Canon Pixma iP2600.

Az új nyomtatónk egy Canon Pixma iP2600 lett, impulzív jelleggel vásároltuk az EDigitalban, azt hiszem valami 14000 forint körül.

Ubuntu alatt nem működik out-of-the-box, és se a driver CD-n, se az európai siteokon nincs hozzá linuxos driver (ami elég béna dolog tőlük), de a telepítése ettől függetlenül pofonegyszerű, ha tudod hol kell keresni:

  1. letöltöd és telepíted a cnijfilter-common_2.90-1_i386.deb file-t (cupsys-lib fog kelleni hozzá);
  2. letöltöd és telepíted a cnijfilter-ip2600series_2.90-1_i386.deb file-t;
  3. bedugod a nyomtatót, amit innentől a rendszer élből felismer.

Ezután pöccre megy a nyomtató, gyorsan és szépen nyomtat, bár újabb kis annoying bugként az eddig létrehozott borítékjaimat más pozícióban nyomtatja, mint az előző nyomtató, emiatt a feladó első pár betűje lelóg a borítékról. Vagy kitalálom, hogy hogy vegyem rá az iP2600-at a pozíció változtatására, vagy állíthatom át a borítékokat egyesével.

Ja, és: ezzel a beszerzéssel az összes fényképezőnk, scannerünk, nyomtatónk Canon — valami kedvezményt igazán kaphatnék.

Harcsászati felderítés.

vásárcsarnokMa reggel a hagyományos Vásárcsarnok-menet (tavaly nem volt nyitva, de idén újra igen) kapcsán tűnt fel, hogy az EOS 350D óráját nem állítottam át téli időszámításra, pár hónapja tehát hazudnak a képek EXIF-jei — never mind.

Nyool hagyja (mit hagyja, odateszi!) magát simogatni, biztos rátámadt a karácsony szelleme.

Ajándékok sorted, telefon lehalkítva (az igazi barátok nem küldenek karácsonyi üzenet), mostantól ünnepi nemsietős, 27-én Woody Allen koncert, inboxban 4 maradványtask.

Boldogat neked is, a Red Hot Chili Peppertől küldeném a dek dö hólzt mindenkinek, aki szereti. Komoly versenyzőknek pedig József Attilát.

Bigup for Canon day, meg egy disclaimer.

Disclaimer: köszönjük a sok gratulációt meg minden, de a lánykérő nem én voltam. (És a lány nem Jul.) A reakcióitokból az jött le, hogy senkit nem lepne meg a dolog. (Tulajdonképpen minket sem.)

Aztán: zseniális kis nap van ma.

A srác, akinek eladtam az EOS 300D-t (igen, elkelt), meg tudta szereltetni, így van neki 40 ezerért egy jó DSLR-je, és én is vidám vagyok, hogy a gép nem a kukában végzi, hanem továbbél. Megérdemli, jó cucc.

Mindezen felül ma elmentem a kb. hónapja szervízbe adott IXUS II-ért, mert megkaptam az SMS-t, hogy mehetek érte, és meglepetés ért: a Canon megajándékozott egy vadiúj IXUS 70-nel! Köpni-nyelni nem tudtam, ez nagyon kedves dolog. Az IXUS II több, mint 3 éves volt, kapott hideget-meleget, hű társ meg minden, és most „bevonták”, és cserébe kaptam a sorozat aktuális tagját. 7,1 Megapixel (az IXUS II 3-at tudott), 3x optikai zoom (IXUS II: 2x), nagyobb LCD a hátulján (igaz, ettől sérülékenyebb), és hát vadiúj. Bigup, Canon, az ilyenek miatt marad az ember márkahű.

Az EOS 300D utóda pedig egy EOS 350D, 8 Megapixellel, de ezen kívül gyakorlatilag a 300D feature set-jével. Ez nem is baj.

A következő lépés a Brownie helyrehozása és használatba állítása lesz.

Szóval Canon, ismét csak bigup.