család címkével jelölt bejegyzések

Háztartási kanban.

2013-06-04 11.41.37

Ha belegondolunk, egy család/háztartás működése nem más, mint egy nagy continuous delivery. (És continuous improvement… de az megint egy más történet.) Ha vannak is nagyobb projektek, ezek igazából dependenciák,  minden leosztható kisebb termékekre. Szigorú időkontroll ritkán van, prioritások vannak, illetve esetenként a batchelésre való igény. Mondok példákat:

  1. Meg kell csinálni tavaszig a teraszon egy alsó korlátot, hogy Márti ne másszon ki a mostani korlát alatt (mert kifér).
  2. Fel kell szerelni egy falra egy polcot. Nem tudjuk még, melyik falra, esetleg kell még anyag is hozzá.
  3. Be kell rendezni a dolgozót. Kell még koncepció, kell bútor, aztán össze kell rakni.
  4. El kell vinni az Erdészt olajcserére, körépső diffi megnézésre, ilyesmi. Kell időpont, és nekem körészervezni az életemet.
  5. Kell venni pár nagyobb dolgot (bringát, számítógépet, stb.)
  6. El kell vinni Jul számítógépét szervízbe.

Ilyesmik. Látjuk, hogy vannak one-off elemek, vannak diszktér elemek amik egy ponton függnek egy resource-tól (pl. pénz, autó, barkácsáruház), vannak komplexebbek, vannak olyanok, amik teljes függőség-rendszert vonnak maguk után.

Lássuk tehát, egy pull alapú rendszer, amit erőforrások szerint kell tudni szűrni… hát hiszen ez egy kanban!

Csináltunk is egy táblát Bővebben…

Háztartási Agile, azaz delivery metodológiát a családba!

Újabb figyelmet érdemlő előadás a TED-en: Bruce Feiler – Agile programming — for your family.

(Átugrom a hosszúra nyúlt bevezetőt és megnézem a videót.)

Nem egy különösebben jó előadás (az előadó megtanult beszélni, de semmi extra, nem inspiratív, mint egy Guy Kawasaki session vagy egy ManBearPig kaliberű prezi; ráadásul az ingerküszübömet némileg meghaladó mennyiségű amerikai hozzáállás van benne a kezelhetetlen mértékű stresszről, amit a család jelent (wtf?) — az is igaz persze, hogy mi nem 4 gyereket menedzselünk), érdekes módon a visszajelzések több, mint 10%-a negatív (lefele mutató ujjacska). Ezen felül a kommentek alapján az emberek nagy része nem érti meg miről van szó, utánanézni meg ugye derogál… de hagyjuk is ezt a részét. Ami minket érdekel, az az előadás üzenete:

Agile-t minden családba!

Bővebben…

Informatikai oktatás a gyerekeinknek.

(Odaugrok egyből a videóra.)

Cory Doctorow-t amúgy is szeretem beszélni hallani (és, ha már itt tartunk, olvasni is, amit ír), a minap viszont rábukkantam egy érdekes előadására, amit az Observer (.co.uk) által gründolt TEDx (tehát nemhivatalos TED franchise rendezvény) konferencián adott. A téma: hogyan oktassuk gyermekeinket az informatikára, azon belül és hangsúlyosan a szociális hálózatok használatára, a privacy fogalmára és fontosságára…

Bár én kisgyerekes szülőként még évekre vagyok ettől (gondolom most), a problémát nem lehet elég korán felvetni. A probléma ugyebár adott: Bővebben…

2 gyerek, 4 nap, 88 kerék

Mit csinál az ember, amikor Prágából előző éjjel hazajővén első munkanapján az a hír fogadja, hogy másnap reggel (opcionálisan aznap délután) irány London? Blogol.

Szóval voltunk Prágában. 2 gyerekkel, vonattal.

Vonattal utazni állat, és erre Jul hívta fel a figyelmemet. Egyrészt ha csak a költségeket nézzük, 20-30k huffal olcsóbb benzinileg (gyerekek kicsik, ingyen utaznak, viszont helyjegyet Adél kapott), másrészt meglepő módon időben is jobb: a Hungaria Express (visszafele Jan Jesenius) menetideje kb. 7 óra (visszafele ezt megdobtuk úgy 30 perccel: egy elütött vaddisznó után volt kénytelen kapirgálni az ütközőkről a pacalt a személyzet egy ideig) — cserébe pelenkázás, etetés, altatás mind menet közben történik, szemben az autós megoldással, ahol minden szar miatt félre kéne állni, ráadásul nem tudunk a gyerekekre koncentrálni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a vonatjeggyel P+0 zóna (a teljes belváros) tömegközlekedés is jár grátiszba’, nem kell megoldani a kocsival a parkolást, és nem (annyira) mosott szar az ember mikor odaér, mint autóval.

Apropó gyerekek: Adél egy zseni, Márti meg egy tündér, mindketten a lehető legjobban, gyakorlagilag egy nyikkanás nélkül viselték az utat oda is, vissza is. Nyikkanás itt persze sírást jelent, ne gondoljuk, hogy nem dumálta mindkét gyerek végig (alvás nélkül) az utat!

Prága meg gyönyörű, lakható, barátságos, még akkor is, amikor egyébként 8 fok és szitáló köd van — de rossz idő nincs, csak rossz felszerelés, mi pedig készültünk. Senki nem fázott, tudtunk sétálni, tudtunk esténként (otthon) sörözni és beszélgetni, köszi Baltsynak és Bálintnak a remek hostolást, nagyon jó volt!

Apropó “88 kerék” állítás courtesy of Yahoo! Answers, meg vagonWEB.cz; I love you, internet.