Címke: mozi

Mozi: Hitman. (És Nobody’s Fool.)

Tegnap Nobody’s Fool itthon, ma Hitman moziban (!).

A Nobody’s Fool-ról nem írtam még ehelyütt, pedig sokszor láttam már, egyik kedvencem a kicsit csehovi sehova-se-haladásával, aminek a végén persze Sully előtt felcsillan, hogy végre kezdhet valamit az életével, megérte olyan sokáig jó embernek lenni. Melanie Griffith hangja kicsit idegesítő, a cicije szép. Buce Willisnek pedig haja van a filmben, hiába, a 13 év az 13 év.

A Hitman pedig jó. Bourne kicsiben, annyira nem pörgős, de azért kicsit igen, kétszer nem nézed meg, de egyszer azért igen, a kis orosz csajszinak pedig dögös teste és (megintcsak) szép cicije. Speciel Agent 47 szerepére találhattak volna mokányabb csávót is, és különben is: Timothy Olyphant, wtf, micsoda név ez? Irány vissza Középföldére, haver. (Most nézem a feleségének a nevét: Alexis Knief. Micsoda család!)

Utána hosszú kihagyás után kedvenc mid-profile helyem, a Café Díva: saláta és a jófajta forrócsoki vaníliafagyival és (valódi!) tejszínhabbal. Biztos említettem már, hogy a Díva nem a MOM-ba való hely, jobb annál. Most az új belső dizájnnal ez még inkább így van.

For my mozi tag records, az utóbbi időben Michael Palin utazási DVD-it nézzük a hétvégi reggeleken (már amikor tehetjük), eddig teljes egészében megvolt az Around the World in 80 Days, és félig a Pole to Pole. Érdemes ezeket nézni, mert viccesek. A Pole to Pole még jobb, mint a 80 Days, látszik, hogy belejött a faszi. (Régen még tévésorozatként toltam őket a Magyar Tévé műsorán, de óhatatlanul kimaradt egy-egy rész, így meg kávé és süti közben nézhetjük — ideális.

Laptopon, munka közben pedig Family Guy, jelenleg a második évfolyam vége felé. Hullámzó véleménnyel vagyok róla, a South Park egyenletesebben kurvajó, de persze a Griffinek is kellemes perceket tudnak szerezni.

Nyooltube-ot szolgáltató gép egészen konkrétan eldobta a hálózatot, és egyelőre nem volt erőm, hogy kikeljek a kanapéból és helyrehozzam. (Kb. 2 méterre van tőlem.) Ndiswrapperes WiFi-zsugák, szevasztok. (Veszek bele egy Atherost.)

A hét margóján.

  1. Továbbra is diliház Magyarországon autópályázni. Egyszerűen nem értem, hogy miért vagyunk mi az az ország, ahol 2 sáv van: a 100-110 kmph sáv, és a 160-170 kmph sáv. Miért nem lehet itthon rendesen, tempomatos 140-nel menni, és miért lehet pl. Ausztriában. Kár.
  2. Ha Demszky nem semmisíti meg a futóversenyeket nem engedélyező döntést (mint ahogy úgy fest, hogy megsemmisíti), borítékolhatjuk, hogy a Critical Mass-eket sem fogják jóváhagyni. Ez természetesen röhej, és ha így lesz, akkor ez lesz az első olyan tüntetés, ahova elmegyek, mert ki akarok állni a véleményem mellett. (Mert azt persze szintén biztosra vehetjük, hogy bringás felvonulás az mindig lesz április és szeptember 22-én, engedéllyel, vagy anélkül.) Ennyire aktívan élhetetlenebbé tenni egy nagyvárost nem mindennapi teljesítmény, ezúton is gratulálok a Fidesz-MSZP eme sikeres együttműködéshez. (Egyetek szart.)
  3. A másik érdekes hír a héten az Indexes újságírók előállítása kapcsán tett főkapitányi nyilatkozat (és Indexes kivonata):

    A másik esetben egy olyan újságíróról van szó, aki a mai napig nem tudott semmit felmutatni, hogy bármilyen újság szerkesztőségének az eseti vagy rendszeres újságírója lenne.

    Amíg nincs rendszeresített jelvény vagy bármilyen biztos megkülönböztető jel az újságírókon, az előállítás kockázata fennáll.

    Nem tudom, hogy az előállított, igazolvánnyal nem rendelkező újságíró blogger volt-e vagy nem, de az üzenet egyértelműen szól a bloggereknek is. Nehéz ügy, mert persze a rendőrségnek tényleg van joga oszlatni, viszont ez a mondat 2007-ben, amikor a nagy hype pontosan a hivatalos és nem hivatalos újságírás közti határ elmósódása, necces. A megoldás pedig nem az, hogy legyen az nemhivatalos újságíróknak is azonosítójuk. (Dokument, dokument!) De akkor mi?

  4. Csütörtökön megtartottuk a Szubkultúra Filmklub alakuló ülését, a műsor a Tudatlan Tündérek volt, Ferzan Özpetek meghatározó buzis filmje, egyik személyes kedvencem. Olasz film, tehát felirattal néztük. Érdekes, hogy feliratos filmnél is akkor röhögsz csak a poénon, amikor az elhangzik — akkor is, ha egyébként az eredeti nyelvet egyáltalán nem érted, a feliratot pedig már másodpercekkel előbb elolvastad.