Címke: g33ker

Ubuntu 10.04 vs. MSI Wind.

Tegnap 2 lefagyás után úgy döntöttem, hogy a 9.10-es Ubuntunak mennie kell, és „egyszer élünk” alapon feltoltam a 10.04-et. Annyit már tanultam, hogy a dist-upgrade-et Debianra találták ki, Ubuntunál inkább a clean install a tuti (/home-ot megtartva persze, de alkalmazásbeállításokat már törölve), és alig futottam (eddig) problémába:

  • A RaLink wifizsuga nem működik out-of-the-box (illetve még jobb: működik, de csak TKIP titkosítással, AES-sel nem), erre itt van a megoldás, semmi extra, csak fordítani kell egy rt2x00 drivert. (Persze ha ezt anyámnak kéne elmagyarázni telefonban…)
  • A képernyővillogási probléma, ami a teljes 9.10 lifecycle alatt megkeserítette a logint, érdekes módon eltűnt. Ez azért vicces, mert nyakra-főre hangoztatta mindenki, hogy ez bizony hardware probléma, és az Ubuntu működik helyesen. Biztos így is van, de úgy tűnik, mégiscsak sikerült találni egy workaroundod, eh?
  • A Compiz valamiért nem működik. Ha bekapcsolom megy, de kb. 5 perc után elhal és visszaáll az alap csokker effektekre. Annyira nem zavar ez most, de azért jó lenne (lesz) majd meghakkolni.

És persze felszaladtak a musthave alkalmazások: a Medibuntu cuccok, a Droid fontok, a Chromium, a Flash, és persze a Pidgin, amit igazságtalanul száműztek ebből a verzióból.

Update: Közben meggyógyult a Compiz: valami fura okból kifolyólag a Netbook remixből a jelek szerint kimaradt a compiz csomag — meg nem mondom miért, a 3D-s ablakváltások pont ilyen kis képernyőn jönnek nagyon jól, és 1024×600-on egy Intel VGA is simán elkarcol a 3D-effektekkel. Nekem nem probléma, mert 5 perc alatt megoldom, de megint a tudatlanabb netbookfelhaszálókat szopatják meg ezzel, pontosabban kizárják a Compiz élményből.

CyanogenMod 5.0.7 1 hetes tapasztalat, tweakek, G1.

(Cikk eredetije az androidportal.hu-n.)

Kb. 1 hete használom a HTC G1-et a legfrissebb CyanogenMod-dal, vagyis Android 2.1-gyel. (Előzmények itt.) a verdikt eddig: megérte váltani, nagyon is. Azt hiszem bugba eddig egyáltalán nem szaladtam bele (vagy ha igen, olyan kicsi volt, hogy nem emlékszem rá); a telefon sebessége elfogadható — nem Desire, meg nem Nexus One Froyoval, de ne legyünk telhetetlenek, ez egy 2 (vagy mennyi) éves hardver. Minden pattan pont annyira, amennyire kell, időnként egy kicsit beakad, de túlnyomórészt konzisztens a felhasználói élmény, és konzisztensebb, mint a 4.2.x sorozat (pedig az is jó volt). Nem mondom, hogy nincs hova gyorsítani (mert mindig van), és persze várom a Froyo, illetve a JIT általi 400%-os gyorsulást, de nem is panaszkodom. A verzió upgrade után (óta) 2 apró tweaket eszközöltem a telefonon, ez a cikk eredeti célja.

Először is, a DangerSPL folytán (ami ugye prerequisite volt a CM 5.0.7 Dream telepítéséhez) mintegy 7 napig amerikai kiosztású billentyűzetem volt a G1-en, pedig a gombok alapján angol lenne az. Ez többnyire nem zavar, de kevésnyire igen, mert a hardware keyboard ugyebár pont akkor jön számításba, amikor az ember pl. terminált emulálna, vagy hosszabb emailt írna, és ilyenkor bizony jól bír jönni az, ha a kettőspont nem Alt+H, hanem valóban Alt+J, ahogy a felfestés van, illetve még karakterisztikusabban a pipe meg a backslash is a helyén van. Száz szónak is egy a vége, egy nagyon egyszerű hack (mit hack! egy adb parancs) megoldotta a problémát, és most boldogan evaluaálhatom odaát a párhuzamos vonalak ittasságának mértékét.

A másik, érdekesebb kérdés az overclock kérdése. A CyanogenMod korlátozott oc tulajdonságaiból a SetCPU-val hoztam ki a maximumot. (Itt jegyzem meg, nincs semmi bajom a túlhúzás korlátozottságával: ha lehetne, sem nagyon akaródzna az 528 MHz-es procit pl. 730-on futtatni, az szimpla perverzió. 576 MHz should be enough for everyone!) A SetCPU egyébként vicces egy app, a Marketen pénzbe kerül (következésképp itthon nem is lehet Marketről letölteni, de pl. a SlideME marketről igen — szintén pénzért), viszont a félhivatalos xda-developers oldalán maga a fejlesztő bocsátja ingyen a köz szolgálatára. Ide is hiperlinkelem még egyszer, figyelj: hiperlink.

Az 528 és 576 MHz közötti különbséget nem nagyon érezni. Talán, talán kicsit pattanósabb a készülék, de mivel eleve nincs baj az általános felhasználói élménnyel, tulajdonképpen mindegy is. Ami viszont állat: amikor a telefont nem használom, az órajelet a SetCPU ügyessen-okossan 122 MHz-re csökkenti, és ennek viszont látszik az eredménye — az akku élettartamban. Konkrét tesztet még nem csináltam, de az elmúlt napok nehézsúlyú felhasználása ellenére (terminál emulátor, WiFi tether, volt itt minden) leszoktam a minden éjszaka default töltőre helyezésről. Valamikor napközben számítógép USB-jéről szoktam rátölteni, de nem okoz különösebb lelki problémát, ha nem töltöm csurig, mert tudom, hogy kibírja.

Megvan az az érzés, amikor úgy a helyén vannak a dolgok? A fenti két tweak után engem ez az érzés fogott el, most valahogy úgy egységes egész a telefonom, és ez jó érzéssel tölt el. Persze azonnal upgradelek, amikor kijön az 5.0.8, de nem azért, mert az 5.0.7 szar, hanem mert Cyanogen mester jobban tudja, hogy mi kell nekem, mit Steve.

(Ha kommentelnél, az Android Portálon tedd!)