Gnome-terminal lollipop.

Nem tudtam nem észrevenni, hogy az egyik közelmúltbeli Ubuntu frissítés óta a Gnome Terminal nem az általam megadott geometriával (96×34, mert rossz a szemem) indul. El is kavartam hát a Preferred Applications beállításokhoz, ahol meglepve tapasztaltam, hogy a gnome-terminal parancsnak többé nem lehet custom flageket (pl. ugye „–geometry=96×34”) adni, egyszerűen nem hagyja. Ha kiválasztom a Custom opciót és beírom, hogy gnome-terminal, akkor átugrik a pre defined Gnome Terminal opcióra, én meg kapjam be.

Remélem egy Ubuntu vagy Gnome fejlesztő rengeteg fejlesztői órát elbatöltött azzal, hogy ezt az óriási usability improvementet beleszögelje a rendszerbe.

Kényszeres kommentelés

Miért van az, hogy emberek gondolkodás nélkül hajlamosak egy -főként kisgyerekkel fűszerezett – szituációt kommentelni? Aztán persze jön a csönd és kínos hallgatás ha éppen sikerült mellényúlni a hozzászólással. Pedig hallgatás, bölcsesség, ilyesmik.
Mert ha adott egy férfi egy nő és egy kisgyerek az csak apa-anya-gyerekük felállás lehet, semmi más. Aztán ha mégse akkor jól bele lehet dörgölni az illető orrát a bakiba vagy lehet helyeslően bólogatni vérmérsétlet szerint. Aztán van ahol magyarázkodni se kell:
Adélon barna kapucnis felső és barna nadrág. (Másra nem tudok gondolni ami kiválthatta ezt a klasszik mellétrafálást)
– Jajdearanyoskisfiú, hogy hívják?
– Adél.
– …..

Persze van az az eset is, ami semmilyen ép ésszel felfogható indokkal nem magyarázható. Védő néninél Adél teljes lányos meztelenségében kiterítve, mellette gyerekét öltöztető anyuka a saját gyerekének mondja:
– Látod milyen aranyos kisfiú?
Könyörgöm, hol, mi, kicsoda? Vagy tényleg fiúnk van csak én tudom rosszul?

Adél 7 hetes

Teljesen elképesztő, hogy egy ilyen kicsi lény mennyire gyorsan tanul és tényleg egyik napról a másikra felfedezhetőek új gesztusai, mozdulatai. Mivel naponta nem mérjük és azt se számolom, hogy hányszor eszik és mikor alszik ezért a régi-jó táblázatos gyerektermelési chart helyett én inkább csak leírom neki egy füzetbe, hogy mi minden történik vele. Aztán majd megkapja ha nagyobb lesz, én is rettentően örülök annak, amit 30 éve anyukám írt rólam. (Különösen például a Jáva építőjáték füzetbe ragasztott sárga karikájának örülök ami átment rajtam úgy 8 hónapos koromban. Nna, az meg külön öröm, hogy ez a sárga karika a „J” elem, biztos ezért ezt nyeltem ezt le.)

Adélról, 7 hetesen
A súlya 1 hete 5700g volt és hosszú mint a veszedelem, egy rakás 62-es ruha már nem is jó rá.  Egy hete teljesen egyértelműen kommunikál, hollandul, a hö, höe, háó kombinációkon felül borzasztó cuki torokhangokat hallat akár csukott szájjal is. Hozzá eszelős módon kalimpál kezével és lábával is, illetve a nyelvét nyújtogatja. Ezt a három kommunikációs eszközt veti be velünk is, de ami talán még aranyosabb, tárgyakkal is. Azok dög módon viszont nem válaszolnak neki. Hason fekve már ügyesebben emelgeti a fejét de arra még nem jött rá, hogy a kezeivel is segíthetne a támaszkodásban. Éjszaka alszik este 10-től kb. reggel 10-ig, kétszer kel fel. A reggeli későn kelésért nagyon hálás vagyok neki. Az esti elalvás azóta nagyon nyugis, amióta rájöttünk, hogy egyáltalán nincs szüksége altatásra, fürdés és evés után egyedül szépen elalszik. Elelinte ott duruzsoltunk a fülébe mindenféle nótákat gitárkisérettel de arra inkább figyel sem mint elaludt volna rá. A fürdetést egyre jobban élvezi, pláne, hogy egy ideje már nem fagyasztjuk őt ki és megfelelő hőfokú vízben úsztatjuk. Ennyit erről a könyökpróbáról, nekem a 27-28 fokos víz tűnt megfelelőnek  a 35-6-7 helyett.  A rugalmas kendő helyett lassan másik hordozóeszköz után kell néznem, mert hátra még nem köthetem és elől kezd egyre nehezebb lenni. Nagyon szereti egyébként, ha napközben nem tud elaludni valamiért akkor a kendőben 2 perc alatt kidől és sokkal hosszabb ideig is alszik rám kötve mint a kiságyában. Az autózást is jól viseli és már nem tűnik annyirakényelmetlenül összehajtogatottnak az autós hordozóban mint amikor hazahoztuk a kórházból.

Ígértem képet a fejlődési rendellenességről, íme:

Két napja fedeztem fel egy fényképet magamról amin talán 2-3 hónapos lehetek és a dédim ölében ülök/fekszem, megdöbbentem, hogy mit láttam pedig ismerem ezt a képet.