsekkolni, hogy hol szomorkodott az IQ 2006-ban… (Valami olyasmi hozzáállás ez, mint a kampányblogok kommentjei, csak ott legalább amúgy is a politikáról van szó.) De ez így akkor is szánalmas. Kezdhetnék morfondírozni, hogy „kíváncsi vagyok, milyen hétköznapja lehet egy ilyen embernek, akinek még a faszverésről is az ország ilyen-olyan politikusa jut eszébe… A lényeg, hogy minden ilyen eset egy-egy kis tanulmány.

Get a life, troll.