Shopping and fucking.

Apám színházban volt:

Tegnap: a „Shopping and fucking” című darabot néztük a Thália kamara-műhelyében (vö: hátsó – karbantartói – bejárat, hulló festék, kopott falak; jó bevezetés a darab környezetéhez.)
A darabban több szerszám homo-anál bevezetését is eljátszották, mely szerszámok közül az utolsó nem a változó méretű, bőrbevonatú volt (a jól bevált bőrfater), hanem egy homo-mazo célból alkalmazott akkus fúrógép. Nőt csak a kivetítőn dugtak, hogy el ne felejtsük, milyen az. Valamint volt vetítve homo-orál is, hogy megtudjuk, milyen az…
Mindezek persze a homo-narkós környezetben elaljasuló embert voltak hivatva művészi, felkavaró módon ábrázolni.

Rájöttem, milyen az amikor a buzinak „megjön”.
Felszakad az aranyere…

No foto.

Egyébként meg, bár fotózni kicsit se mertem, ma voltam egy vadiúj és vadi high-tech-high-sec raktálogisztikai központban szakmailátogatni, és hát leesett az állam. Potom másfél milliárdos berendezés (berendezés, hangsúlyozom, nem beruházás: tehát csak az engem érdeklő cucc volt ennyibe!), túlnyomórészt európai beszállítóktól (mondja valaki, hogy le van nyomva az európai ipar – hát nincs), éppencsak a tesztüzem után, remélem sokáig fogok emlékezni arra, amit ott láttam.

Parkolás itthon és nem.

Holnap megyek Bécsbe, ezért parkolóhelyet kerestem. (Bécsben parkolni ugyanúgy szopás, mint minden nagyvárosban – érdemes előre készülni rá.) Az edemény láttán elgondolkodtam, hogy ez a szolgáltatás vajon itthon is így működik-e (nem), ezért az alábbi kis gondolatkísérletbe (© Orbán Veektor) fogtam. Parkolás itthon és nem. részletei…