Címke: blog

Kezdve a pénteki West Balkannal, ahova eleddig nem jártam sokat, de Slowhand miatt ezután fogok. Szombaton aztán (miafaszt csináltunk egész nap?) Bo Concept (wengé is teh color) – elegáns, stílusos. (Bo.)

(I kinda felt the need.)

Múzeumok éjszakája (autóval, a vállam továbbra is gyász, viszont nem én vezettem), bélyegmúzeum, hátoncsorgósizzadtságos tárlatvezetés, a kolumbiaiak nem minden bélyegén van LSD.
Vasárnapi punnyadás, bumm egy polc a routereknek, bumm a ruháimat is van hol tárolni. És bumm egy Underworld, a Zita szerepe többnyire kimerül a szépségében, viszont annak maradéktalanul eleget tesz.

Most hétvégén Balatonra megyünk, flekkent eszünk vacsorára és lecsót reggelire és a lábunkat lógatjuk a kristálytiszta tóba, fröcsköljük a vizet, az élet szép, szúnyogok nem érdekelnek.

A tegnapi tulajdonképpen nem az én napom volt, a ma hajnallal bezárólag. Kezdődött azzal, hogy elfelejzkeztem egy reggel 8-as teendőről, ami miatt nagyon röstellkedtem, de az igazi tutiság csak este jött:

1. Beértem a Coloradoba a cseh-olasz második félidejének 47. percére. A bukót/táskát tulajdonképpen csak illemből vettem le arra a 2 percre.
2. Utána Drojid nem vette fel a telefont, úgyhogy a rossz időre való tekintettel a Rómaipartos programot gyásznak minősítettem és elindultam hazafelé.
3. Az otthonomtól egy sarokra hívott Drojid hogy wtf, persze akkor már nem volt kedvem semmihez, ami messze történik.
4. Voltunk (nagyon hosszú idő után) moziban: Velencei kalmár, ami egy középszar film, de az Al Pacino által alakított zsidóért és Jeremy Ironsért érdemes megnézni. Figyelem! Csak angolul, szinkron nélkül! Ma reggel hallottam a rádióban a magyar (szinkronos) előzetest, hát még a magyar átlagot is alulmúlja.
5. Mozi után haza, felfedezni, hogy nem elérhető a teljes Datahome. Persze hívtam őket és újra meggyőztek, hogy miért a Datahome a legjobb szerverterem választás magyarországon: profi válaszok, nem néznek hülyének, és tudják, mi van. (Leállás persze csúnya dolog, de nem tartott tovább 1 óránál, az éjszaka közepén. És leállás időnként, fájdalom, mindenhol van.)
6. Mindeközben rosszul mozdultam és annyira elkezdett fájni a jobb vállam (a múltkori esés károsultja), hogy még most se nagyon mozgatom. (Sylvester Stallone mondta egy interjúban, hogy a kötött izomzat és a lazítás hiánya azért rossz, mert az ember egy rossz mozdulattal bármijét meghúzhatja, és az élete tulajdonképpen egy nagy sportsérülés. Persze Sly és köztem a különbség ég és föld, például ő egy fejjel kisebb, mint én, lol.)
7. Éjjel fél 2-kor véletlenül felhívott apám, ami tulajdonképpen csak érdekesség, mert nem ébredtem fel rá.
8. Viszont, és itt jön a nap fénypontja: 2 – fél 3 körül arra ébredtem, hogy valaki ajtót csapkod, rugdos a házban, kiabál, stb. (Jul mondta, hogy már vagy fél órája megy ez, úgyhogy azt hiszem kimondhatjuk, hogy azt a kevés alvást, amit mostanában eszközölök, azt legalább hatékonyan teszem.) Emberünk tehát mattrészegen képtelen volt megtalálni a nagy bejárati ajtón a kis fekete pöcköt, hogy kinyissa, és ezt úgy értelmezte, hogy bezárták. Kiabált is, hogy a kurvaanyánkat engedjük már ki és hogy felgyújtja a házat (magával együtt, micsoda illogikus lépés), a lakók pedig, anélkül, hogy bárki ki mert volna menni, kiabáltak vissza, hogy hívják a rendőrséget, ha nem takarodik el. A problémát végül mi oldottuk meg, amikor leslattyogtunk és kinyitottuk neki pöcök által a bejárati ajtót. (Lee nyitott, Jul a faszi háta mögött leste a részeg csóka mozdulatait és kész volt ellentámadni.) Ezután még egy kis rendőrségi intermezzo (mert valaki tényleg kihívta a rendőrséget), aztán végre lehetett aludni egy keveset.

Let’s call that a post.