Holland egészségügy különkiadás: COVID-19 Hollandiában.

Hollandiát is elérte a koronavírus és a vele kapcsolatos, hm-hm-mondjuk pánik. Gondoltam adok egy kis sit rep-et, hogy hogy állnak itt a dolgok, mert érdekesnek találom a helyi sajátosságokat.

Először is: a vírushoz való helyi hozzáállásban azt a fajta holland pragmatizmust vélem látni (vagy belelátni), amit egy csomó más helyen is lehet. Nem tudom eldönteni, hogy ez COVID-19 témában jó dolog-e, erre majd csak az idő tud választ adni. Talán annyi látszik, hogy eléggé baby step-ekben halad a kormány. A poszt írásának pillanatában itt 804 eset van (ebből Amszterdam 20… de pl. a Wadden-szigeteken 0!), míg Magyarországon összesen 19; ehhez képest Magyarországon már iskolabezárásról beszélnek. Itt még nem… na de kezdjük az elején.

Egy

A (közvetett) családi érintettségünk relatíve korán kezdődött, a holland Patient #2 egyik gyereke a mi gyerekeink sulijába jár, az anyuka járt is bent az iskolában egy fél napot. Ez pár hete volt, péntek este érkezett az első kommunikáció, utána egész hétvégén ment a levelezgetés az iskola részéről: rögtön bevonták a járványügyet (RIVM/GGD), hétvégén végigsuvickolták a sulit, két hétig szorosan együttműködtek a GGD-vel, minden reggel ott állt az orvos akitől lehetett kérdezni. Ezen kívül a reggeli kézfogást (itt az igazgatónő minden reggel kézfogással fogadja a diákokat) most persze mellőzték, helyette láb-bump volt. Engem nagyon megfogott ez a transzparencia (amit csomó más helyen is látni-érezni), rögtön bevonják a megfelelő szerveket, transzparensen kommunikálnak az érintettek felé, és persze így az ő vállukon nincs semmi saját felelősség, protokollt követnek, a risk externalizálva van. Ez tetszett. (Meg is írtam nekik.)

Azóta is rendszeres kommunikációt kapunk (erről majd kicsit lejjebb), Patient #2 családja persze karanténban, a gyerekek egyébként tudomásom szerint azóta se fertőződtek meg.

Kettő

Hollandiában egyébként először Noord-Brabant és Limburg, a két déli-délkeleti tartomány esett el, ott karnevál, meg a szerencsétlen síszünet-időzítések miatt gyorsan megugrott a fertőzöttek száma. Tegnap olvastam valahol (sajnos annyi mindent olvasok-hallgatok mostanában hogy nehéz lesz referenciákat idetennem, ezért itt elnézést kérek; de remélem nem keltek pánikot és hát nem is épp szakirodalom ez a blog, szóval talán elnézhető), szóval olvastam valahol, hogy Brabant már átállt mitigálásra, mert a containment az ott már esélytelen, nem tudják lekövetni az egyes eseteket. Ezzel együtt itt is érezhető a pragmatizmus: a corona-pozitív emberek családjait már nem is tesztelik — úgyis az egész család karanténba kerül, minek pazarolni a tesztet.

Három

Tegnap az egész országra kiterjesztették az addig csak a déli-délkeleti tartományokban érvényes korlátozásokat: 100 főnél nagyobb rendezvények betiltva, templomi rendezvények betiltva, aki csak tud, dolgozzon otthonról. A sulik továbbra is nyitva vannak, mert a bezárásuk a gazdasági aktivitás pofánlövésének és/vagy a legkitettebb korosztály mégjobban kitevésének is remek módja. A mi gyerekeink egyébként mától itthon vannak velünk, én is itthonról dolgozom (kb. 2 hete), Juli is többnyire, semmi okunk rá hogy ne gyakoroljuk ezzel is a social distancinget. Elvileg ezért büntetést lehet(ne) kapni, de senki nem fogja ezt tényleg be is tartatni. Ma kaptunk levelet hogy otthonmaradás esetén milyen curriculum-ot javasolnak, de ez elég szimplisztikus, napi 45-45 perc olvasás, számolás, projektmunka. Most arra számítunk, hogy a sulik napközi jelleggel nyitva fognak maradni amíg tudnak és nem lesz állami szintű bezárás, de tudja a fene, lehet hogy lesz, Noord-Brabantban elég szar a helyzet.

Négy

A tegnapi bejelentés hatására kitört a felvásárlási pánik, én tegnap este leslattyogtam az Albert Heijnbe három almáért meg egy adag sajtért, és láttam hogy az egész közért egy nagy sor, kosár-bevásárlókocsi nincs egy darab se, úgyhogy

szépen kihátráltam a közértből, nálunk itthon ha nagyon kell, hetekre elegendő kaja van, illetve nem gondoltam hogy ez a pánik így is marad. Most jöttem megint a közértből, már nincs egy lélek se, a tésztás pult és a pesto le van rabolva, és nincs a kedvenc joghurtunk se, kénytelen voltam másmilyet venni… ja és WC-papír sincs, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy

MIÉRT

PONT

WC-PAPÍR?!

Amúgy nincs hiánygazdaság, ez a pánik látszólag eddig ennyi volt, stay tuned.

Ott röhögtünk egy nénivel, mindketten fotóztunk, hogy hülye hollandok (a néni is holland volt).

Most olvasom, hogy Mark Rutte beszólt a hoardereknek:

But he had harsh words for people who have been hoarding food and other supplies, leading to empty supermarket shelves, describing them as ‘antisocial’. ‘The supermarket sector assures us they have enough supplies and we will not run short,’ he said. ‘Hoarding is not only unnecessary but will have an impact on others.’

Öt

Említettem, hogy én már 2 hete itthonról dolgozom. Előtte Göteborgban voltam, azelőtt Milánóban (ez még február elején), szóval jó rég nem ültem a saját kis irodámban vagy ittam a remek 0.8 eurós Douwe Egberts automatakávét. Ma jött a hivatalos measure, hogy akinek nem élet-halál kérdése az irodába mászkálás, az mostantól otthonról dolgozik a holland irodában is. Nyilván Milánó, Bassano, Luca, Madrid, Barcelona már rég BCP-n van, és alacsonyan repülnek az új “I have a BCP review call” kifogások meeting decline-okra. Egyébként a cégünk üzemel tovább, könyvelni-adózni ugyebár mindig kell…

Hat

Szerdán voltam #backinshape checkupon, megnyom minden rendben van velem, a kórházban is csak annyit láttam, hogy 5 méterenként ki van rakva egy alkoholos kéztisztító. Nem tudom megítélni, hogy ez too little, vagy holland pragmatizmus.

+1

Szóval mostantól akkor itthonról nyomjuk, kijárási tilalom vélhetően nem lesz, úgyhogy home schooling, kirándulás, bringázás, futás, barkácsolás, és sok-sok telekonferencia lesz a program. Kell is vennem egy új headsetet, a régit elkoptattam.

Nagyon kíváncsi vagyok egyébként, mi lesz miután lemegy ez a szar. Egy csomó olyan téma most lett hirtelen releváns, ami igazából már 10 éve is releváns lehetett volna: a távmunka, további automatizálás (jegykezelés, tankolás, vásárlás), Flygskam, meg hát lássuk be, az USA-ban és talán Magyarországon az egészségügy helyzete, és az egész fejlett világon ez az arrogáns entitled lét, a sérthetetlenség mítosza. Engem őszintén szólva az is meglepett (és tudom hogy ez arrogáns entitled hozzáállás), hogy 12-18 hónapig tart egy vakcina kifejlesztése — valamiért abban az arrogáns entitled hitben voltam, hogy jön a vírus, szekvenciáljuk az RNS-t, azt’ betoljuk a vakcinagyártó nanopécébe és 2 nap múlva mehet QA-ra az ellenszer. Úgyhogy máris tanultam valamit.

Folyt. köv.

Update: Nem egész egy nappal a poszt megírása után csak bezárták a sulikat… kritikus infrastruktúrában dolgozók gyerekeinek biztosítanak napközit.

Hozzászólsz.