Ömlesztett post: mozi, lakás (kijárat a konyhábl, bejárat a szobába, lyuk a falon), g33ker, blog.

Először is: Kingdom of Heaven, megvolt. (Nem volt egyszerű menet: először Jul apja lopta vissza tőlünk titokban, aztán sikerült birtokába jutnom — mp4-ben, amit a DVD-lejátszóm nem esz. Maradt a téka.) Hiszed vagy nem, van valóságalapja! Innen indulsz, ha érdekel. Amúgy meg Orlando Bloom nem tudom mit keres egy ilyen filmben, fogadok celofánból volt a kardja, hogy elbírja. De komolyan! Karddal együtt 60 kiló.

Aztán: tegnap felszereltünk 2 polcot a konyhában. Kép majd ha lesz, de nagyon szépek: üveg (ráadásul füst-!) és alumínium, classy. A felső kiállítási jelleget fog hordozni: 30 éves whisky üvege (a tartalmából talán még mindig van valami bennem és Ubiban), kedvenc Porto üvege, ilyesmik. Olyan ez, mint a fotóblog, emlék kötődik hozzá.

Aztán: találtam egy működő 40 gigás vincsit. (A statiszika valójában: találtam 2 kicsit rossz vincsit és egy nagyon rosszat, amitől a teljes USB stack megfeküdt. És találtam egy működő 40 gigásat.) Maxtor, de hibátlan! (Most futott le a r/w badblocks, kb. 5 óra alatt.) Nem semmi hangja van, szerintem a legyeket és a denevéreket simán eltöri. Továbbá (újra meg-) találtam egy régi hűtőbordát, léghűtéshez. (Rendrakás, that is.) És kipakoltam a gadget-fiókunkat is, most már csak kb. 10 kilónyi cucc van benne az angol szabványú töltőtől a 4 éves webkamerákig, és irtózatos mennyiségű USB-kábel. (Mindenhez kapsz egyet. Dobd ki!) Ja, és az USB-IDE átalakítót, ami lehetővé tette a stack megfektetését vincsi által.

Aztán: ugyan nekem nincs artikulált véleményem a témában, tudom, hogy az olvasóim egy része hippi, úgyhogy ha máshonnan nem, innen tudd meg, hogy hétvégén tüntetnek Pécsett a NATO-radar ellen. Komolyan elgondolkodtam, hogy lemegyek egy „Nincs véleményem” táblával.

Ázzek, elkések próbáról. Inet. Mindigezvan.

Bigup for Canon day, meg egy disclaimer.

Disclaimer: köszönjük a sok gratulációt meg minden, de a lánykérő nem én voltam. (És a lány nem Jul.) A reakcióitokból az jött le, hogy senkit nem lepne meg a dolog. (Tulajdonképpen minket sem.)

Aztán: zseniális kis nap van ma.

A srác, akinek eladtam az EOS 300D-t (igen, elkelt), meg tudta szereltetni, így van neki 40 ezerért egy jó DSLR-je, és én is vidám vagyok, hogy a gép nem a kukában végzi, hanem továbbél. Megérdemli, jó cucc.

Mindezen felül ma elmentem a kb. hónapja szervízbe adott IXUS II-ért, mert megkaptam az SMS-t, hogy mehetek érte, és meglepetés ért: a Canon megajándékozott egy vadiúj IXUS 70-nel! Köpni-nyelni nem tudtam, ez nagyon kedves dolog. Az IXUS II több, mint 3 éves volt, kapott hideget-meleget, hű társ meg minden, és most „bevonták”, és cserébe kaptam a sorozat aktuális tagját. 7,1 Megapixel (az IXUS II 3-at tudott), 3x optikai zoom (IXUS II: 2x), nagyobb LCD a hátulján (igaz, ettől sérülékenyebb), és hát vadiúj. Bigup, Canon, az ilyenek miatt marad az ember márkahű.

Az EOS 300D utóda pedig egy EOS 350D, 8 Megapixellel, de ezen kívül gyakorlatilag a 300D feature set-jével. Ez nem is baj.

A következő lépés a Brownie helyrehozása és használatba állítása lesz.

Szóval Canon, ismét csak bigup.