Mostanában hajnali szórakozásaim egyike (a másikon kívül) a fotóblogom migrálása-szindikálása, illetve itt még nem tartunk, maradjunk annyiban, hogy ennek tervezgetése. És hát több szem többet lát, meg ha leírom, az agyam más területei is dolgoznak rajta, így most jöjjön egy kis státuszjelentés.
A photo.lipilee.hu-ra (mint látható) felkerült a WordPress, persze alap, semmi plugin nincs még rajta. Ez jól is van így, majd amikor véglegesedik a fotóblog megoldás része, jöhetnek a social, meg SEO, meg mindenféle szir-szar bővítmények — az lesz a jutalomjáték. A régi fotóblog tokkal-vonóval átköltözött a pixelpost.lipilee.hu alá.
Párhuzamosan jelenleg két problémakörrel dolgozom:
Streamzoo: milyen módon legyenek berántva a fotók az ottani feedből
Jó ideje probléma már nekem a fotóim, fotóblogjaim helyzete. Alapvetően rendszerető (mások szerint kényszeres) ember vagyok, szeretem, ha a fotóim végső soron saját tárhelyen, saját domain alatt, saját megoldáson csücsülnek.
Olyan megoldást akarok, ami egy helyre gyűjt mindent, amit a saját világomból képileg megosztottam.
Olyan megoldást akarok, amivel lehetőségem van valamikor a jövőben egy újabb fotófalra gyűjteni a képi munkásságomat, ha úgy tartja úri kedvem.
Olyan megoldást akarok, hogy ha valaki azt kérdezi: miket fotóz ez a lee ember? akkor egy url segítségével meg tudjam válaszolni neki a kérdést.
Mondhatjuk úgy is, hogy ragaszkodom ehhez, és kényelmetlenül érzem magam, ha nem ez van. És ez általános minden általam létrhozott tartalomra. Ezért nincs Tumblr blogom hanem WordPress, és ezért tartottam ki nagyon sokáig a régi fotóblogom mellett, amit egy Pixelpost nevű engine hajtott. (És ami jelenleg itt érhető el.) Ám a technika szakadatlanul fejlődött (a Pixelpost meg nem), és eljött a pillanat, amikor már túl sok minden szólt ellene:
Es legfokepp az zavaro mostanaban, hogy napok, esetenkent hetek telnek el, mire egy foto eljut az eszkozrol (telefon, fényképező) a blogra.
Long story short, átálltam Picplz-re. És most elmigrálni készülök, kényszerülök. Tökéletes case in point egyébként arra, hogy miért nem szeretem alapvetően a cloud szolgáltatásokat. Míg a saját fotóblog 1600-nál is több fotó erejéig szolgált ki, a Picplz sajnos 200 körülre kifulladt: a szolgáltatás, ami régen annyira vonzó volt, ma is ugyanannyira vonzó, közben pedig feljött egy Instagram, egy Streamzoo, hogy csak kettőt említsek.
Egy ideje futás közben (mire jó a futás ugye) azon szoktam gondolkozni, hogy hogyan tudom ezt a helyzetet megnyugtatóan rendezni. Ehhez persze először egy szabatos problem statement kell, de ez is megszületett. Mi legyen veled, photo.lipilee.hu: koncepció. részletei…
Gondolkodj el, nézz magadba: mobilon egyáltalán nem szokatlan, hogy fizetsz 1-2-5 dollárt egy alkalmazásért, egy tartalomért. Természetesnek veszed, simán kifizeted. És ez szuper: a netre menekülő újságok kérhetnek (és kapnak is) pénzt a tartalomért és fennmaradhatnak, köszönhetően annak, hogy a mobil felhasználónak természetes a mobil fizetés és a micropayment fogalma, nem csinálnak problémát egy újság vagy egyéb tartalom megvásárlásából. Ez a trend Mathias szerint megfigyelhető iPhone és Android esetében, bár az Androidos tablet penetráció természetesen még kiscsikó.
Én írtam, Martín Varsavsky-ra hivatkozva, kicsit több, mint egy éve (úgy tűnik, az ilyen dolgoknak 1 év a kifutása.)
Nos, a kép kicsit árnyaltabb. Sokkal árnyaltabb.
A Technology Review (továbbiakban TR), saját (és pl. a Financial Times, Wired, Guardian) tapasztalatára alapozva kijelentette: a kiadóknak nem jó ez a mobil ökoszisztéma, legalábbis az appos-appstore-os verzióban.
Mert igaz, hogy micropayment van és szép appok és modern minden, ám:
A micropaymentből az Apple (aki a kiadók célközönségének, a tablet felhasználóknak a piacát még mindig uralja) 30%-ot sarcol. Nem csak az appért kifizetett összegből, hanem az azon keresztül eladott tartalomból, praktikusan az újság árából is. Egy olyan piacon, ahol messze nincs 30%-or marge (az Apple piacain kívül valószínűleg sehol sincs), ez azt jelenti, hogy a kiadó fizet az Apple-nek eladott újságonként. Nem túl működőképes üzleti modell.
Ráadásul az appfejlesztés drága mulatság eleve. A TR 124 000 dollárt költött a saját alkalmazására — és vannak sokkal drágábbak.
Aztán: ahhoz, hogy jól nézzen ki a „tabletesített print” tartalom a mobil eszközön, sokkal nagyobb DTP erőfeszítésre van szükség: portré tablet view, landscape tablet view, mobil view (portré és landscape), és persze a hagyományos web és print nézetek.
És akármit csinálsz (szinte), a tabletes verzió nem lesz annyira nyílt, mint egy webes verzió. Szép kert, de kicsi, és körbe van kerítve. (Persze ez az Apple ökoszisztémára valamelyest jellemző hozzáállás — a szerk.)
Összefoglalva: az appos-újságos sztori jelen állás szerint hatalmas bukás. A TR példákat hoz: ők egy év alatt 353 előfizetést adtak el a 124 000 dolláros alkalmazásukhoz — meglehetősen rossz ROI. A Wired fizetős cirkulációjának pedig kemény 0,8-a jön a tabletes forgalomból.
Az eredmény: a csalódott kiadók elhagyják a mobil alkalmazás ökoszisztémát, és inkább a hagyományos HTML, vagy HTML5 veriókra koncentrálnak.
Az én gondolataim mindehhez:
Low hanging fruit lenne azt mondani, hogy az Apple kapzsisága ütött vissza ezzel a 30%-os adóval. Ez persze részben igaz is (mert ez pofátlanul nagy százalék), de azt is vegyük észre, hogy pl. a fenti 0,8%-os példa alapján igazából nem ezen múlik. Az eladásokból befolyó bevétel akkor is szar lenne, ha az Apple nem sarcolná ennyire. (Igaz, ha legalább nullszaldóra kijöhetnének a kiadók, vélhetően nem lennének ennyire csalódottak és maradnának, de ez már mindegy: az Apple majd megeszi, amit főzött.)
A cikk persze a domináns tablet platformra, az Apple-re fókuszál. Az Android feljövőben van, és a Google eggyel kevésbé pofátlan — de ez nem segít a piacon.
A felhasználóknak talán abból a szempontból győzelem ez, hogy bebizonyosodik a „walled garden” elv működésképtelensége. Ez nyilván kiadófüggő, de alapvetően a nyíltabb tartalomszolgáltatás felé tereli a trendeket, ez meg — ugye — jó dolog.
Ha meg más nem, legalább látunk majd jó HTML5 implementációkat.
Ja, és +1: vajon hogy fogja ezt a képet árnyalni a Kindle Fire és Nook Tabet által képviselt „új erő” a digitális olvasók piacán?
