Hobo: Circus Hungaricus. (2009 Top3 entry.)

Nem tartom magam kifejezetten nagy Hobo fanatikusnak. Tetszett mindig, amit csinál, a Vadászat, meg a Kopaszkutya egy időben kedvencek között volt (a Vadászat, kérlekszépen, bakeliten, köszi Anya), de pl. egy (egyébként elég jó) József Attila-esten kívül nem voltam koncerten — azt hiszem, hogy túl fiatal voltam/vagyok ahhoz, hogy ennél számottevően többet felfoghattam volna abból, amit csinál. A 30 éves fejemmel a magyar zenei szcénában a kevés hiteles zenész egyikének tartom.

Viszont, illetve ennek fenntartásával: a Circus Hungaricus, a legfrissebb (2009. októberi) album zseniális, 2009 legjobb 3 albuma közül az egyik. (A másik kettő.) Az a ritka helyzet állt elő, hogy egy komoly üzenettel bíró anyag zeneileg, szövegileg, és hangulatilag is földhöz csap, aztán odacsap még egyszer, és utána megcsócsál. Ebben a stílusban kevésbé fontos, de nagyon jó a stúdiómunka is mögötte, a kikevert hangszín annyira állat, mint a Metallica fekete albuma, vagy egy Tankcsapda live a Szigeten.

A komoly üzenet tulajdonképpen egy kőkemény társadalom-, média-, és általános valóságkritika, az értékválságról szól, amiben élünk, és mint ilyen, olyan kordokumentummá válhat, amiből majd 20 év múlva tiszta képet lehet kapni, hogy mi volt itt 2009-ben. („Ez az infláció, ami itt van ebben a rendszerben” — © Gino, az Oláh családból. Ugyebár.)

Fun facts:

  • Érdemes elolvasni ezt az interjút Hobo-val, miközben hallgatod a cuccot.
  • Vicces továbbá, hogy a Top3-ból 2 lemezbemutató is lesz a következő 10 napban: holnap ugye AIC, 5-én pedig Hobo a Millenáris Teátrumban. (Kevésbé vicces, hogy egyikre se tudok menni: holnap versenyre készülés ven, 5-én pedig remélhetőleg épp a Hyde Parkban, vagy Towernél fogok korizni.)
  • Feltettek a hivatalos site-ra egy mintadarabot, Madárijesztő a címe.
  • Illetve érdekes, hogy a Saturnban 2900 forintért vettem meg az albumot, míg az EMI online felületén ayt hiszem kerek 3306 forintba került volna. Érdemes tehát megvenni a manifesztált CD-t, füzettel, mindennel. (Reméljük, a Hobohoz is visszajut valami ebből és nem Edvin Martont etetjük.)

A híres Triumvirátus, plusz Endrú, filmen.

Facebookon már volt (Szilvinél is, nálam is), de ez akkora kordokumentum, hogy itt is meg kell hogy említsem. Szóval Fliegauf Benedek 2005-ös filmje, a Pörgés, 2:45-től 3:24-ig olyan sztárokkal, mint (perspektivikus sorrendben, elölről hátra) Endrú, Baltsy, Bata, meg a 24 éves lee rasztával (ott a bal felsőben). Nem tudom pontosan belőni, hogy ez hol történhetett: rasztám ha minden igaz 2002 májustól októberig volt (a Frankhegy második napjáig, amikoris Ubi kopaszra nyírta a fejemet), tehát 2002 nyara lehet valahol. De blognak tekinthető életnaplót csak 2003 januárban indítottam (vagy ha volt valami korábban, mint ahogy erre van utalás, akkor az sajnos nincs meg), fotóblogot csak 2004 januártól, a gallery-k közül pedig csak a 2002-es Solipse releváns valamelyest (amiből legalább kiderült, hogy tuti a 2002), úgyhogy az emlékeimben kéne kotorászni 7 év távlatából, de akkor éppen elég sokat partiztunk, úgyhogy ez aztán konkrétan bármi lehet — majd update-elem a postot, ha a sztárkollegákkal visszafejtettük.

Benedek mindenesetre jó sokáig, kb. 3 évig ült az anyagon. Felmerül a kérdés, hogy vajon Zányi Tamás felismert-e, amikor vágta a cucchoz a hangot.

(Az meg, hogy támogatta a Mozgókép Közalapítvány, hát… ne rontsuk el a post nosztalgikus hangulatát.)