Végre, végre, végre.
Ma reggel végre kivonattuk a forgalomból a Fekete Sárkányt. A procedúra 3 órát vett igénybe (nem számolva a korábbi sikertelen próbálkozásokat), ebből 1 óra volt az ügyfélszolgálat ajtaja előtti sorbanállás, reggel 7-től 8-ig (akkor nyit). Vicces érzés, ilyen lehetett a 80-as években káeurópaiként átruccanni mondjuk olaszba, vagy akár itthon is, mondjuk sorbanállni az első meki előtt: a mellettünk elbringázó turisták érdeklődve pislogtak, hogy vajon mit osztanak itt a csokker magyaroknak, amiért ennyire megéri sorban állni. Egy kontinenssel arrébb iPhone-ért állnak sorba az emberek, itt meg azért, hogy a sok kilós autólopási paksamétára végre pont kerüljön — ezt fel lehetne sorolni egy „mi a különbség az USA és Magyarország között” listában.
Most már csak el kell faxolni a biztosítónak, hogy ki vagyunk vonva a forgalomból, és újra beindul a láncreakció, aminek a végén valahol (valahol!) pénz üti a markunkat. Lassan elkezdhetjük összeállítani az új autó konfigját, ha nem döntünk közben úgy, hogy egy újabb lopásra kárhoztatott autót minek megvenni.