A napokban valamiért eszembe jutott Kányádi Sándor Kaláka által megzenésített verse, Az elveszett követ, és sokat énekelgetem. Mivel a gyerekek kiskorában („in the old country”) az autóban az egyik fix utazós CD egy Kaláka CD volt (valami válogatásszerűség), a két gyereknek is eléggé beégett, és át is vették tőlem, ők is énekelgetik. Persze amikor 2014 környékén hallgatták, sose figyeltek fel a szövegre, most viszont 8-10 évesen igen, hogy mi az hogy kámforrá vált a követ, meg miért ül a mélységes mély pince mélyén a követ. (A poszt végére bepastelem a teljes verset, ha nem lenne meg.)
Ha én történelmet tanítanék, úgy tanítanám, hogy fogok egy ilyen dalt, verset, képet, akármit, és mesélek róla, mint ma a két kiscsajnak. Annyi baromi jó kontextus van egy ilyen kis dalban, figyi!
