A bevándorlókérdésről kivándorlóként. (A bevándorlókrízis margójára.)

Hozzáadom én is a kétcentesemet a témához, hollandba’ szakadt magyarként.

Lehet poénkodni twitteren az otthoni eü-, meg politikai hírek kapcsán, hogy “plusz két dexterity lipinek hogy eljöttünk Magyarországról”, de az igazság az, hogy mélységesen elkeserít, ami otthon folyik mostanában (már tavaly ilyenkor is mélységesen elkeserített, azért költöztünk, azóta meg csak rosszabb lett).

1956-ban, amikor 40 ezer magyar menekült Hollandiába, a hollandok 16 millió guldent gyűjtöttek nekünk, ami nem tudom pontosan mekkora pénz, de úgy olvastam, hogy sok. Julianna, az akkor regnáló királynő egy egészen megható rádióüzenetben üdvözölte a menekülteket:

A negyvenezres számot egyébként a Pathé korabeli híradásából vettem, ha van pontosabb számod, kommentbe vele:

Felmerülhet persze az ellenérv, hogy ’56 óta sok minden változott, meg hogy Hollandia mindig is gazdag ország volt (kivéve talán pont ’56-ban, 11 évvel a világháború után, amiben kétszer ment rajta végig a front), de szerintem ez irreleváns.

Ami most nekem releváns: sikerült egészen rövid idő alatt lejutnia (eleinte “eljutnia”-t akartam írni, elírtam, fuckit, így hagyom) ennek az országnak arra a szintre, hogy kis szabadságharcos nemzetből, akik anno elindították a hidegháború végjátékát, ma egy bezárkózó, kirekesztő, szomorú nemzet legyünk, Európa segglyuka; hogy ha hollandokkal beszélgetek, óhatatlanul szóba kerüljön a kerítés, a Putyint körbenyalogató miniszterelnökünk, a médiánk… És nem én hozom szóba, elhihetitek.

És tudjátok mit kapok itt, mint ennek a bezárkózó, kirekesztő, szomorú nemzet “gazdasági bevándorló” fia?

Hát pl. adókedvezményt, amiért idehoztam a szaktudásomat. De nem ez a fontos.

Ami fontos, és ami miatt az egészet elkezdtem írni: komolyan mondom, hogy könnyek szöktek a szemembe, hogy miközben nézem a királynő fenti üzenetét (olvasom, mert nem értem a nyelvet), realizálom, hogy a tágabb értelemben vett holland nemzet épp az életemet menti meg a világszínvonalú egészségügyével, hogy a legtermészetesebb, hogy ez ingyen jár, hogy a kórházban és mindenhol a lehető legjobb ellátást kapom nem csak szakmailag, hanem emberileg is, pedig még arra se vettem a fáradságot hogy beletanuljak legalább egy kicsit a nyelvbe… Hogy a munkahelyem, ahonnan 5 hónap (oké, kemény) meló után fél évre elvonulok kemoterápiára (oké, persze nem sabbatical szabi, nem én választottam), a teljes fizetésemen tart pedig nem lenne kötelessége, és minden, tényleg minden elképzelhető segítséget kész megadni (szintén: emberileg is), pedig határozott idejű szerződésem van (ami itt általános, de akkor is), ami nem sokkal a kezelés vége után jár le…

És persze nem azért kapom a kitüntetett kórházi kezelést, és nem azért gyűjtöttek 16 millió guldent ’56-ban, mert “nézd, egy magyar”, hanem mert ilyen a tolerancia. Hogy ha valaki szükségben van, akkor a világ legtermészetesebb dolga, hogy segítünk, függetlenül attól, hogy honnan jött. A hollandok mellesleg többnyire nincsenek tudatában, hogy ezt mennyire jól tolják, hogy itt nincs gettó, és hogy pl. a tény, hogy ezt több száz éve így tolják, mekkora gazdasági jelentősége van.

És ehhez képest az országban ahonnan származom épp rájuk zárják az oda háború elől érkezőkre a vagont, akikre meg nem, azokat tűzzel-vassal-kerítéssel megpróbálják kizárni, az országon belül levőket pedig a kormánypárt által felcukkolt szélsőjobb veri…

Én ezt a transzparens toleranciát akarom a gyerekeimnek átadni, amit itt lépten-nyomon tapasztalok, nem azt a kirekesztő és végtelenül szomorú hozzáállást, ami otthon egyre inkább mindenből süt.

Szokták kérdezni (most hogy így belegondolok, főleg a hivatalok), hogy oké, most kijöttünk Hollandiába, de mi a terv, meddig lakunk majd itt, rövidtáv, hosszútáv. Nem nagyon foglalkoztam eddig ezzel, a válaszom kb. az szokott lenni, hogy majd meglátjuk, de tegnapelőtt rájöttem, hogy én nem szaladok, ha nem kergetnek, vagyis: ha jól érzem magam valahol, nem lesz a lábamban a bugi, hogy most már ideje továbbköltözni, meg világot látni, meg kisfaszom. Magyarországról sem a kalandvágy hajtott el, egyszerűen a negatívumok meghaladták azt a szintet, amit az otthoni (egyébként magas) életszínvonalam kompenzálni tudott.

És jelenleg nem látom, hogy Hollandiából mi hajtana el.

Bónusz kontent: még a kezelés eleje felé volt egy álmom. Kórházi ágyon feküdtem, kaptam talán a koktélt is épp, és közben valami még Magyarországon vásárolt hibás termék visszacseréléséről telefonáltam a magyar üzlettel. A megoldás annyi lett volna, hogy vigyük vissza a boltba, de mondtam, hogy ezt nem tudom megtenni, mert egyrészt eljöttem otthonról, másrészt beteg is vagyok, kemó, satöbbi. Erre az álombeli eladó sommás válasza az volt, hogy “meg is érdemled, amiért kiköltöztél”, amire talán valami olyasmit tudtam nyökögni, hogy “hát kb. az ilyen dolgok miatt jöttem ki”… És persze it’s all in my head (literally), napokig rosszul esett utána a saját agyam által generált taplóság, meg főleg a tudat, hogy elnézegetve néha a Tumblin megjelenő, jobber Facebook csoportokról screenshotolt kommenteket, a gen pop jelentős része tényleg így áll hozzá. Sajnos túl valóságos álom volt.

És persze tudom, hogy ez a bevándorlós kérdés sokkal bonyolultabb, mint hogy a hollandok mennyire toleránsak a magyarok meg mennyire nem. (Sőt, tudom, hogy otthon se mindenki intoleráns, hogy rengetegen segítenek a bevándorlóknak… hogy ahogy az illiberális állam is a politika kreálmánya, úgy az intoleráns állam is — még ha látszik is az, hogy sajnos jó táptalaja van…) Tudom, hogy Európai szinten baromi nagy probléma, bénázás a kvótákkal, meg minden, és hogy egészen biztosan még Hollandiában meg Svédországban is lesz visszalépés toleranciában, mert a probléma nagy, a menekült sok, a kultúr is -sokk; de szeretném hinni, hogy tényleg létezik ez az európai eszme, aminek része a tolerancia, és hogy a dolog végeredménye azért valami működő rendszer lesz, és hogy 10 év múlva amikor ezt a korszakot magyarázom majd Adélnak meg Mártinak, nem azt kell mesélni, hogy volt Európának egy ilyen tündöklése, amiből kénytelen volt visszavenni, mert az intolerancia meg a félelem erősebb volt, mint a ma még lépten-nyomon látható pozitív hozzáállás.

ÉS tudom, hogy naiv és szentimentális lett ez a poszt, de elegem lett… és ez most kiszakadt.

#til Amsterdam: a Royal Romance. (Boat pr0n alert!)

Üldögélek az IJmeer partján a legutóbbi 18 km bringázás után (ami egyébként Oude Diement is útbaejtette; gyönyörű hely, majd posztolok róla külön pár fotót), és látom ám, hogy a távolban jön egy Baromi Nagy Hajó. Először azt hittem valami nagy tengerjáró, mint múltkor a Queen Victoria, aztán amikor közelebb ért, már láttam hogy egy kicsit annál azért kisebb. De így is Elég Nagy Hajó:

IMG_20150715_193408

Az a kis csík ott mögötte Durgerdam, tudod, ahol elég régi házak állnak. (És sajnos nem volt nálam teleobjektív, csak a telefon; meg 1,2 tengeri mérföld távolság köztem meg a Nagy Hajó között.)

Fel is csaptam új kedvencemet (minden hibája ellenére… külön sztori), a MarineTraffic appot, de akkor még csak azt láttam rajta, hogy 2 vontatóhajó, a Catharina 5 és a Catharina 10 van azon a helyen, ahol én a Nagy Hajót látom fizikálisan. Megint pár perc, és már látszott, hogy a 2 vontatóhajó valóban ott van, egyik húzza, másik kíséri (gondolom nem csak nem tolja már!) a Nagy Hajót:

…amit közben már a MarineTraffic-ban is láttam: ez a Royal Romance névre hallgató torokingató mangrove luxusyacht. 92,5 m hosszú, 15m széles, 3,5 m merülés, 2933-as gross tonnage (ami magyarul talán bruttó űrtartalom, de szívesen fogadom a korrekt szakfordítást). Valahol még mintha azt is olvastam volna, hogy 13 méteres úszómedence van rajta, mert hát nehogy már el kelljen gyalogolni a tóig mint az állatok, az méterekre van! Szóval tényleg nagy.

Először azt gondoltam, hogy valami orosz milliárdos jön Amszterdamba bulizni, aztán itthon néztem már meg, hogy mit csinálhatott ez itt pontosan. Nos, mint kiderült, valószínűleg ment vissza a hajógyárba a nyíltvízi tesztjei után — ez ugyanis egy vadiúj hajó (Vadiúj Nagy Hajó), a Feadship Royal Dutch Shipyards építi Mokkumban. (És ha tippelni kell, akkor azért húzták-vonták, mert a merülése miatt korlátozottan tud csak mozogni az egyébként sekély IJmeer-en, aztán nehogy ez a szép új dög padlót tófeneket fogjon…)

Mindez egyébként azért vicces, mert ma reggelig konkrétan fingom sem volt mi az a Feadship, reggeli kávé közben viszont teljesen véletlenül olvastam ezt a cikket a felújított Santa Maria újrakeresztelőjéről. Jól figyelj, ilyen randa vintage szuperyacht ez a Santa Maria:

 

És ha már itt voltam, azt is megtanultam, hogy a Feadshipnek van egy Heritage Fleet-je, a 30 évnél régebbi Feadship hajókból, ami aztán tényleg a tömény csöpögős yacht pr0n… és hogy a Feadship Heritage Fleetnek van egy inaktív domainje. Úgyhogy jobb híján lehet képgalériával súlyosbított cikkeket olvani a különféle Heritage Fleet találkozókról — Google for yourselves.

Oh, and one more thing, ha már így beleástuk magunkat, nemigaz? A Feadship egyébként nem csak ilyen “konvencionális” (-abb) hajókat gyárt, hanem pl. ilyeneket is:

Talán a blog olvasóinak ismerős lehet pár név ezzel a hajóval kapcsolatban: a tervező Philippe Starck (tudod, akinek a citromfacsarója itt van a hűtő tetején)… a megrendelő pedig egy bizonyos Steve Jobs, aki persze közben felvette a “néhai” előnevet. Ja, a hajó neve: Venus.

Ezzel együtt nekem egy Heritage Fleet-es yacht ha lehet jobban bejön mint a fenti csillagrombol spek, azzal együtt, hogy jelenleg ugyanolyan fix pont az életemben, mint a Venus: fix hogy jópár évig nem lesz ilyenem.

És még egy dolog, tényleg a legutolsó, csak annyira röhögök magamban, hogy hogy függ össze minden mindennel, Amszterdamban pláne a vízzel: régóta kinéztem a SAIL Amsterdam-ot, giga hajós (régihajós!) esemény nagyjából Amszterdam közepén, 5 évente — idén augusztus 19-23 között, miszerint ha már se a VOLVO Ocean Race hágai kiállására, se a Tour utrechti indulójára nem jutottunk el, ide aztán igazán simán elmegyünk végre (bakfiets-szel)… Nos, a Feadship természetesen ott lesz a Heritage Fleet-tel az IJhaven-ben, minden nap.

Függö vitorla!

#til Amsterdam: koffie verkeerd.

A kórházban tündérbogár nővérkék vannak egyébként, talán írtam valahol hogy második alkalommal is arcról megismertek (á, menér lipáj), aztán ugye dícsérik a vénáimat, mint tudjuk a kórházi személyzeteknek vannak a világon a legfurcsább complimentjei, szépek, kemények a vénáid, stb., és tanítgatnak engem hollandul, relatíve kevés sikerrel, viszont lelkesen, és én se bánom, elvégre nagyjából ennyi esélyem van hollandul tanulni a következő pár hónapban.

Nos, a Dagcentrum room service nénitől (ő az, aki érkezés után, még az infúzió bekötése előtt megkínál kávéval, teával, nasival) tanultam a “koffie verkeerd” kifejezést (ez 3 napig tartott, mindig elfelejtettem felírni, megnézni mit jelent, stb.). Jelentése literally: broken coffee, vagyis törött kávé, és a holland nyelv válasza arra, amikor valaki tejeskávét (kevés kávé, sok tej) kér, mert hát ki az a hülye, aki kevés kávét kér sok tejjel. (Én, időnként, apparently.)

Szóval koffie verkeerd.