Címke: neonomad

Úgy adódott, hogy legalább fél órám üresjáratba fordult (jelen állapot szerint ez lehet másfél is) a Rózsadomb kellős közepén, úgyhogy bevettem magam a Rózsadomb Centerben található Café Cino nevű egységbe, hogy legalább kicsit lefaragjak az inboxom méretéből, ami még mindig nagyobb, mint szeretném.

Nem is szaporítom nagyon: a Café Cino egyértelműen nem neonomád munkára van berendezkedve, de ami azt illeti, még kávézni se nagyon ülnék be. A székek egyébként kényelmesek, de konnektor nincs, WiFiből találtam valami „SMC” névra hallgató nyitottat (de szerintem nem a kávézó access pointja), gyakorlatilag nemlétező sávszélességgel (a speedtestet a 220 kbps letöltési eredménynél szakítottam meg és kapcsoltam be a Vodafone 3G-t.)

A vendégek láttán kb. 15 évvel ezelőtt érzem magam: van itt ugyan angolul beszélő kozmopolita társaság (6 éves forma fekete kislánnyal, akinek nagyon tetszett a Pidgin ikonja a desktopomon), a domináns vendég mégis az ndk focistafrizurás, 50-es, aranyláncos sültparaszt, aki szerint 2008-ban is sikk a kávézó közepén üvöltve mobiltelefonálni (flipes mobiltelefon bőrtokban!), „fel van vágva a torkom bazmeg”, mondja, én meg őszintén kívánom a családjának, hogy amikor nincs, akkor is csak ennyire legyen hangos. Gondolom plázázás után beül a szétült-szétcigizett mergába és átzúz 2 utcával arrébb, a virágboltjába. (Persze ezzel nem akarok megsérteni egy virágboltost sem!)

Kóla és semmikülönös-cappuccino 670 forint, de ez nem fog engem ide visszahozni. Át is ültem a RC második emeletén a folyosói vaspadra, ott legalább van konnektor.

Mai munka session a Lite Andrássyban lett volna, de időközben megtudtam az extulajtól, hogy azóta már nem Lite, szóval: a mai munka session az andrássy úti Farger Caféban volt. (A hivatalos oldalukról nem sok extra infoval lettem gazdagabb.) Kicsit több, mint 5 órán át dolgozgattunk, ebbe belefért egy kis kaja is.

A Hotspotteren egyrészt jelenleg pontatlanok az adatok, másrészt nem értek egyet a véleményekkel: 1-kor még simán volt wrap (mexikói wrap, 400 forint, nemcsípős, közepesen finom), kb. 3-4 körül (tehát a nagy pénteki ebédroham után) pedig toltam egy spenótos-csirkés fussilit, ami kifejezetten jó volt, és egy cappuccino-t, ami a szokásos budapesti minőség. A személyzet kedves és nem néz ki akkor sem, ha órákig ülsz egy fél literes kóla és a laptopod fölött, a forgalom kicsi (volt ma), azkét negatívum, amit most említeni tudnék, a kényelmetlen szék, amin már a harmadik órától fájdogált a hátam, illetve a kávézós feeling tulajdonképpeni hiánya: ez a hely inkább a környékbeli irodák ebédelő-szendvicsezőhelyének tűnik, mint egy full napra bekuckózós kávézónak.

A WiFi korlátlan időre szól, ingyenes és nyílt (nem kell reklámra kattintgatni, nem bont másfél óra múlva, semmi ilyen buziság), a sebessége pedig az eddigi legjobb (6 Mbps le!), amit helyen tapasztaltam. Konnektorok bőséggel, illetve van egy titokzatos felső szint (dohányzásra kijelölt hell), ahol a személyzet szerint számítógépek is ki vannak téve, mint a régi szép netcafé időkben. (Turistaövezet, úgyhogy ez érthető.)

Összegezve: a Farger Café még akár hosszabb munka sessionre is megfelelő, ha nem része az életérzésednek, hogy Starbucks-jellegű helyen képviseld a szubkultúrát, az árai elfogadhatóak (egy kis és egy nagy kaja, 3 kóla, 1 cappuccino volt valamivel 3000 forint alatt), központi helyen van. Ja, és nem utolsó sorban: pont a nagy üveges kirakat előtt van egy vellanyoszlop, ahova ha lekötöd a bringát, szinte mindegyik asztaltól rá tudsz nézni. Thumbs up.