Disclaimer: köszönjük a sok gratulációt meg minden, de a lánykérő nem én voltam. (És a lány nem Jul.) A reakcióitokból az jött le, hogy senkit nem lepne meg a dolog. (Tulajdonképpen minket sem.)
Aztán: zseniális kis nap van ma.
A srác, akinek eladtam az EOS 300D-t (igen, elkelt), meg tudta szereltetni, így van neki 40 ezerért egy jó DSLR-je, és én is vidám vagyok, hogy a gép nem a kukában végzi, hanem továbbél. Megérdemli, jó cucc.
Mindezen felül ma elmentem a kb. hónapja szervízbe adott IXUS II-ért, mert megkaptam az SMS-t, hogy mehetek érte, és meglepetés ért: a Canon megajándékozott egy vadiúj IXUS 70-nel! Köpni-nyelni nem tudtam, ez nagyon kedves dolog. Az IXUS II több, mint 3 éves volt, kapott hideget-meleget, hű társ meg minden, és most „bevonták”, és cserébe kaptam a sorozat aktuális tagját. 7,1 Megapixel (az IXUS II 3-at tudott), 3x optikai zoom (IXUS II: 2x), nagyobb LCD a hátulján (igaz, ettől sérülékenyebb), és hát vadiúj. Bigup, Canon, az ilyenek miatt marad az ember márkahű.
Az EOS 300D utóda pedig egy EOS 350D, 8 Megapixellel, de ezen kívül gyakorlatilag a 300D feature set-jével. Ez nem is baj.
A következő lépés a Brownie helyrehozása és használatba állítása lesz.
Szóval Canon, ismét csak bigup.
Ezeknek én is örülök! :)
fujj
:)