Neonomád miniteszt: Café Cino, Rózsadomb Center.

Úgy adódott, hogy legalább fél órám üresjáratba fordult (jelen állapot szerint ez lehet másfél is) a Rózsadomb kellős közepén, úgyhogy bevettem magam a Rózsadomb Centerben található Café Cino nevű egységbe, hogy legalább kicsit lefaragjak az inboxom méretéből, ami még mindig nagyobb, mint szeretném.

Nem is szaporítom nagyon: a Café Cino egyértelműen nem neonomád munkára van berendezkedve, de ami azt illeti, még kávézni se nagyon ülnék be. A székek egyébként kényelmesek, de konnektor nincs, WiFiből találtam valami „SMC” névra hallgató nyitottat (de szerintem nem a kávézó access pointja), gyakorlatilag nemlétező sávszélességgel (a speedtestet a 220 kbps letöltési eredménynél szakítottam meg és kapcsoltam be a Vodafone 3G-t.)

A vendégek láttán kb. 15 évvel ezelőtt érzem magam: van itt ugyan angolul beszélő kozmopolita társaság (6 éves forma fekete kislánnyal, akinek nagyon tetszett a Pidgin ikonja a desktopomon), a domináns vendég mégis az ndk focistafrizurás, 50-es, aranyláncos sültparaszt, aki szerint 2008-ban is sikk a kávézó közepén üvöltve mobiltelefonálni (flipes mobiltelefon bőrtokban!), „fel van vágva a torkom bazmeg”, mondja, én meg őszintén kívánom a családjának, hogy amikor nincs, akkor is csak ennyire legyen hangos. Gondolom plázázás után beül a szétült-szétcigizett mergába és átzúz 2 utcával arrébb, a virágboltjába. (Persze ezzel nem akarok megsérteni egy virágboltost sem!)

Kóla és semmikülönös-cappuccino 670 forint, de ez nem fog engem ide visszahozni. Át is ültem a RC második emeletén a folyosói vaspadra, ott legalább van konnektor.