Még 1 óra és Adél tényleg 2 hónapos lesz. Nézegettük a képeket és annyira hihetetlen a változás, főleg méretben, és sejtem, hogy ez egy darabig még így lesz. Változatlanul hiperjó gyerek, az éjszakák hosszabbodnak a nappalok mozgalmasabbak. Súlyt és hosszat nem tudok mert majd csak kedden mérik az oltással együtt de már nem jók rá a 62-es cuccok. Volt olyan ruhája amit azalatt az idő alatt nőtt ki, hogy kimostam és kiraktam száradni. Túl lassan száradt meg.
Kommunikáció fronton a he-hé-hi-ho-hú beéneklés a favorit, erre mindig teli szájas vigyor a válasz és tetszőleges he vagy hö. Imádom, hogy úgy ébred, hogy fülig ér a szája. A hason fekvés még mindig a mumus, nem igazán tud mit kezdeni magával így de ekkora fejjel én se tudnék. A kezeit nagyon nézegeti már 2 hete és a játszószőnyegén a lógó tehénzsiráfot kitartóan tudja „ütögetni”- legalábbis a cél ez aztán vagy sikerül neki vagy nem. Nagyon figyeli az arcokról készült képeket, a heti Nők Lapja elején lévő ijesztően kimerevített mosolyú P. Mariannt is meredten nézte de kiegyensúlyozott fejlődése érdekében ezt inkább elvettük előle. Tetszenek neki a fotósoppolt fejű kisgyerekek a pelenkazacskón is és egyszer észrevettem, hogy a macskát is figyelte. Kendőben egyre nehezebb, egy hosszabb séta alkalmával már elég rendesen sajog a derekam, ideje valami új hordozóeszköz után nézni.
Egyik este kicsit úgy hangzott, mint akinek el van dugulva az orra ezért Lip el is szalad egy orrszívó-porszívóért amit szerencsére nem kellett használnunk…a porszívó segítségével de nem annak erejével szív…ööö…azért ettől egy kicsit félni fogok.
Nézegettem autóba való gyerek-figyelő tükröket is de nem találtam még meg a megfelelőt, ha valakinek van jó tippje akkor ne kíméljen, valami olyan kellene, amit a hátsó ülésre lehet valahogy felszerelni. Voltam már enélkül is vele autóval de nem volt jó érzés, hogy nem látom.
Címke: adél
Kényszeres kommentelés
Miért van az, hogy emberek gondolkodás nélkül hajlamosak egy -főként kisgyerekkel fűszerezett – szituációt kommentelni? Aztán persze jön a csönd és kínos hallgatás ha éppen sikerült mellényúlni a hozzászólással. Pedig hallgatás, bölcsesség, ilyesmik.
Mert ha adott egy férfi egy nő és egy kisgyerek az csak apa-anya-gyerekük felállás lehet, semmi más. Aztán ha mégse akkor jól bele lehet dörgölni az illető orrát a bakiba vagy lehet helyeslően bólogatni vérmérsétlet szerint. Aztán van ahol magyarázkodni se kell:
Adélon barna kapucnis felső és barna nadrág. (Másra nem tudok gondolni ami kiválthatta ezt a klasszik mellétrafálást)
– Jajdearanyoskisfiú, hogy hívják?
– Adél.
– …..
Persze van az az eset is, ami semmilyen ép ésszel felfogható indokkal nem magyarázható. Védő néninél Adél teljes lányos meztelenségében kiterítve, mellette gyerekét öltöztető anyuka a saját gyerekének mondja:
– Látod milyen aranyos kisfiú?
Könyörgöm, hol, mi, kicsoda? Vagy tényleg fiúnk van csak én tudom rosszul?
Adél 7 hetes
Teljesen elképesztő, hogy egy ilyen kicsi lény mennyire gyorsan tanul és tényleg egyik napról a másikra felfedezhetőek új gesztusai, mozdulatai. Mivel naponta nem mérjük és azt se számolom, hogy hányszor eszik és mikor alszik ezért a régi-jó táblázatos gyerektermelési chart helyett én inkább csak leírom neki egy füzetbe, hogy mi minden történik vele. Aztán majd megkapja ha nagyobb lesz, én is rettentően örülök annak, amit 30 éve anyukám írt rólam. (Különösen például a Jáva építőjáték füzetbe ragasztott sárga karikájának örülök ami átment rajtam úgy 8 hónapos koromban. Nna, az meg külön öröm, hogy ez a sárga karika a „J” elem, biztos ezért ezt nyeltem ezt le.)
Adélról, 7 hetesen
A súlya 1 hete 5700g volt és hosszú mint a veszedelem, egy rakás 62-es ruha már nem is jó rá. Egy hete teljesen egyértelműen kommunikál, hollandul, a hö, höe, háó kombinációkon felül borzasztó cuki torokhangokat hallat akár csukott szájjal is. Hozzá eszelős módon kalimpál kezével és lábával is, illetve a nyelvét nyújtogatja. Ezt a három kommunikációs eszközt veti be velünk is, de ami talán még aranyosabb, tárgyakkal is. Azok dög módon viszont nem válaszolnak neki. Hason fekve már ügyesebben emelgeti a fejét de arra még nem jött rá, hogy a kezeivel is segíthetne a támaszkodásban. Éjszaka alszik este 10-től kb. reggel 10-ig, kétszer kel fel. A reggeli későn kelésért nagyon hálás vagyok neki. Az esti elalvás azóta nagyon nyugis, amióta rájöttünk, hogy egyáltalán nincs szüksége altatásra, fürdés és evés után egyedül szépen elalszik. Elelinte ott duruzsoltunk a fülébe mindenféle nótákat gitárkisérettel de arra inkább figyel sem mint elaludt volna rá. A fürdetést egyre jobban élvezi, pláne, hogy egy ideje már nem fagyasztjuk őt ki és megfelelő hőfokú vízben úsztatjuk. Ennyit erről a könyökpróbáról, nekem a 27-28 fokos víz tűnt megfelelőnek a 35-6-7 helyett. A rugalmas kendő helyett lassan másik hordozóeszköz után kell néznem, mert hátra még nem köthetem és elől kezd egyre nehezebb lenni. Nagyon szereti egyébként, ha napközben nem tud elaludni valamiért akkor a kendőben 2 perc alatt kidől és sokkal hosszabb ideig is alszik rám kötve mint a kiságyában. Az autózást is jól viseli és már nem tűnik annyirakényelmetlenül összehajtogatottnak az autós hordozóban mint amikor hazahoztuk a kórházból.
Ígértem képet a fejlődési rendellenességről, íme:
Két napja fedeztem fel egy fényképet magamról amin talán 2-3 hónapos lehetek és a dédim ölében ülök/fekszem, megdöbbentem, hogy mit láttam pedig ismerem ezt a képet. 