Nézem ezeket a cikkeket amit apám küldött (itt és itt, meg itt is), és bár régebbiek, amúgy is akartam írni kicsit az első és második lockdown közötti különbségekről home schooling témában, úgyhogy jól felfűzöm egy amolyan reakcióposztra.
Hol is kezdjem tehát. Oktatás lockdown idején, második menet. részletei…
Micsoda év! Nem árulok el nagy titkot ha azt mondom, nem így terveztük… Atyaég, nézem vissza a fotóimat akár már februárból, mi a faszt tudtunk akkor, semmit! Gyanútlanul fotózgatom a havas fákat síelés közben meg a repülő szárnyát Göteborgból hazafelé, és bumm egy pandémia, az év hátralevő részében macskát, itthoni virágokat, és közeli helyeket dokumentáltam csak… (“Dombokat, hegyeket,” jóvicc, Hollandiában?!) A pandémiából (knock on wood) főleg a work from home változásokat éreztük meg (felnőttek és gyerekek is), szóval a szerencsések között vagyunk.
amit 2020 január elsején, tehát kb. 20-30 éve (vagy 2 napja?) raktam össze: 2020 nem úgy alakult, ahogy terveztem. (Retro post.) részletei…
A napokban valamiért eszembe jutott Kányádi Sándor Kaláka által megzenésített verse, Az elveszett követ, és sokat énekelgetem. Mivel a gyerekek kiskorában (“in the old country”) az autóban az egyik fix utazós CD egy Kaláka CD volt (valami válogatásszerűség), a két gyereknek is eléggé beégett, és át is vették tőlem, ők is énekelgetik. Persze amikor 2014 környékén hallgatták, sose figyeltek fel a szövegre, most viszont 8-10 évesen igen, hogy mi az hogy kámforrá vált a követ, meg miért ül a mélységes mély pince mélyén a követ. (A poszt végére bepastelem a teljes verset, ha nem lenne meg.)
Ha én történelmet tanítanék, úgy tanítanám, hogy fogok egy ilyen dalt, verset, képet, akármit, és mesélek róla, mint ma a két kiscsajnak. Annyi baromi jó kontextus van egy ilyen kis dalban, figyi!
