Az ember elmegy egy hétre és mire hazajön, mi minden történik a WiW-vel: lánclevél (most már a második, a hülye felhasználókak sose szakad vége), felvásárlás, ennek kapcsán privacy-para, meg “le a multikkal”-para.
A dolog pedig nem erről szól. Elmondom, mit tesz a lee az adott közlekedési helyzetben. WiW para. Sulykolok, hangsúlyozok. részletei…
Szóval az van, hogy ha legközelebb azt hallod a számból, hogy “megyek Ubuntut telepíteni”, akkor valami kemény tárggyal bassz rá a fejemre, mert tuti, hogy meghülyültem. Közben emlékeztess a mai postomra.
Nem tudom, Franknek hogy települ gond nélkül, nálam borul az egész mindig: ugye a “rendes” install kiesik a RAID miatt, marad a debootstrap, és onnantól aztán probléma probléma hátán: a kurva Postfix, a rohadék GRUB, you name it. És a vége persze az, hogy 2-3-4 óra szopás után (ez olyan 1,5-2 full Debian install nekem) van egy rendszer, ami több sebből vérzik, cserébe viszont nem is bootol, mert se lilo, se GRUB.
A laptopomon az Arch nagyon szépen teljesít, szerveren úgyis mindig Debian Stable – akkor meg mi a túrós picsát szenvedek én Ubuntuval, eh?!
Hihetetlen és égbe bassza az agyamat (még mindig és már megint), hogy én, aki 2 óra alatt fullos debiant telepítek, nem tudok most már talán hatodszor feltenni egy szájbakúrt Ubuntut.